Blood and TruthTeszt

A fene sem gondolta volna, hogy a Sony ekkora erőkkel áll ki hosszú távon a PSVR platform mellett Bár a sisak eladásai mostanáig talán az ötmilliót sem érték el, a játékok áradata folyamatos, a digitális PS boltban sorra jönnek az új megjelenések. A Sony londoni csapata pedig a kütyü megjelenése után három évvel bedob egy váratlanul durva, AAA kategóriába szánt VR játékot. Egy olyat, amit a megjelenéskor „system-seller” címkével lehetett volna illetni, de most sem illik alacsonyabb polcra rakni. A Blood & Truth minden olyat tartalmaz, amit egy szokásos-filmes Sony nagyjátéktól várunk, és sikerült mindezt úgy tető alá hozni, hogy a VR-ban fogyasztható maradjon a dolog.

Hogyan is néz ki a Blood & Truth játékmenete? Elsőre talán a Virtua Cop ugorhat be a félszegen közeledő játékosnak - vagy jobban mondva a Time Crisis, ha már a Playstation platform jellegzetes élményei között akarunk kotorászni. A játék érdemi része, a törzs, a velő a lépésről-lépésre előrehaladós céllövöldében rejlik. A maradék időben mit csinál a program? Próbálja az összes olyan VR-trükköt egy tető alá betenni, amit egy Getaway-sztori elbír a mocskos londoni alvilág díszletei között. Vannak kevéssé interaktív beszélgetős átvezetők, akadnak olyan szakaszok, ahol pusztán a felderítés, vagy a nyomozgatás kedvéért grasszálunk, lesznek járműves-lövöldözős momentumok, és a készítők lépten-nyomon próbálnak valami érdekes, VR-látványhoz és interakcióhoz mérten poénos dolgot beiktatni, hogy egy percet se unatkozzunk.

Uncsizásra amúgy a forgatókönyv sem ad túl sok okot, a Blood & Truth sztorija egy Guy Ritchie filmnek is elmenne. Ebben egy családi tragédia után ex-katonaként próbálunk visszaintegrálódni a gengszter famíliánk mindennapjaiba. Ám a családfő halála felborítja a környék status quo állapotát. Az egyik rivális banda azonnal szemet vet a javainkra, és ebből már körvonalazódik is a kemény pillanatokat sajátos humorral oldó gengsztermese, ami persze több unalomig ismert fordulatot tartalmaz, mint meglepő cselekményszálat, vagy egyedi karaktert. De ez így is van rendjén, ha már egyszer a fejlesztők ilyen erősen kötötték magukat a brit fővárosi alvilágot feldolgozó zsánerfilmek hangulatához.

És persze a Blood & Truth nem értékelhető másképpen, mint echte VR játékként. Az akció mechanikákat VR-ra szabták, a narráció szintén úgy van kitalálva, hogy belülről tátott szájjal tudjuk végigpislogni, vagy virtuláis kezünkkel végigmatatni a cselekmény főbb részeit. A lövöldözős részek Move irányítóval (azzal teszteltük a játékot) feszesen és élvezetesen működnek, bár hozzá kell tennünk, hogy időnként van némi pozíció-röcögés, és a távolabbi célpontok már a PSVR szemüveg felbontását is próbára teszik. A pisztolyok, és egyéb lőfegyverek más és más offenzív stílust igényelnek, jómagam ritkán éreztem (akkor is talán az ülő pozíció miatt), hogy túl sokfelé kell kapkodnom az akció hevében. A pályákon ezerféle titkot, rejtett interakciót, ahogy fentebb is írtam, fifikás poént helyeztek el a készítők, amitől élő, és tényleg mélységekkel bíró videojáték lesz a kalandból. Így van újrajátszási faktor, lehet variálni a pályák különböző fegyverekkel, egykezes-kétkezes-hongkongi pisztolyhős üzemmódban való abszolválásával, és a trófeák gyűjtögetésével. Bizony, egy csomó pályaelem mögött tényleges jutalmak lapulnak - magyarul, ha találsz négy papírgalacsint, és a szoba másik végében van egy játék kosárpalánk, akkor próbálj meg célba találni, mert jó eséllyel a játék értékelni fogja az erőfeszítéseidet. Vagy egy trófeával, vagy egy negyedik falakat döntögető beszólással.

A kaland során részünk lesz múzeumi látogatásban (működő, és VR-ban is varázslatos installációkkal), kifutópályán történő akciózásban, ablakokon, háztetőn és házak falán való menekülésben, és még csomó minden másban is, amit nem lövünk le - hadd legyen újszerű az élmény minden PSVR harcos számára. A játék hossza nagyjából megduplázza az átlagos PSVR címek szavatosságát. Ha nem rohansz, akkor kb. négy este, négyszeri ültő helyben kényelmesen végig lehet vinni a sztorit, ami 5-6 óra szórakozást simán jelent. (Én még úgy sem tudtam egyszerre nagyobb időket beiktatni, hogy amúgy a program ritkán űz gúnyt a VR-gubancolódásra hajlamos idegrendszerünkből.) A fenti játékidő persze még mindig nem ér fel egy nyitott világú akció-kalandjátékkal, de ahogy fentebb is írtam, a Blood & Truth-ot illik a helyén kezelni.

Mert a Blood & Truth egy VR játék, abból is az egyik legjobb, amit mostanában (vagy konzolon valaha) láthattunk. A porcikáin süt az igényesség; apró figyelmességek sorával emlékeztet minket arra, hogy miért is szeretünk videojátékokkal játszani, ami ritka tapasztalás egy VR szemüveg mögött. És valahol a korlátaiból fakadó koncentráltságában rejlik a kiemelt érdeme. Nem repetitív, nem késztet minket időhúzós feladványokra - amit csinál, azt fókuszáltan a szórakoztatásunk érdekében teszi, a vártnál okosabb megoldásokkal, rengeteg kikacsintással és a VR lehetőségeinek ünneplésével. PSVR tulajként kihagyhatatlan móka - és ezzel azt hiszem eljött az idő, hogy kimondjuk: ha valaki tényleg moderált áron szeretne a VR élmények cirkuszába jegyet váltani, a PSVR platform mára teljes mértékben megérett a bizalmunkra.