A Bandai Namco látszólag nem akar lemondani a népszerűvé vált soulslike formuláról, ha pedig a FromSoftware nem ér rá, mert holmi Sekirot készített az Activision égisze alatt, akkor találnak más megoldást. A Code Veinről már a bejelentés óta üvöltött, hogy mi volt az inspirációs alap, ez pedig a béta alatt sem került kétségbe.
Oké, technikailag Network Test volt a kipróbálható verzió hivatalos neve, de amikor még ennek a címébe is beillesztik a görög ábécé ide illő betűjét, akkor azért mégiscsak egy bétának tekinthetjük a próbakört. Már csak azért is, mert sok mindent ki tudtam próbálni korlátozott időszak alatt, kivéve egy dolgot: a játék multiplayer funkcióját. Ugyanis többszöri nekifutás ellenére sem sikerült olyan időben játszanom, amikor más is éppen a bétát nyúzta és/vagy kedve lett volna egy kis co-ophoz.
Rá is térek tehát a Code Vein azon részeire, melyeket volt alkalmam megtapasztalni a béta során. Az első és leginkább az arcunkba tolt lehetőség, a karakterünk megalkotása. Amennyiben valakinek ez jelenti az RPG-k egyik sarkalatos pontját, örömmel veheti tudomásul, hogy a Shift csapata nem érte be kevéssel, még a főszereplő pupillájának formáját is beállíthatjuk, sőt, azt is megszabhatjuk, milyen formában csillanjon szemén a Nap fénye. Részletesség tekintetében tehát nem lesz hiány.
Ennek némileg ellentéte a karakterfejlesztés, ahol a készítők meglehetősen leegyszerűsítették a dolgainkat. Bár az általunk terelgetett főhős természetesen rendelkezik különféle értékekkel, mint életerő, stamina és hasonlók, a fejlesztés során ezeket nem tudjuk célirányosan fejleszteni. Helyette mindössze karakterünk szintjét tudjuk növelni, ezek az emelkedések pedig automatikusan módosítják az adott szinthez rendelt tulajdonságainkat. Magyarul hiába szeretnénk mi kevés élettel, de nagy támadóerővel rendelkező karaktert alkotni, ha a fejlesztés során kötelezően emelkedik az életünk is.
A harcrendszer esetében a leginkább szembetűnőbb dolog a nagyjából folyamatosan velünk lévő társak lesznek. Bizonyos pontokon azért van lehetőségünk magányosan nekivágni a harcoknak, azonban a béta során kipróbálható dungeon volt az, ahol igazán világossá vált, hogy mind a területek kialakítása, mind az ellenfelek száma és elhelyezése arra akar sarkalni minket, hogy igenis csapódjon mellénk valaki. Ez főleg az ebben a módban elérhető két komolyabb boss-nál ütközött ki, ahol az ellenfelek gyorsasága és támadásai ellen meglehetősen hatásosnak és némileg szükségesnek is tűnt, hogy valaki időnként elvonja a figyelmüket.
Érdekesség, hogy a játék némileg szokatlanul kezeli a karakterünkre aggatható ruhákat. Ezek bizonyos tekintetben egy helyi covenant rendszernek tekinthetők, hiszen az egyes gúnyák jelentősen képesek befolyásolni a tulajdonságainkat. Ha pedig ennyi nem lenne elég, mindegyik preferál egy fegyvertípust (esetünkben támadási kategória szerint), módosítja a parry támadásunkat, illetve arra is figyelnünk kell, hogy nem mindegyik Blood Code-dal kompatibilisek. Apropó Code-ok. Ezek a játék kasztrendszeréért felelnek, érdekességük pedig, hogy a közöttük való váltás bármikor lehetséges, tehát ha a frontális támadásra koncentráló Berserker esetleg hatástalan lenne, pillanatok alatt lényegülhetünk át távolsági "varázslatokat" szóró Casterré. Szokatlan elgondolás, mindenesetre kicsit ellensúlyozza a karakterfejlesztés egyszerűségét.
Az első órákban tapasztalt kicsit sutácska érzés folyamatosan hagyott alább, amíg rá nem éreztem a Code Vein rejtelmeire. Attól senkinek sem kell tartania, hogy letaszítja a trónról a műfaj legjobbjait, némileg más megközelítése és több hasznos kisegítő funkciója miatt azonban azok számára is megnyithatja a zsáner kapuit, akik korábban kerülték azt.