Fogadjunk, hogy videojátékban nem solymászkodtál még! Most majd fogsz, a Falcon Age ugyanis az utóbbi idők egyik legérdekesebb játéka, az pedig csak hab a tortán, hogy a móka az egyre nagyobb sikereket elérő PSVR platformra jelent meg. A környezetvédelem tematikáját az őslakos-kultúrával keverő játék fejlesztői egy nagyon helyes kis RPG-akció keverékkel próbálnak innoválni. A siker nem marad el, mi pedig vigyorogva fogunk bő három, szűk négy órán keresztül sólyomreptetéssel és robotvadászattal foglalkozni.
Telepesként kezdjük a történetet egy olyan bolygón, amelyet látszólag robot-bányászok uralnak. Az ércbányász mindennapok között egy pici sólyomfiókával hoz minket össze a sors, a kissé unalmas felvezetés után pedig megnyílik a táj, és lázadóként küzdünk majd a GladOS unokatestvérei által uralt bányászbolygón. Ebben lesz segítségünkre a sólyom, aki nagyjából a második fejezet elején már eléri a jól megtermett formáját. A két Move irányító a kezünknek felel meg. Szánkhoz tartott irányítóval füttyenthetünk a madárnak, aki leszáll a praclinkra, megsimogatjuk őt, kraftolt kajákkal etethetjük, cicomázhatjuk… Majd nekiiramodunk a következő előőrsben tanyázó robotok módszeres szétszedésének.
Ilyenkor bal kezünkkel mutogatva a sólyomnak célt adhatunk, a jobb kezünkkel pedig egy lézerlasszóhoz hasonló eszközt kezelhetünk, ami közelharcra, és távolsági manipulációra is alkalmas. Az ellenfelek taktikát igényelnek: a sólyom elkapja például a két lábon járó robotot, akinek a gyenge pontját utána könnyűszerrel tudjuk szétcsapni. Persze az állomásokon van légvédelem is, mellette drónok járőröznek és a terepen elszórt robotpók-tartályokkal is meg fog gyűlni a bajuk. A lényeg a szisztematikus megközelítésen van, de mindezt a VR keretein belül is kellemes irányítással és tempóval hajthatjuk végre. A sólymunkkal amúgy más módon is közreműködhetünk, pl. azáltal, hogy a kis tollassal EMP bombákat eregetünk, ha feltartjuk a kezünket, vagy csőrébe adjuk a bumm-golyót például ilyen manőverekre is használhatjuk a madarat.
A játék térképe kellemesen méretes, találkozunk majd NPC-kkel és kisebb településekkel is. A felszedett gyümiket farmolhatjuk, sőt, a terepen vadászhatunk is a csőrössel. Mindez arra lesz jó, hogy buffokat kraftoljunk a tanyákon található fritőzökben, amivel gyógyíthatjuk és tápolhatjuk a madarat. A puszta népe apró figyelmességeket, jópofa dialógusokat és mini animációkkal jutalmazó bónusz tárgyakat tartogat nekünk, érdemes tehát mindenkivel leállni egy kis cseverészésre.
Grafikailag a Falcon Age nem durrant nagyot, de ami van, az stilizált mivoltában is egyedi és stabil. A madár látványa és az interakció a tollas jószággal pedig egészen varázslatos pillanatokat tud hozni. (Ne mondjátok, hogy az első dolgotok nem a „csirke-giroszkóp” effektus kipróbálása volna hasonló esetben. Én így jártam, és röhögtem is jó nagyot - persze pozitív értelemben.) Sajnos a szinkron nem teljes, olykor Nintendósan pörögnek a csendes feliratok - de valahogy az egésznek a látvány mellett ez, a tárgyhasználat és a látvány is kölcsönöz valami kis minimális Zeldás jelleget. A megjelenéskor amúgy sok apró hiba miatt kapta az ívet a program - szerencsére az irányítás és a madár kezelése alapos ráncfelvarráson esett át a megjelenés óta, így ezekkel a mostani tesztkör alatt már nem találkoztam.
A Falcon Age legnagyobb problémája, hogy tarthatna háromszor ennyi ideig is. Úgy egy kiemelkedő, a PSVR játékok korlátait átlépő akció-RPG címmel lehetnénk gazdagabbak. Így csak egy tömör, kicsit rövidke, de annál szórakoztatóbb, újszerű élményt kapunk a játéktól. Mindezeket összevetve a Falcon Age simán ott van a top 5 PSVR kedvencem között, úgyhogy a platform birtokosaként minden sisaktulajnak csak ajánlani tudom a kalandot.