Zöld-sárga. Tiszta ideg vagyok! Jöjjön már egy piros! Nem baj, ez mehet jobbra le, ott lesz három zöld, alatta ha a lilát kilövöm, akkor négy sárga, kis szerencsével hármas kombó, és akkor végre megszopatom a gépet. Persze ő is most tolja be a zöldet, mi lesz így?
Sárga-lila. Persze, bmeg, küldjél egy lilát, azt most hova a telibevert atyaúristenbe rakjam!! Főleg így, hogy a gép megkapta a zöldet, és most tolt rám egy ötös kombót, rám esett egy hold nagyságú kődarab, mint Vasemberre a Végtelen háborúban, és most csak pislogok, hogy mi van, örülök, hogy élek.
Kék-zöld. Kész, mindjárt feladom, itt már biztosan szívatnak, piros még mindig sehol, pedig a köveket is felszámoltam. Vajon meddig fogom bírni? Szerencse, hogy jó játék ez a Puyo Puyo, mindig is bírtam, holott már annak idején PS1-en úgy voltam vele, hogy ebből az anyagból mindent kihoztak, aztán tessék, most 2019-ben még mindig tolom (PS4-re Xbox-ra és Switch-re is megérkezett). Hogy mennyire élvezetes manapság? Nehéz ügy, nekem egy fél óra elég ebből, de abban a fél órában nagyon tudom élvezni az ilyen anyagokat. Ez a mostani kiadásra hatványozottan igaz. Persze vannak bökkenők. Nem tudom, hogy én öregedtem ki, de úgy éreztem ez a rész sokkal nehezebb mint korábban. Az alcím (Champions) talán arra utal, hogy a hardcore réteg lett megcélozva. Alig tudtam nyerni! Egyszerűen annyira pörög a játék, hogy pillanatok alatt felültet a körhintára. Még ha nyerésre állsz is, fordulhat a kocka, és szétzúzza az állásaidat, az önbizalmaddal együtt.
Sárga-zöld. Piros még mindig sehol. Még jó, hogy a sárga is király most. Extra kombó jön így, azokból úgyis van néhány. Talán nyerek, és akkor választhatok más karaktert, úgyis sokan vannak. És ott a multiplayer mód, hisz egymás ellen azért nagy partikat lehet csapni, hogy aztán a Fever módban kipróbáljuk, mennyire jó stratégák vagyunk. Nekem ennyi elég is ebből az anyagból. A félóra megvan, aztán pár hét vagy hónap esetleg év múlva, amikor kipihenem a szívatást, úgyis előveszem újra. A '90-es évek óta ez így van, és már így is lesz.
Piros-zöld. Most, most, MOST!! Végre!