World War ZTeszt

Az az igazság, hogy csak nyomokban emlékeztem a 2013-ban bemutatott, főként Brad Pitt nevével (és a hazai forgatással) marketingelt WWZ-re, ezért a teszt kedvéért megnéztem újra. Így 6 évvel később is hoz egy kellemes, picivel a közepes feletti szintet. A belső akciók szerintem nagyon felejthetőek, a külső tömegjelenetek viszont még mindig brutálisak. Ugye maga a film egy könyv alapján készült, amit viszont sokan szeretnek, így nem volt annyira meglepő, hogy egy hasonló című játékkal valaki 2019-ben rukkolt elő, mivel a játék általánosan a könyv által lefektetett alapokat követi, és semmi köze sincs a filmhez.

Amihez viszont elég sok köze van, az a Valve által készített, sokak számára szinte kultikus magasságokba emelt Left 4 Dead sorozat, amit stílusosan a 2009-ben megjelent második rész kiadása után magára hagytak. Na ezt az űrt próbálja meg betölteni a Sabre Interactive üdvöskéje, eléggé felemás sikerrel. Most jöhetne az a rész, ahol a L4D főbb erényeit emelem ki és írom le, hogy mekkora szuper nagy királyság is volt a játék és így tovább, viszont a baj az, hogy egy percet sem játszottam egyik részével sem. Ennek sok oka van de a legnagyobb talán az volt, hogy akkoriban nem volt internetem. Ehhez a stílushoz pedig az egyszerűen elengedhetetlen.

Mivel ha esetleg még egyik játékról sem hallottál soha, akkor azért annyit nem árt tudni, hogy mind a L4D, mind pedig tesztünk alanya egy túlélős, cooperative zombi zúzda. A WWZ természetesen egyedül is játszható és az 5 különböző lokációt felvonultató kampány a 3 MI által irányított csapattársunk segítségével akár egymagunkban is teljesíthető. Vagy természetesen online 3 barátunkkal esetlegesen random dúdokkkal. Maga a story eléggé sablonos, minden helyszínnek van egy kis története amit végig irthatunk, miközben megismerjük az újabb szereplőket. Sajnos az egész kampányon érződik, hogy a játékmenet és a hent volt a lényeg, mind a “színészi játék”, mind pedig az átvezetők eléggé felejthetőek. De ez a játék nem is erről szól.

Mielőtt beleugrunk valamelyik játékmódba, érdemes egy nekünk tetsző osztályt választani, attól függően, hogy melyiknek az arzenálja szimpatikusabb. Mindegyiknek vannak egyedi perkjei, amit rengeteg játékkal fogunk szépen lassan megnyitogatni. A kedvenc fegyverünket is érdemes sokat használni, mivel azok is szintet lépnek és csak így lesznek elérhetőek a rájuk rakható különböző kiegészítők, amelyek megszerzése nagyon sokat javít a túlélési esélyeinken. Ha meguntuk a kampányt, a WWZ-ben egy elég masszív többjátékos szekció is vár ránk, aminek az ugye a legérdekesebb aspektusa, hogy az emberi ellenfeleken kívül tele vannak a pályák a kis rohangáló barátainkkal is. A sima csapatalapú deathmeccs mellett van domb királya, egy vakcina gyűjtős mód és a jó kis Scavange Raid, ahol minél gyorsabban kell felszedni a különböző cuccokat a pályán, na persze ha előtte sikerül kiirtani mellőlük a millió zombit.

Na de milyen maga a játék magja, jön jogosan a kérdés. Röviden, király! Hosszabban, király ha többen vagytok. Grafikailag nagyon meg vagyok vele elégedve, a ps4 pro-n teljesen komoly látványt nyújt a cucc és szinte soha nem találkoztam semmilyen belassulással. Nem ez lesz a generáció legszebb lövöldéje, viszont funkcionálisan amit hoznia kell, azt csont nélkül hozza. Miután megérkeztünk a pályára szépen elindulunk a lineáris folyosók valamelyikén az objektíva felé. Ezek 90%-ban a menj oda, vedd fel, hozd ide, kapcsold ki/be vonalon mozognak és csupán annyi a közös bennük, hogy valamelyik fázisban lesz egy pont, ahol valami eszetlen mennyiségű zombi fog ránk rontani. Biztosan mindenki látott már ilyesmi jelenetet, viszont “átélve” teljesen más élmény ennyi zombit egyben látni. Már-már nevetségesen sok van belőlük. És a játéknak sikerült egy masszív para élményt is bele csempésznie ezekbe az összecsapásokba, mivel szó szerint rá tör az emberre egy kis pánik, látván, hogy ezek basszus tényleg nem fogynak el. Egy ilyen nagyobb összecsapás után, több száz tetem hever egymáson, amik azért egy idő után eltűnnek de így is kőkemény az élmény.

Fegyvereket, medpackot, lőszert meg a speckó képességünk feltöltéséhez szükséges cuccot az elég gyakran és természetesen stratégiai helyekre lepakolt ládákból nyerhetünk, ami mellett ott hevernek a különböző véletlenszerű fegyverek is. Ezekből 3 lehet nálunk, és bármikor bármire lecserélhetjük őket. Lőszer problémánk természetesen szinte sosem lesz, de a heavy fegyverekhez tartozó lőszert azért érdemes a húzósabb helyzetekre tartogatni, mert egy jól irányzott rakétával itt szó szerint százakat szakíthatunk cafatokra.Bár az alap zombik legyakása jó élmény (fúú de betegen hangzik ez így leírva), a speckó ellenfelek arzenáljától azért nem voltam elájulva. Itt azért elfért volna egy nagyobb adag kreativitás. Van a nagy hulk, a gázmaszkos, a lopakodós meg a kiabáló és ennyi. Remélem, hogy ezen változtatnak a jövőbeli DLC-kben, mert ez így azért nagyon karcsú, és annyit pont tudok a L4D játékokról, hogy hasonló monszták voltak abban is.

Fontos látni, hogy a WWZ nem egy AAA kategóriás játék. Alapból 30 Euróért árulják, ami szerintem több mint korrekt ár érte. Vannak részei amin nagyon látszik a kisebb büdzsé, viszont szerintem az alap mechanika, azaz maga a harc teljesen jól működik. Némi változatosság, érdekesebb feladatok, több tennivaló és zombifajta szignifikánsan meg tudná dobni a már amúgy sem rossz játékélményt és újrajátszhatósági faktort. Aki el tud ezektől a hibáktól vonatkoztatni és negyedmagával hentelni pár órát hétvégente, annak viszont egy abszolút hibátlan kikapcsolódás a játék, főleg ennyi pénzért.