Nintendo Labo - Toy-Con 04: VR KitTeszt

Sokan szkeptikusan néztünk fel, amikor meghallottuk, hogy a Nintendo saját VR készlettel készülődik, ráadásul mindezt a Switch visszafogott hardveréhez tervezi hozzácsattintani. A hírekből realitás lett, a LABO termékcsaládba tartozó készlet pedig megérkezett egy méretes dobozban, így első kézből próbálhattuk ki, mit is tud a Nintendo VR megoldása.

Kezdjük a puszta számokkal: a Nintendo Labo VR Kit (Toy-Con 04) olyan 25.000 Forint környékén kapható, a csomag pedig egy univerzális kartonszemüveget tartalmaz (amit a zsargon cardboard-nak hív), ehhez pedig jó pár apró virtuális játékocskát telepít. De most jön a java, ugyanis hét további Toy-Con kartonjáték-modult, valamint kilenc nagyobb szabású játékprogramot is magába foglal a készlet. Ár/érték arányban ez a csomag még akkor is verhetetlennek tűnik, ha a nap végén csak egy halom papírjáték lesz a tényleges fizikai jussunk - a kartondarabokat azonban össze kell állítani, ami már önmagában jó móka, majd a nap végén jöhet a Switch képernyőjén és a szemüvegen keresztüli játék, amely egy érdeklődő-kitartó gyermek számára rengeteg elfoglaltságot fog jelenteni.

Lássuk a kartont! A papír minősége teljes mértékben megegyezik a korábbi Labo készletek színvonalával. Azaz: a Nintendo által végrehajtott gondos perforálásnak és kikönnyítéseknek köszönhetően pofonegyszerű dolog kipattintani, majd behajlítgatni a kartonelemeket, és összeilleszteni az egyes részleteket. Ám ha kicsit erősebben esünk neki a kartonnak, simán komolyabb maradandó károsodást lehet az egyes daraboknak okozni. A nagyobb játékok (pl. a madár) összeszerelése egy gyerkőcnek még a képernyőn folyó utasításokkal, és 3D animált segédletekkel együtt is beletelhet másfél-két órába. Két felnőtt (mondjuk egy fiatal pár) viszont háromnegyed óra alatt túl tud esni a legkomplexebb rendszerek összeállításán is, ha egyszer beüt a lendület. Az így elkészült kartonkreálmányokra vigyázni kell, ráadásul a lakásban nem kevés helyet fognak elfoglalni a szerkezetek. A másik oldalon ott van pozitívumként, hogy játékosságban verhetetlenek ezek a modulok, a gumis megoldásoknak köszönhetően pedig tényleges fizikai hatást kell kifejteni rájuk, hogy a játékokat működtetni tudjuk. A VR szemüvegnek van egy általánosan használható „Google cardboard”-jellegű foglalata (ide megy a Switch), az optikát pedig utólag Switchhel együtt lehet hozzáilleszteni a méretesebb kartonszerkezetekhez. Kontroller nélkül is tudunk szólni a szemüveghez, a kartonszerkezet tetején való finom ujjkoppintásokkal.

Gyorsan ugorjunk a másik fő kérdéshez: milyen is a VR kép minősége a Switchben? Ahogy sejteni lehetett, nem túl erős. A kézikonzol üzemmódban lévő masina 720p natív felbontása két félkép megjelenítésére baromi pixeles képet ad, ráadásul gyerekszoba környezetben mind a Switch, mind a lencsék gyűjtik a port. Miután az amúgy tiszta szőnyegpadlón ücsörögve összeraktuk a rendszer alapjait, döbbenten néztem a szerkezetbe, hogy mennyi por és száldarabka behúzódott a látómezőbe. Ez ellen érdemes legalább a Switch képernyőjét megfelelő tisztítással kezelni, mielőtt nagyobb játékba vetnénk magukat. Második benyomásra viszont simán hozzászokunk a darabosabb látványhoz, és egy idő után eszünkbe sem jut majd a kép minőségén méltatlankodni. Röviden, a Toy-Con univerzumban létező minijátékokhoz ez a minőség pont megfelelő, a térbeliség hatása pedig ugyanúgy jelen van, mint a nagytestvér VR szemüvegeknél. Még egy nem elhanyagolható pontot kell érintenünk a rendszer konstrukciójának értékeléséhez: a szemüveghez nincs pánt, egy vagy két kézzel kell tartanunk magunk előtt a kartonjátékot. Így várhatóan a legkitartóbb gyerekek sem fognak túlságosan belefeledkezni a VR-világba, ugyanakkor az ergonómiának alaposan odacsap ez a megközelítés. Hosszasan, belemerülősen senki sem fog a Toy-Con VR-al játszogatni maszekolt rögzítős megoldások nélkül (amire a net népe már mindenféle megoldásokat szolgáltatott az elmúlt hetekben).

Mint említettük, tizenhat játékkoncepció összesen hatvannégy variációja vár arra, hogy a VR lehetőségeivel megismerkedjünk. Ezek tényleg csak apró szösszenetek, amelyek mintha csak a Nintendo koncepciós tervei közül kerültek volna ki: tessék srácok, itt a szemüveg, nagyjából ilyen interakciós lehetőségeket lehet kihozni komolyabb irányítók és teret figyelő kamerák-szenzorok nélkül. A nagyobb falatok csak ez után jönnek, és persze, ahogy összeraktuk a vonatkozó „nagyjátékokat”, utána lehet sorra elmerülni az ágyúzásban, a fotózásban, a pedállal való békaugrásokban, a madarakkal való repülésben, vagy a többi jópofa lehetőségben. Ezen programok ráadásul meglepő finomságokkal vannak felturbózva, nem ám csak egyszeri, bazári szórakoztatásként szolgálnak. A Wii minijáték-gyűjtemények, vagy a korábbi Toy-Con játékok mintájára egészen komoly tartalmat kaptak mind egytől-egyig. A tempó általában lassabb a nagygépes VR játékok megoldásaihoz képest, így fejfájást, vagy szédülést minimálisan sem tapasztaltunk a tesztelési idő során. (Ehhez lehet hozzásegít az is, hogy a szenzorok csak 360°-os körbeforgást tesznek lehetővé, előre-hátra hajolni nem lehet a virtuális térben.) Na de vissza a lehetőségekhez! Az elefánt kicsit kilóg a sorból, a furcsa ormány ugyanis egy kreatív 3D ecset is egyben. A Joy-Con irányítókban lévő érzékelők segítségével a játékos térben rajzolgathat, ez pedig azzal együtt is óriási poén, hogy valójában a térben „3D-nyomtatott gyurmacsík” felbontása eléggé korlátos. Zseniális ötlet, zseniális koponyáktól.

Mint ahogy az is remek, ahogy a Labo akadémia ismét elmagyarázza a rendszerek működését, némi természettudományos/informatikai-alapozásra ösztökélve a kis felhasználókat. Angoltudás persze szükséges az oktatórészekhez, így nem árt, ha van segítség (mondjuk egy szülő jelenléte) a kölykök közelében. Ugyanígy visszatér a Toy-Con garázs is, ahol könnyed grafikus programozási lehetőségekkel alkotóként is kihasználhatjuk a VR lehetőségeit. Ebben a szekcióban sajnos nem volt időnk igazán elmerülni, de az biztos, hogy a kitartó, élelmes gyerekeket vastag jutalomérzettel látja majd el a saját alkotásaik újrajátszása a virtuális térben.

VR-kompatibilis Switch játékok

A Labo VR készlet megjelenése mellé a Zelda: Breath of the Wild és a Mario Odyssey is megkapta a maga ingyenes patchét.

A Zelda gyakorlatilag végigjátszható VR üzemmódban, a Mariohoz pedig új, VR specifikus minipályákat hoztak ki. Sajnos a felbontás mindkét játéknál alapos kárt szenved, ráadásul a Zelda kritikusan alacsony képfrissítéssel, és kásás összhatással szédíti a próbálkozókat. Bár a Mario tartalmak alapvetően jópofa bővítések az alapjáték mellé, azért a Zelda esetében inkább csak érdekességként tekintsünk a VR lehetőségre. A program ilyen formában történő végigjátszását fiziológiailag sem ajánljuk senkinek.

További technikai részletekért érdemes megnézni a Digital Foundry vonatkozó videóját.

Olcsó, de nem feltétlenül híg szórakozás a Nintendo Labo: Toy Coy-04 VR Kit, amely bár a virtuális valóság egy egyszerű, kissé szöszös, kissé darabos megvalósítását mutatja be, a mögé pakolt minijátékok, oktató és alkotói tartalmak vastagon az ajánlott kategóriába repítik a készletet. Félelmetes, hogy a Nintendo milyen jó érzékkel állítja össze ezeket a Labo csomagokat, és az is durva, hogy egy nyilvánvalóan költséghatékony megoldásból is használható, mi több, nagyon is szórakoztató VR lehetőséget kalapáltak a japán fejlesztők. A VR Kit tehát a legtöbb szempontból túlszárnyalta a várakozásainkat, ez a tett pedig nem is lehet más, mint egy újabb Nintendo varázslat végeredménye!