Total War: Warhammer II - The Prophet & The WarlockDLC

A Total War: Warhammer 1 és 2 szerencsére eddig sem szűkölködött választható vezérekben, épp ezért egy fizetős DLC-nek, aminek (elvileg) ez a fő fókusza, egy egész magas lécet kell megugornia. Ahogy azt korábban a hölgyeknél már megtapasztalhattuk, a két friss karakteren túl jóval többet akar és tud nyújtani ez a formátum. Lássuk, a The Prophet & The Warlock esetében ez hogyan valósult meg.

Tehenhauin, Sotek prófétájának története a vallási kontextusba helyezett bosszúállásról szól. Ennek jó oka van, ugyanis a Gyíkemberek egyik büszkeségének jelképe, Chaqua városának lakossága kis híján kipusztult, miután a Ragályszórók Klánja (Clan Pestilens) a rájuk jellemző módon megfertőzték, majd gyakorlatilag lakhatatlanná tették a piramisairól és templomairól híres poliszt. Hősünk származását tekintve Skink, ami azért is érdekes, mert egyfelől ők a játékban ez idáig csupán harmadhegedűsök voltak, másfelől pedig háttérirodalmi kuriózum, miután a vezetői szerepkör jellemzően a varangyszerű Slann-ek, esetleg a harcban remekelő Saurusok kiváltsága volt. Tehenhauin azonban sikerrel terelte össze a (Skink) túlélőket, hogy véráldozatokkal szegélyezett próféciáját beteljesítve megidézze kultúrájuk rendhagyó istenségét, Soteket, a Kígyó Istent. Spoiler veszély: kitartással, és persze rengeteg patkányáldozattal előbb-utóbb tiszteletét teszi a csatatéren.

Maga a vezér legegyszerűbben mágus-harcosként definiálható (Beast mágiaiskolával), és nem meglepő módon előnyben részesíti Skink fajtársait. Kampány mechanikájának lényege (a Sötét Elfekhez hasonlóan, de nem annak másolata), hogy csaták után begyűjtött hadifoglyaikat az emblematikus, lépcsőzetes templomaikban feláldozzák a már említett istenség oltárán. Cserébe átmeneti bónuszokat kapnak, amik az elején meglehetősen gyengék, de építészeti stílusukhoz hűen egyre magasabbra törnek, illetve akadnak köztük speciális egységek, amik sokkal inkább kézzelfoghatóak és izgalmasabbak. Apropó egységek. Az újak között a tűzokádó szalamandrák falkája említésre méltó, melyek középtávú tüzérségként funkcionálnak. Alacsony fekvésük miatt a pozicionálásuk kulcsfontosságú, amit még a közepes célzásuk tovább hangsúlyoz, azonban sikeres találatok esetén nagyon kellemetlen meglepetéseket képesek okozni akár lesből, akár szemből a magabiztosan rohamozó ellenségnek. Az Ancient kivitel nagyobb méretével, szólóban nyújtja mindezt, közelharcban sem elhanyagolható adottságokkal. Az eget immáron Ripperdactyl Riderekkel is tudják uralni, melyek nagy űrt töltenek be, és komoly fenyegetést jelentenek a szárnyas hátasokra ülő vezérekre (is). A Red Crested Skinkek páncéltörő közelharcosok, akik a nehéz közelharci fegyverzetük ellenére fürgék, így kiválóak rajtaütésre. A földrengető dínók szerelmeseinek pedig a grátisz egy spéci Ancient Stegadon, ami nem véletlenül kapta a Engine of the Gods fémjelzést. A hátára csaptak ugyanis egy mágikus sugárfegyvert, valamint a környező szövetségeseknek is védelmet biztosít. Mindent összevetve azonban még így is komoly lemaradásban vannak a DLC másik szereplőjéhez képest, Ikit Claw-hoz.

És ezt nem lehet finoman megfogalmazni: Ikit Claw és „bandája”, a Clan Skryre lényegében minden tekintetben jobb. Egységeik és kampány mechanikáik egyaránt kreatívabbak és erősebbek. Kezdésnek máris itt a Warpstorm Doomrocket, ami a fantasy Warhammer atombombája. A kampányban egy új nyersanyag (warp-fuel), valamint hús fejében előállítható rakéták hatalmas pusztításra képesek, potenciáljuk ráadásul több ízben fejleszthetőek. A Ratling Gun csapat példátlan golyózáport tud zúdítani bárkire, akik a középtávú hatósugarukba merészkednek. A vastagabb bőrűek sincsenek biztonságban, rájuk ugyanis a mesterlövész-szerű Warplock Jezzails osztag leselkedik, hatalmas lőtávval és páncéltörő kaliberrel. És ha azt hittétek, hogy ezzel vége a középkori fantasy settingbe ültetett modern hadviselésnek: a hírhedten kreatív Skryre Klán a Törp technológiát összeguberálva megálmodta a Doom-flayert, ami egy pengék által meghajtott monocikli. Röhejesen hangzik, egészen addig, amíg a prédájának számító gyalogságba gázol, hogy aztán az áldozatokkal rajzoljanak vérfánkokat a csatatérbe. Őrület, mind kinézetben, mind hatékonyságban! A kampányban egy egyedi panel is helyet kapott, a Forbidden Workshop, ahol a már korábban említett fejlesztéseket lehet azonnali hatállyal végigvinni. Ja, és a DLC-vel egyidőben mindenki megkapta a Skaven új ármányát, a városok földalatti beépítésének lehetőségét. Elsőre talán csak egy kellemes plusznak tűnhet, amit meg is érdemelt az eddig egyik leggyengébb faj a balansz jegyében, azonban alaposabban végigmustrálva feltűnhet a sok új épület opció között egy igazán aljas, a Doomsphere. Egy hatalmas akna a kiszemelt város alatt, ami porig rombolja azt. Már ha sikerül titokban tartani a létezését a megépítéséig.

Sokat lehetne még mesélni kisebb-nagyobb újdonságokról, melyek közül sok - dicséretes módon - az alapjáték tulajdonosainak is dukál. De ideje rákanyarodni a konzekvenciára, ami meglehetősen egyértelmű. Ha a Gyíkemberek Skink prófétája miatt vásárolnád meg a DLC-t, meríts ihletet a hidegvérű mentalitásból, és inkább várj még vele. Ha azonban a maga taszító módján karizmatikus patkányarcok érdekelnek, a The Prophet & The Warlock kötelező darab.