ClaybookTeszt

Jópár gyurmás szettinggel felvértezett játék látott már napvilágot, gondolunk elsősorban a Neverhood/Armikrog.-ra vagy akár a Wii U-s fonállovag Kirby kalandra. Ellenben, ahol konkrétan a gyurmázás került volna terítékre, no, olyat aligha. Csak semmi pánik: a Claybook néven futó, tesztünk tárgyát képző képződmény csak részben tesz eleget a fentinek, többnyire azonban nem több, mint egy icipicit megbolondított marble-játék.

Mit értünk marble-játék alatt? Adott egy golyóbis, ennek útját abajgatva kell eljutnunk A pontból B-be. A Claybook annyit csavar a formulán, hogy a 1. golyó gyurmából van ; 2. emellett módjában áll kockává, hengerré és téglahasábbá is átváltozni. Ezek a formák - fizikai tulajdonágaik okán - egész máshogy viselkednek a terepen, szóval a váltogatás nem csak ildomos, de szükséges is. Emellett a Claybook próbálkozik változatos küldetésekkel megbízni, szóval az „érd el a csekkpontokat-jajj de ügyes vagy” alap variációk mellett akadnak kalandosabb feladványok is: gyurmaobjektumunk képes a (természetesen 100% gyurma) környezetet testével alakítgatni, ezzel előidézve az objektíva abszolválására kedvező hatásokat. Például: van egy gyurmatartály, amiben hömpölyög a folyékony gyurma. A kívánalom az, hogy az a szmötyi kerüljön át a tartály melletti edénykébe. Mit teszel? Nyilván kaparsz egy kis medret a tartálytól az edényig, utána meg kirúgod a ház falát, nem?

Ez így egész jónak néz ki papíron, de a megvalósítás sajnos hagy némi kivetnivalót maga után. Egyfelől az irányítás finoman szólva sem reszponzív, így a pályák precízebb megközelítést igénylő részein előfordulhat, hogy a jó kedves random felmenőit emlegetjük a pályatervezőnek és erősen latolgatjuk, hogy kilépünk és soha többet nem indítjuk el ezt a nagy, rosszillatú barna gyurmát. Másfelől, ami a küldetések változatosságát illeti: letudva néhány missziót, úgy fogjuk érezni, hogy a lehetőségek tárháza egy lepukkant szocreál társasház alagsori tárolója. És ezen sajnos a pályakészítő se nagyon segít, mert egyrészt a bőbeszédűség nem jellemző rá, (értsd: nesze, itt az editor, használd ahogy akarod) másrészt amikor elkezd az ember térben pályát tervezni analóg karokkal és gombokkal, akkor gyakran lát maga előtt sajtreszelőket és citromot lebegni. Meg még akár jalapenót is.

Technikailag amúgy egészen rendben van a játék, a cseppfolyós gyurmák például egész látványosan hömpölyögnek. Ha kisgyermekkorod óta örökmozgó gyurmaobjektum szerettél volna lenni, akkor ennél immerzívebb élményt aligha találhatsz, pláne, hogy a pályák hátterében egy ijesztően uncanny kisfiú irányít egy joystick-al - szürreális, hol tart ma már a tudomány.

A teszt a Switch verzió alapján készült.