TrüberbrookTeszt

Hála a jó égnek, hogy a kalandjáték műfaja ilyen szinten magára talált. Ha valaki nyomon követi az indie fejlesztők felhozatalát, szinte hónapról-hónapra akad valami érdekes csemege, de még konzolon is simán van minből válogatni. A Trüberbrook is egy indie fejlesztés, ami a látványával tűnik ki elsőre, másodjára pedig a témaválasztása miatt lehet érdekes. A német fejlesztőcsapat a kvantumfizika ágas-bogas világát próbálta meg egy hatvanas évekbeli alpesi falucska hangulatával összekeverni. Emellett nyíltan vállalják a fejlesztők a Twin Peaks fanatizmusukat, és valahol persze Wes Anderson is felsejlik a képi világ stílusában.

Kezdjük is ennél a pontnál, mert hogy a Trüberbrook legerősebb része tényleg a közel tökéletes látvány. A készítők mindent kézzel készítettek pici makettek, vagy komolyabb élő díszlet formájában. Majd befotózott és kényszerűen statikus hátterek helyett fogták az egészet, és beszkennelték az alkotásokat fotogrammetriai módszerekkel. Ezután a háttereket és a tárgyakat Unity-be importálták, így a Trüberbrook tényleg úgy néz ki, mint egy megelevenedett, interaktív bábfilm, ami az Indian Paintbrush produkciós ház helyett ezúttal a „btf”-nél készült, némi Kickstarteres segítséggel. A látvány eszméletlen, sokadjára sem hiszed el, amit a tévéden látsz majd. Sőt, én azon vettem magam észre, hogy közelebb ültem megnézni azokat az apró részleteket, amiket messzebbről talán észre sem vettem volna.

via GIPHY

A játékmenet maga klasszikus point and click kaland, amit egy konzolokon is perfektül működő interfésszel áldottak meg a készítők. Az irányítás kényelmes, az interakció gamepad segedelmével is kézenfekvő, a környezetből pedig az áramvonalasítás jegyében külön gomb emeli ki az interaktolható tárgyakat. Maga a játék nagyjából egy nagyobb helyszínen és kb. egy tucatnyi kisebb lokáción játszódik. Ez a szám lehetne magasabb. Érződik, hogy a büdzsét komolyabban meg kellett volna dagasztani, hogy a mostanitól méretesebb legyen ezzel a kézműves technikával előállt játéktér. A játék nehézsége kellemesen fokozódik, 1-2 logikátlanabb húzás van csak a végigjátszás során, ennyi szerintem viszont bőven belefér egy klasszikus adventure játékba.

A nagyobb baj akkor üt be, amikor elkezdjük belátni: a Trüberbrook a sztori szempontból sem túl mély, vagy inkább úgy mondom, nem elég kidolgozott, nem elég lebilincselő. A narratíva nagyokat ugrik, izgalmas részletek maradnak kidolgozatlanok, motivációk ugranak dimenziót egyik pillanatról a másikra. A dialógusok persze jópofák, és látszik hogy intelligens csapat írta a dumák nagy részét, csak a fő íróknak kellett volna szorosabbra fűzni a szálakat. Még azt is megkockáztatjuk, hogy többet akartak eredetileg a készítők, és a korlátaik miatt vannak azok a bizonyos esetlen váltások. Egy kalandjátékban a jó sztori mégiscsak elemi része a képletnek, így az ügyetlen megoldások sajnos eléggé lehúzzák a játék összképét…

Sajnos a referenciákkal sem tud mit kezdeni a Trüberbrook. A játék egy fizikus PhD hallgató és egy ősi dimenziókapu találkozását írja le, némi absztrakttal és nem kevés geek utalással nyakonöntve. Sajnos azonban a Lynch-hatás kimerül a Twin Peaks lépten-nyomon való idézgetésében, és a btf-nek nem esik le, hogy nem elég az 1:1-ben átvett szövegekre rámutatni; Lynch víziói mögött mindig van valami elvont gondolat, vagy egy nagyobb „lore” - itt mind a kettő hiányzik. (Pedig a készítők nagyon akarják a párhuzamokat, még a TP S3-ból is akadnak idézetek!) És ha már Wes Anderson urat emlegettük, a csapat vizuális szakértőinek is jó lett volna bátrabban használni az eszköztárat. Anderson ugyanis nem csak újraértelmezi a kézzel készült díszleteket, a terepnek és bábuknak egyedi látásmódot ad, kényszeres szimmetriával épít, kényszeres asszimetriával kelt feszültséget, valamint humorral oldja a képi világ egyszerűségéből fakadó kételyeinket… Itt a felszín alól hiányzik ez a fajta művészi gondolatiság (is). Ha valakinek amúgy számít a videojátékos párhuzam: a Trüberbrook hangulatilag mondjuk az Oxenfree, a Thimbleweed Park vagy a Kentucky Route Zero vonalát követi; a fenti hiányosságai ellenére is markánsan érezteti, hogy a kalandjátékok ezen ágához szeretne tartozni.

A legnagyobb piszokságot a végére hagytam. A Trüberbrook Xbox One változata igazi bajkeverő. A mentett állások kilépés és másnapi újratöltés után hajlamosak visszaugrani akár fél órányi haladást is. Csak autosave van, tehát ez önmagában erős probléma tud lenni, amin ráadásul (ígéret után) az első napi patch sem segített. A foltozással legalább az inventory-tartalom összegabalyodását orvosolták (pedig ilyennel is találkoztam kb. egy héttel a megjelenés előtt), de ezzel együtt is a 3 óra 45 perces végigjátszásom tuti összegezhető 6-7 órára az újrázások miatt. A Trüberbrook hosszát jól jellemzi, hogy szerintem ha tudjuk, mit akarunk csinálni, sacc szerint bő 2-2,5 óra alatt végig lehet érni a játék kampányán.

Itt van egy egyedi megjelenésű, közel tökéletes vizualitású kalandjáték, aminél a pompás felszín alatt sajnos csak egy középszerű játék húzódik, üres hivatkozási sorral, és Xboxon technikai problémák sorával. Állítólag a többi platformon nincs ilyen gáz, ráadásul a készítők a korábban megjelent Steames verziót is szépen foltozgatják, így a technikai jellegű problémákra valószínű lesz majd gyógyír. A fényesen csillogó dimenziókapu mögött rejlő ürességre azonban nincs mentség. A btf csapatában ott van a tehetség, az újításra való törekvés, de legközelebb - talán egy kicsit komolyabb kiadói hátszéllel - a tartalomra is érdemes lesz nagyobb gonddal gondolni.