Operencia: The Stolen SunÁprilis Egy

Viszonylag ritkán találkozunk mostanság hazai fejlesztésű játékkal, az Operencia: The Stolen Sun a magyar fejlesztések mennyiségben ritkuló, de minőségi szempontból töretlenül (?) remek (?) arzenálját dúsítja. A játékot fejlesztő Zen Studios-t leginkább a nagysikerű flipper-szimulációs sorozatainak okán ismerheted, most erősen elkalandoznak ettől a témától, és nyakig merülnek a fantáziabirodalomba. Nem is akármelyikbe: az Óperencia történetét, világát, karaktereit és szörnyeit a magyar és kelet-európai mítoszok és népmesék ihlették. Lássuk, hogy milyen a fantáziadús kalandozás, ha magyar!

Előrebocsátom, hogy ez a teszt a megszokottnál talán egy kicsivel személyesebb lesz, köszönhetően annak, hogy kedves barátaink és munkatársaink is komolyabban érintve vannak az Óperencia fejlesztésében, ezt pedig elég nehéz lenne letagadni. Ahogy azt is, hogy az Óperenciát egyáltalán nem tartjuk problémamentes játéknak, sőt.

A problémáink kapásból a prológusnál kezdődnek. Itt Attila és Réka, a magyar mitológiából szalajtott szerelmespár száll szembe egy mindent felégető sárkánnyal, Thaiddal. Ami szép és jó, de alapvetően két gondom is van vele.

Egyrészt: az excsajomat Rékának hívják, két hónapja mentünk szét. Tudom, egyéni probléma, de engem mégis bánt egy kicsit. Lehetett volna a neve, mit tudom én, Cecília, vagy bármi. Miért pont Réka? Persze: ez a múlt, apró tüske, túl vagyok rajta, meg se kellett volna említenem.

(Réka, tudom, hogy olvasod. Hallottam, hogy most a Petivel kavarsz, és szeretném, ha tudnád, hogy egyáltalán nem érdekel. Hiába meséled mindenkinek, hogy könyörögtem neked, és mégis kidobtál, mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Nem könyörögtem, csak kértelek, és én szakítottam veled, nem fordítva, legyen meg.)

Másrészt: itt vannak ezek az egyszerű, rögzített párbeszédek, nulla választási vagy döntési lehetőséggel. Mennyire másképp nézne ki így a játék eleje Réka szemszögéből!

[A] Agresszív - Attesz, dude, let's do this, belezzük ki a kib****tt sárkányt!

[B] Progresszív - Újra kéne gondolnunk a toxikusan erőszakos maszkulin megközelítést, Attila. Ez a szerencsétlen sárkánygyík valószínűleg komoly gyermekkori traumáktól szenved, mi tehetünk róla, hogy azzá vált, ami.

[C] Románc - Óóó, én hősöm, hagyjuk azt a csúf sárkányt, tégy magadévá rögvest itt helyben. Tudod, hogy téged szeretlek egyedül, a Peti hatalmas tévedés volt!

A párbeszédekkel kapcsolatos csalódásomat szerencsére hamar feledtette az Óperencia. Nehéz leírni, de tény: ez elmúlt évtizeden felnőtt játékosgeneráció (önhibáján kívül) egész egyszerűen nem szembesült értékelhető videójátékos rejtvényekkel. Az Óperencia ebből a szempontból etalon, már a kezdő-puzzle is homlokizzasztóan kemény, ahogy azt a műfajtól elvárjuk. Ha (érthetően) nem boldogulsz vele, itt a megoldás - csak azért közöljük, hogy ne akadj el rögtön a játék legelején.

1. Keresd meg a faluban a vödröt

2. Balra kanyarodva a mólónál töltsd meg vízzel. Vödör + víz = vizesvödör.

3. Locsold rá az egészet a jobb oldali égő fatörzsre.

Bonyolult? Kár lenne tagadni: az. Éppen ezért kedvenc grafikusaink segítségével vizualizáltuk is neked:

A sok mászkálás alatt feltűnik, hogy az Óperencia egy kevésbé optimalizált játék jelenleg. A karakter nagyon furcsán mozog, olyan, mint ha négyzetrácsról négyzetrácsra ugrálna, vagyis gyakorlatilag kétmásodpercenként kapunk kisebb belassulásokat. Nem akarok a konfigommal menőzni, de egy 860 ezer forintos vason (nettő összeg, az áfát a Géza bácsi szlovák cégén keresztül megoldottuk okosba) azért már illene úgy futnia, mint a zsírozott villám. Remélem, egy jövőbeli pecs orvosolja a framerate gondokat, mert jelenleg elég bosszantó.

Hol is tartottunk? Ja igen: túl az égő fatörzsön, előttem az első célpont. Gyíkember. Néz az ellenkező irányba, bámészkodik bambán, ami mindig mosolyt csal az arcomra. Mennyire szép, szinte kéri, hogy csendben megbökjem hátulról. Óvatosan, lépésről lépésre osonok mögé, nehogy megzavarjam. Felvillan a stealth kill prompt (vagy valami hasonló) sietve rányomok, éééés…. Ez fogad. Ez itt lent. Mi a mennydörgős ménkű?!

Számos kérdésem van. Miért látok két gyíkot, amikor én csak egyet akartam hátba szúrni? Mit csinálnak itt, honnan jöttek, és miért imbolyognak úgy, ahogy én szoktam a hatodik Jéger után? A játék ekkor mindenféle szövegdobozokat dobál rám, támadás, meg védekezés, sőt, nyílt klímaváltozás-tagadás (cooldown, WTF, a sarki jégsapkák meg olvadnak, hééóóó!), de tudjátok mit: nem érdekel. Ha regényt akarok olvasni, előveszem a Herripottert.

A nagyobb probléma az, hogy az Óperencia (eddig is létező) framerate problémái gigászivá tornyosulnak. A játék csak a képernyőre helyezett számtalan színes ikon valamelyikének megnyomásával mozdul tovább, az átlagsebesség a legnagyobb jóindulattal sem haladja meg az egy képkocka per másodpercet, ami egy 2019-ben megjelent multiplatform játék esetében nagyjából elfogadhatatlan. Őszintén megmondom: ezen a ponton feladtam, kiléptem, és levelet kezdtem írni a fejlesztőknek, miszerint a játékot agyonverő bugra akadtam, intézkedjenek sürgősen.

Még szerencse, hogy nem küldtem el, komoly tévedés lett volna. Megvilágosodtam.

Ez nem bug, ezt ÉN okoztam. Valahogy, véletlenül aktiválhattam az Óperencia debug módját, a játékot hajtó Unreal 4 Engine szerkesztői felületét. EZT láttam, és ezt találtam annyira furcsának - és ez mindent megmagyaráz. A hosszú szöveg a játékfejlesztés rejtelmeibe vezetett volna be, a színes ikonok pedig az Unreal szerkesztőfelületének különböző opcióit takarják. Utólag kicsit bántam, hogy ilyen hamar feladtam, ha eleget nyomogatom őket, lehet, hogy beadja nekem a Gears of War 5-öt. Késő bánat, és most már együtt kell élnem vele.

*A Gamer365 Etikai Bizottságának állásfoglalása szerint morálisan megkérdőjelezhető lenne, ha egy olyan játékot pontoznánk, melynek fejlesztésében két munkatársunk is komoly részt vállalt. Pontszám és értékelő ennek megfelelően most nincs.

De: ne tévesszen meg a fenti szöveg, az itt-ott felbukkanó negatívumok ellenére az Óperencia szipi-szuper játék, bátran ajánljuk azonnali vásárlásra, már csak a remek főcímzene okán is, ami magában megéri a játék árát.

Irány az Óperencia!*