Mostanában elég sokat pörög nálunk a Lego téma. Hétköznap egész délután/este építkezünk a kisfiammal, hétvégente pedig rendszeresen előkerül a remek LEGO City: Undercover aminél kevesebb jobban megcsinált “játszótér” létezik a témában. Megmondom őszintén, hogy nekem az első Lego film teljesen kimaradt, egyik iterációjához sem volt szerencsém, pedig mind a filmet mind pedig jelen cikkünk tárgyát képező The LEGO Movie 2 Videogame első részét sokan szerették. Na ezt szinte biztos, hogy kevesebben fogják.
2017-ben teszteltem a LEGO Worlds-öt ami elsőre (és másodikra is) egy jó kis Minecraft klónnak tűnt, megtámogatva a Lego végtelen lehetőségeivel. Na a TLM2VG (huh) pontosan ugyanazt a motort használja. Amin persze csiszoltak(gattak) viszont a motorral együtt jött az építgetős mechanika is ami eléggé furán veszi ki magát egy alapvetően ugrálós kaland játékban. Mármint elsőre azt gondolnánk, hogy a TLM2VG (na jó, ez még így is hosszú) esetében erről van szó, viszont az első világ után rájövünk, hogy igazából ez a Worlds folytatása. Vagy pontosabban átskinezése. Ami alapvetően nem lenne baj, ha maga a játék szépen megkapta volna a film rendes köntösét de ebben az esetben sajnos csak “király új ruhájáról” beszélhetünk. Minden átvezető a játék motorjával készült, és kamera rángatással meg egy kis beszéddel próbálják meg feldobni a nagyobb történéseket. Maga a történet egy nagy katyvasz, amiből annyi derül ki, hogy a világunkat megtámadják a Duplo idegenek. Akik pont annyira félelmetesek mint Marika néni a bosnyákon amikor véletlenül belerúgunk a banyatankjába. Nem is értettem amúgy, hogy most pontosan ki is itt a célcsoport. Mert a már fentebb emlegetett Undercoverben legalább maga a játékmenet megfelelő egy bármilyen korú gyermeknek, miközben a fő küldetések meg simán szórakoztatóak minden gyermeklelkű felnőttnek is. Itt azonban már a kezdő “boss” harc annyira primitív volt (Zöld-rózsaszín duplo zsiráf…. WTAF), hogy én kértem elnézést és örültem, hogy nem volt a család mögöttem, hogy lássák mit tolok. De aztán majd az apukák eldöntik ezt az ellentmondásos kérdést; lehet, hogy csak más felfogással kell nézni a játékot és a kicsiknek tök szórakoztató lesz a dolog.
Maga a vizuális körítés is nagyon felemás. Megszoktuk a jól megtervezett, kézzel összepakolt és szó szerint megcsinált terepeket egy Lego világban, itt viszont már az első “Mad Max” világ annyira kiábrándító volt, hogy nem is értettem, hogy mit akartak ezzel. A grafika alapvetően vállalható, csak annyira steril mint Micike, a szomszéd néni szanaszét kasztrált kandúrja. Semmi lélek, semmi hangulat, olyan mintha elemekből dobálták volna össze őket, mint a LEGO Worlds-ben. Ohh wait…. Az viszont azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy vannak teljesen vállalható világok is, szóval lehet ezzel a motorral jót is csinálni, csak akarni kell.
Maga a játékmenet ilyen építkezős/romantikus/kalandozós, ahol folyamatosan tanulunk újabb és újabb dolgokat gyártani, amelyek segítségével tudunk továbbjutni adott pályarészeken. Tudunk magunknak járműveket, mindenféle épületeket, meg ahogy elnéztem mindenféle egyéb elborult eszközöket is építeni. Mászkálásunk során folyamatosan kapunk kis szines loot reliceket. Ezek mindenfelé el vannak rejtve a világokban és van belőlük vagy 5 fajta. Minden világban van egy shop ahol ki tudjuk őket nyitni és megkapjuk az újabb karaktereket, fegyvereket, épületeket, speciális tárgyakat stb. Az egész rendszernek egészen pontosan nulla értelmét látom, nem is értettem, hogy mi volt a koncepció. Ha egyenként nyitod ki őket, akkor ott állsz 10 percig és bámulod a játék többi részéhez hasonlóan magas színvonalú effekteket meg animációt. Ha csoportos kinyitást kérsz, akkor meg az egész egyben bekerül az inventorynkba és mehetünk be megnézegetni, hogy mit is kaptunk. Amúgy bármikor válthatunk karakter skint és lehetünk akivel csak szeretnénk illetve lehet nálunk bármilyen eszköz és fegyver. A relic-es történetben még az a nagy okosság, hogy kb a második szuper relicemből megkaptam az örök lőszeres rakétavetőt. Na onnantól aztán sok értelme volt a harcolós részeknek.
Na de, hogy ne csak rossz dolgokat írjak, vannak a programban egész hangulatos küldetések és világok is. Sok jópofa képességet és tárgyat találunk, aminek köszönhetően néha egészen kellemesen lehet szórakozni és összegyűjteni az ultimate lila kockákat. Egyik este úgy belecsúszott 3 órám a játékba, hogy észre sem vettem. Valamint az is vitathatatlan, hogy tartalom aztán van benne bőven, minden világot megnyitni és kimaxolni szerintem rengeteg idő lesz. Teljes áron biztos, hogy nem ajánlom a program beszerzését, viszont egy akció keretében ha esetleg van otthon egy 5-8 éves gyerkőc is, simán jó fogás lehet a második Lego filmből készült játék.