FEAR: EP VIDEÓTESZT
Ne csak olvass, nézd is: kétrészes videótesztünk mindent megmutat, és mindent elmesél, amit a F.E.A.R. kiegészítőjéről csak tudni érdemes:
##
##
Félni sok mindentől lehet. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy mindenki fél valamitől, hiszen ez alapvető sajátos tulajdonsága az emberiségnek. A kusza agytekervényeinkben rejtőző rémkép milyenségére vajon mit válaszolt volna Winston Smith, mikor George Orwell alapműnek számító utópisztikus regényében, az 1984-ben a 101-es szoba előtt állt? Mi járhatott Neo fejében, mikor a 101-es szobában levő telefonhoz rohant? Senki nem tudja biztosan, de valamennyire azért mindenki: a halálfélelem az, amely a legnagyobb rettegést váltja ki az elméből. (Vagy a 101-es szoba, a jelek szerint... - liquid) Nagyon sokan megpróbálták már leírni, újfent átélni, átadni azt a csontig hatoló érzést, amelyet félelemnek, szorongásnak hívunk. Ez a megközelítés a videójátékokat sem kerüli el, hiszen pl. a túlélő-horror stílus alapköveit is “zömében” ez az emberi tulajdonság határozza meg. Az idő múlásával a rettegést több módban is lehetőségük volt a fejlesztőknek tálalni: így született meg a 2005-ös év egyik leghangulatosabb, máig elismert és félelemérzetet okozó PC-s alkotása a F.E.A.R. is, amely a sikernek köszönhetően azóta már az Xbox 360-on (és rövidesen Playstation 3-on) is a tiszteletköreit futja. A Monolith teljes egészében saját fejlesztésű játékának címe kicsit csalóka, hiszen valójában egy speciális taktikai osztagot, a First Encounter Assault Recon rövidítést jelöli. Egy speciális alakulatot jelent, amelyek tagjait olyan bevetéseknél alkalmazzák, amikor logikus magyarázatot nélkülöző helyzetekben kell eljárni - ez a gyakorlatban a paranormális tevékenységek megoldását jelenti.
A fejlesztőstúdiónak már a játék megjelenésekor is volt tapasztalata a falramászós-ijesztgetős produktumokkal, hiszen az Alien vs. Predator második epizódja, vagy a szintén kellemesen sötét hangulattal megáldott Condemned elegendő táptalajkánt szolgált a nyomasztó és szorongással teli helyzetek megteremtéséhez. A tökéletes programozói háttérrel, a japán horror műfaj neves képviselőivel és a rémisztgetős stílusjegyek ügyes összelopkodásával összegyúrt hi-tech taktikai FPS olyan fúziót alkotott, amely láttán már a megjelenés pillanatában sem volt kétségünk afelől, hogy döbbenetesen hangulatos alkotást tarthatunk a kezünkben. Ez viszont csak a felszínes valóság: olyan jéghegy-effektus, amelynek valódi nagyságát a mély vízbe merülve van csak lehetőségünk felfedezni. A Monolith a korábbi F.E.A.R. játékkal ugyanis bebizonyította, hogy a szokásos előre leprogramozott scriptek mellett lehetséges olyan tökéletességbe mászó AI elmét alkotni, amely tényleg megállja a helyét egy ilyen környezetben. A rendkívül impozáns látvánnyal és az időlassító, “bullet-time” feature alkalmazásával (amely az eddigi legszebb megvalósítást élvezi, amelyet is akciójátékban láttunk) megalkotott játéknak az alapvető koncepciója mellett ez volt az a sajátossága, amely abszolút trónesélyesre emelte.
A F.E.A.R. első felvonása nagyjából pontosan egy éve jelent meg: a csavaros történet mellett sejteni lehetett, hogy a folytatás sem várat sokat magára - így is lett, az időben beharangozott F.E.A.R. Extraction Point címre keresztelt küldetéslemez november elején érkezett, hogy ismételten megmarkolja a kötélként funkcionáló idegeinket és újabb horrorfilmbe illő környezetbe rántja azokat. Nagy volt a várakozás, hiszen a nyomasztó légkört megteremtő rendkívül hangulatos akciójátékot több helyütt a 2005-ös év legjobb PC-s FPS-ének választották és az expanzióval kapcsolatban is hasonlatosak voltak a remények. Aki valamennyire is figyelemmel követte az eseményeket, tisztában van azzal, mire számíthat: az elődben megismert történet kiteljesedésére, újabb fegyverek-helyszínek és ellenfelek bevetésére, vérbő akcióra, és az elengedhetetlen félelem-faktorra, amely a zenei aláfestésnek, a hallucinációknak és a képzelgéseknek kiapadhatatlan tárházát jelenti. Hogy sikerült-e még inkább kiaknázni a játékban rejlő lehetőségeket, nos... mindjárt kiderül.
A F.E.A.R. Extraction Point nagy általánosságban teljesíti az expanziós lemezekkel szemben elvárható tartalmi összetevőket: noha tartalmaz néhány új helyszínt és véletlenszerű problémás helyzetet, egyáltalán nem veszélyezteti az előd toronymagasra emelt mércéjét. A történet szerint a játék ott folytatódik, ahol az előző epizód abbamaradt: A Kör c. film 12 éves szereplőjére hasonlító, hallucinogén képzelgéseket szülő Alma, és az ex-katonából vérengző fenevaddá vált, ismeretlen erők által pártfogolt Fettel ámokfutásának lehetünk újfent szemtanúi, mikor a poszt-apokaliptikus stílusjegyekkel küzdő város elnéptelenedett, sötét veszélyekkel teli utcájára tévedünk egységünkkel. Természetesen most is magunkra maradunk, így továbbra is az ismeretlennel harcoló, magas-félelemfaktorral rendelkező és rémképzelgéseket vizionáló katona bőrébe bújva kell lemészárolni az idegen erők osztagait. A hadjáratok összességében hat pályaszakaszon keresztül zajlanak, amelyek szép lassan eldurrogtatják az új fegyverek, a néhány új katonai replika és robotszerű ellenségtípusok arzenálját, de az új történeti csavarokból álló játékmenet nagyobb meglepetéseit is megismertetik. A rettegés ezúttal a szellem-szerű célpontok, újabb paranormális tevékenységek és a remekre szabott AI továbbfejlesztések teszik még fokozottabbá. Az akciójelenetek száma ugyan csökkent, de a néhány gócponton kialakult tűzfészkek likvidálása hasonlóképp nehézkes, mint az előd esetében. Ahogy katonánkkal egyre beljebb és messzebb hatolunk a város zegzugos utcáiba, az elhagyott épületek belsejébe, sötét és ijesztő alagutakba, csatornákba és folyosókra, annál inkább realizálódik bennünk, hogy valami furcsa viccnek vagyunk részesei. Az Extraction Point hat szintjében kínált újdonságok sora ugyanis meglehetősen gyorsan felemésztődik: habár látványosan és mesterien felépített helyszínek fogadnak bennünket, az első négy szint feladatai során rövid idő alatt megszerezhető a játék teljes arzenálja, beleértve a felszerelésre, az új célpontokra és a fegyvernemekre vonatkozó újításokat is. Hozzá kell tenni, hogy a tűzpárbaj gócpontjainak feloszlatásához szükség is van a fegyverekre: a nagyobb és tágasabb helyszínek zegzugaiból özönlő katonák és teremtmények számuknál fogva igazi vérontást okoznak, így a megfelelő tűzerő, valamint a puskaporos légtér a fentebbiek tudatában elengedhetetlen a küldetések sikeres teljesítéséhez. Habár ezek az összecsapások felettébb szórakoztatóak (és ebben nagy szerepet játszik az időlassító “bullet-time” helyes időben történő kijátszása,valamint a puskatussal, esetleg a levegőben való rúgással történő közelharc is) sajnos csak fontosabb gócpontok körül csoportosulnak, így a pályák egyes szakaszain szinte semmilyen ellenséges célpontba nem botlunk bele - legalábbis az első két szinten biztosan nem. A harmadik és negyedik helyszín viszont vérbeli F.E.A.R. látványt tol az arcunkba: raktárépületek, romos házak, alaksorok rémisztő fény-árnyék játékaival, változatos ellenfelekkel, taktikázást igénylő lassú előrenyomulással, időközönként hátbatámadással fűszerezett játékmenettel kell szembenézni, amelyeket frászt okozó pillanatok színesítenek. Utóbbiak rendszerint váratlanul és hirtelen ijesztenek rá a játékosra, amelyet megfelelő hangtechnika és sötétség megléte mellett még a kötélideggel rendelkező fragmesterek sem úsznak meg néhány nagy ugrás és rezzenés nélkül a forgószékben. Éppen ezért sajnálatos, hogy az utolsó két helyszín teljes egészében egyetlen kompilációra épít: míg az ötödik pusztán idegtépő és ijesztgetős-hallucinálós scriptekből épül fel, addig a hatodik már csak egy, azaz egyetlen (!) tűzpárbajban merül ki. Amellett, hogy a történet vége felé kicsit egyhangúvá válik a játékmenet, az előző epizódhoz képest minimálisan változó környezet is alig tartalmaz új elemeket: még több sötét szoba, elzárt folyosó, erősen árnyékos falak, irodahelységek, parkolók, garázsok és egyéb útvonalak alkotják a játékteret, a méretekhez képest pedig kevés újdonsággal találkozhatunk - folyamatosan olyan érzése van az embernek, mintha hülyére vették volna és még mindig az eredeti F.E.A.R. játékkal múlatja az időt.
Másik szívfájdalmam az expanzióval kapcsolatosan... a játékmenet. Habár a F.E.A.R. sosem rendelkezett túlságosan bonyolult küldetésleírásokkal (találd meg az “A” személyt, semmisítsd meg “B”-t, juss el a “C” találkozási pontig és ezek variációja), de legalább tartalmazott néhány váratlan fordulatot, és hirtelenjében
Mi is az a F.E.A.R. Combat ?
Mivel az alapjátékban átlagos mennyiségben, az expanzióban pedig egyáltalán nem fordul elő multiplayer, a Monolith úgy döntött, hogy külön, bárki számára letölthető és elérhető ingyenes pakkal lepi meg a többjátékos hancúrozásra vágyó “félelem-imádókat”. A hosszú hónapokig tartó fejlesztés a **F.E.A.R. Combat**ban realizálódott, amely **egy tökéletesre fejlesztett, moddolható és bővíthető tartalommal kecsegtető gigászi alkotás**ként látta meg a napvilágot. A tonnányi helyszín egytől-egyik kategorizált, népszerű játékmódokra készült pályát tartalmaz, amelyhez az [Unreal Tournament 2004](http://www.unrealtournament.com/ut2004/index.html)-ben hasonlatos mélységig skálázható, paraméterezhető beállítási és szabályrendszer dukál. A játékban résztvevő fontosabb helyszínek multira szabott másai, a nevezetes karakterek, a kommandósok, és a tereptárgyak tökéletes masszája, amely minden multiplayerre éhes játékos legnedvesebb rémálma. A Windows és Linux alatt futtatható egyedi, és dedikált szerverszkriptekkel megpakolt csomag érdekessége, hogy az eredeti játék, vagy az expanzió birtoklása nélkül is szabadon letölthető, telepíthető és futtatható - mindössze annyi a teendő, hogy ellátogattok a [http://www.joinfear.com](http://www.joinfear.com/main) internetes oldalra és az adatlap kitöltésével elküldetitek az email címetekre érkező egyedi telepítő kódot. A F.E.A.R. Combat nem akad össze az eredeti FEAR ,vagy a FEAR: Extraction Point játékokkal, így nyugodt szívvel feltelepíthető akár melléjük is a számítógépre. Mire vártok még? Borzongás, rettegés, vérbő akció, időlassítás, és veszélyes, sokkoló helyzetek hada vár rátok!
jött telefonbeszélgetéseket, amelyek kicsit megcsavarták az egyébként sem unalmas helyzeteket (arról nem beszélve, hogy Alma és Fetter időszakos jelenlétéről és vérontásáról is folyamatosan tájékoztattak bennünket). Nos, ezek teljes egészében hiányoznak az Extraction Pointból: ugyan felvehetjük a telefont, vagy hallgathatjuk a csapatrádiót, de néhány helyzetjelentéstől és “Rendben vagy?” szövegtől eltekintve teljességgel hasztalanok a játékmenet szempontjából. A rémisztgető démoni Alma és csatlósa, Fetter is felbukkan ugyan, de jelenlétükkel nem kavarnak nagy port: néhány átvezető képsorban a veszélyes helyzetek megteremtése mellett ugyan megválaszolnak pár kérdést, de alig van jelentőségük a történet alakulása szempontjából. Még szerencse, hogy a néhány új fegyver használata valamelyest feledteti ezeket a hiányosságokat: a minigun nagy szórásával és távolságával darabokra szed mindent, ami megpróbál a játékos karaktere felé közeledni, a szintén újítandó szándékkal bevezetett lézerrel pedig bármilyen távolságra levő célpontot a másodperc törtrésze alatt a másvilágra lehet küldeni. Az imént említett két fegyver bevetésével az átlagos replikák gond nélkül elintézhetőek és egy ideig ugyan szórakoztatóak is, de hosszú távon a nehézségi szint emelése nélkül unalmassá tehetik a játékmenetet. Persze nem csak a karakter vet be újdonságokat a hadjárat során: a Turret Mines egyértelműen az Extraction Point legnagyobb újításaként van jelen. A talapzatra erősített, mozgásérzékelővel ellátott automata gépágyúk ugyanis miszlikbe szednek bárkit, aki csak a közelükbe kerül és ha valamilyen oknál fogva sikerül is kicselezni őket, az önmegsemmisítő segítségével a szétrobbanó fémrepeszek biztosan végeznek a célponttal. Találkozhatunk velük magányosan, de fegyveres gócpontokban is, ahol elég komoly és veszélyes helyzeteket produkálnak, szóval a hajtépés garantált.
Új célpontok: két nagy csoportra oszthatóak, egyikük az ún. Ghost Soldier, amely egy áttetszővé tevő pajzzsal a testén, iszonyú gyors mozgásra képes. A velük való harc nagyon élvezetes főként azért, mert nagy sebességgel változtatják pozíciójukat, és nehéz őket időben észrevenni a sötétben. A dolgokat nehezíti, hogy csapatokban támadnak, így egy-egy váratlan rajtaütés tutira végzetes helyzeteket szül. A másik nagy csoportba az új harci robotok, irányított zombikatonák, és nehéz-páncélzattal ellátott egységek tartoznak: lassú mozgásúak, ámbár erős pajzzsal és rakétavetőkkel vannak felszerelkezve, amely megkívánja a taktikus gondolkozást és a semmit sem kímélő tűzpárbajokat. Az ilyen egységek likvidálása hatalmas füsttel, porral és robbanások következtében létrejött légnyomás hullámokkal jár, hiszen mindent be kell vetni ellenük, ami csak az arzenálban lapul. A komolyabb csúzlikkal rendelkező egységek már az eredeti játékban is szerepeltek, de toborzott társaikkal viszont teljesen új helyzeteket teremtenek - ebben hatalmas szerepe van a továbbfejlesztett AI-nek és a kommunikációs rendszernek, amely segítségével az egységek folyamatosan kommunikálnak egymással, segítik társaikat és kiváló ügyességgel fedezik fel az összes lehetséges fedezékül szolgáló tereptárgyat. Nem csoda, hogy nehezebb fokozaton izzasztó a játékmenet - ez némiképp ellensúlyozza a pályák csekély számát is.
Ha az Extraction Point technológiai sarkát ragadjuk meg, érdemi változást csak elvétve tapasztalunk, hiszen a játék már az első epizóddal is a high-end látványvilágot célozta meg - olyan szinten, hogy azt még a legizmosabb PC-k is megérezték. Cserébe bámulatosan kivitelezett slow-motion effektel kényezteti a látóidegeket (amelynél szebbet én számítógépes játékban még biz' isten nem láttam), amelyet a kezdeti próbálkozástól eltekintve sikerült tökélyre fejlesztenie a Monolith csapatának (az effektben levő golyók által keltett rezgés, vagy a feature-ból való visszatérés látványa a mai napig páratlan). A fény-és árnyék effektívek messze túlmutatnak a Doom 3-ban tapasztaltakon hasonlóképpen, mint a karakteranimációk és a Havok 2-es fizikai motor képességei is. Az új fegyverek korábbi társaiknak megfelelően szép kivitelezést kaptak (különös tekintettel a túlmelegedésre, és a golyók környezettel történő kölcsönhatására), az elektromos kisülések, robbanások következtében keletkező kék-fehér tűzijáték pedig páratlan látvánnyal kecsegtet - ezek persze csak kiragadott apróságok, de az előző epizódhoz képest a még inkább részletezett és kidolgozott környezetbe helyezve azt kell mondjam, az EP látvány tekintetében idén is nyugodtan nevezhető az év egyik legszebb PC-s FPS-ének. Persze az igazi high-end látvány megismerése csak az izmos PC-ken lehetséges: egy-egy hevesebb tűzharc esetén még így is eléggé lecsökken az FPS érték, így nem árt, ha közép-felső kategóriás VGA-val (GF 7600 GT, vagy izmosabb kártya javasolt, legalább 256 MB Video RAM-mal) és elegendő RAM-mal (legalább 1 GB) rendelkezünk a maximális részletességben való futtatáshoz. A zenei aláfestésre szintén nem lehet panasz: a helyenként jelentkező izgalom és félelemfokozó trackek, az eltalált sikolyok és frászt hozó effektek tökéletesen keverednek egymással (Főleg Alma és Fettel megjelenésekor), amelyek megalapozzák a kiváló grafikai jellemzőkhöz szükséges hangulatot.
Mivel a multiplayer játékmódokat teljesen száműzték az expanzióból (a F.E.A.R. Combat részletekért lásd a kiemelt szövegdobozunkat) a program az erényei mellett sajnos mindössze csak 5-6 órás játékmenetet tartogat a F.E.A.R. rajongóknak, ez pediglen a mai kor követelményeit figyelembe véve elenyésző mennyiség. A kiegészítőt kipörgetve az előzetesen beígért feature listát csak részben éreztük megvalósulni így akármennyire is jónak tartjuk magát az alapjátékot, az expanzió csak minimális ráadás az elődhöz képest. Pontosabban fogalmazva: kicsit nagyok voltak az elvárásaink az Extraction Point-tal szemben, de sajnos a néhány új szint, az egy-két frissen bevethető fegyver és az egy kezünkön megszámlálható ellenségtípus önmagában nem elég az üdvösséghez. A F.E.A.R.: Extraction Point így csak azok számára lesz igazi ínyencség, akik imádták az alapjátékot: nekik kötelező, mindenki másnak (A F.E.A.R. Combat-ot leszámítva, amit bármilyen multiplayerre fogékony PC tulajdonosnak tiszta szívből ajánlok) csak mértékletes fogyasztásra javasolt.
PLUSZ: Újabb adag borzongás, F.E.A.R. mintára - sok vér, darabokra hulló testek, hatalmas tűzpárbajok és az elmaradhatatlan Kör hangulat, látványos körítésben
MÍNUSZ: A hallucinogén állapot csak ideiglenes és rövid ideig tart - kevés újítás, könnyű fokozaton ellaposodik a játékmenet
KONKLÚZIÓ: Ezt kicsit elbaltáztátok, srácok. Hol van a tonnányi beígért újítás? Ez csak egy csepp olaj volt a tűzre, nem egy flakonnyi - reméljük, hogy a folytatás majd méltó lesz a nagy elődhöz. A F.E.A.R. Combat viszont elsöprő siker, gratula érte!
7 / 10