Amikor az első videót megláttam a Steel Rats-ből, rögtön az jutott eszembe, hogy na végre valaki megpróbálja egy kicsit megreformálni a platformer stílust. Hiszen a steampunk hangulat és a Trials sorozat előtt tisztelgő megvalósítás nagyon ígéretesnek tűnt.
A fejlesztők egész ügyesen szedték össze a különböző, máshol már sikeresen működő design ötleteket, hogy aztán valami különlegeset próbáljanak megalkotni belőle. Az alapvetően platform és harcolós elemekre építő Acél Patkányokban lényegében balról jobbra haladva, végig egy motoron ülve kell a fizika szabályait meghazudtoló, már-már akrobatikus mozdulatokkal végig száguldani a pályákon, miközben gyilkos robotokat aprítunk fel. Ahogy haladunk előre a történettel folyamatosan “szabadítjuk” fel társainkat, hogy utána egy gombnyomással bármikor váltogatni tudjunk közöttük. Ők legfőképpen az adott különleges képességükben térnek el egymástól, amik mindig egy adott pillanatban vagy szakaszon tudnak nagyon hasznosak lenni.
Ami viszont közös bennük az a motor első kerékbe épített körfűrész, amit bármikor aktiválhatunk, hogy átvágjunk akadályokat és tereptárgyakat, valamint felaprítsuk az utunkba kerülő robotokat. Ez amúgy szerintem messze az egyik legmenőbb mechanika a játékban, nagyon badass, valamint a vertikálisan felépített pályákon elengedhetetlen lesz a használata a függőleges falak és egyéb kapaszkodók megmászásához.
A négy motoros személye játék közben "életnek" is számítanak, így ha az egyik kiesik, átveszi a helyét a következő, egészen addig amíg el nem fogynak és kezdhetjük elölről az egész szakaszt. Ha sikeresen teljesítettünk egyet akkor az összegyűjtött izékből tudjuk a motort és lovasának a megjelenését változtatni valamint a különböző képességeket fejleszteni. A pályák úgy általában 5-10 perc alatt teljesíthetőek és ügyességi részeket kevernek kisebb-nagyobb harcokkal. Sajnos a neocyberpunk világ megvalósítása bár alapból hangulatos, itt eléggé egysíkúvá teszi a látványt, aminek köszönhetően nem igazán lesznek maradandóak a helyszínek.
Leszámítva azt a párat ahol hosszú-hosszú időt fogsz eltölteni és közben folyamatosan anyázni. Ugyanis azért itt a fizika és az irányítás precizitása nagyon messze van Trials profizmusától, valamint sajnos nagyon sokszor érezni azt, hogy kizárólag a szerencsén múlt egy-egy szakasz teljesítése és nem rajtunk.
Én sajnos gyakran tapasztaltam masszív framerate leeséseket is, amit viszont egyáltalán nem kéne, hogy indokoljon a látvány. Mert bár maga azt art, azaz a vizuális művészeti megoldsáok zseniálisak, a megvalósítás maximum egy erős közepes. Kiemelendő viszont az OST ami valami fantasztikus lett, csak ajánlani tudom mindenkinek akár a háttérbe, akár sokszoros újrahallgatásra.
A Steel Rats nem lett egy rossz játék, viszont nyugodt szívvel csak egy nagyobb leárazás alkalmával ajánlanám és akkor is csak azoknak akik magát a világ és a stílus hangulatát szeretik, mivel játékként - egyedi ötletek ide vagy oda - azért akadnak ennél sokkal jobbak is a stílusban.