God Eater 3Teszt

A japán népszerűségnek köszönhetően a God Eater széria kézikonzolok után PS4-re is elérhetővé vált nyugaton egy alaposan kibővített formában, a God Eater 2: Rage Burst-nek köszönhetően. Idén pedig megkaptuk a folytatást, amit már PS4-re fejlesztettek, így megfelel gameplay és grafikai szempontból is a 2019-es elvárásainknak. A játék egy kaszabolós anime szörnyvadászat lényegében, gigantikus szörnyekkel, pörgős harcrendszerrel és kétméretes fegyverekkel.

Az apokaliptikus történet megértéséhez nem feltétlenül szükséges az előző részek ismerete. A bolygót ellepték az Aragami névre keresztelt szörnyek. Az emberiség a lények sejtjeit felhasználva kifejleszt egy élő fegyvert, amit csak a velük kompatibilis emberek tudnak használni. Ezek a katonák lesznek a God Eaterek, egyetlen esélyeink a túlélésre. Ha ez még nem lenne elég, a God Eater 3-ban legyőzhetetlennek látszó Hamu Aragamik jelennek meg a Hamuviharokkal (egy mindent elpusztító homokviharra kell gondolni) és lassan az egész felszín Hamuföld lesz. A megmaradt emberek kénytelenek „kikötőket” építeni a föld alá, ahol menedéket találhatnak.

Főhősünk egy AGE (Advanced God Eater), a kísérleti szuperkatonák egyike, akik képesek magasabb hamukoncentráció mellett is kinn lenni a szabadban. A God Eaterekkel ellentétben nincs szabadságuk, szolgaként tekintenek rájuk, mert képességeik miatt közelebb állnak az Aragamikhoz, mint az emberekhez. Egy küldetés közben összetalálkozunk egy kikötő vezetőjével, aki megmenti kis csapatunkat egy hamuvihartól, annak ellenében, hogy segítünk nekik leszállítani egy rakományt. Az ő karavánja lesz a főhadiszállásunk. Később sok izgalmas fordulat vár ránk, amit egy anime játéktól el is várhatunk. A főhős nemét, kinézetét és harc közbeni hangját is a játékosra bízza a program, de a történet folyamán a karaktered egyszer sem szólal meg, emiatt elég oldschool JRPG beütése is van az egésznek.

A játékidő harmadát a főhadiszálláson fogjuk eltölteni. A küldetéseken kívül ez lesz az egyetlen bebarangolható terület, itt készülhetünk fel a vadászatokra. A megfelelő tervrajz megszerzése után ruhákat, egyéni lőszereket és felhasználható eszközöket is gyárthatunk, amiket gyorsan kipróbálhatunk a gyakorlási opciónak köszönhetően. Sőt, az Aragami testrészeiből fegyvereket is kraftolhatunk. Ezen túl beszélgethetünk Persona játékokhoz hasonlóan az NPC-kel, ami a történet előremeneteléhez is szükséges.

A küldetések teszik ki a gameplay nagyobbik részét, amik mindig egy (vagy több) erősebb szörny levadászásából állnak, nem véletlenül hasonlítják sokan a játékot a Monster Hunterhez. Ezek több rangra vannak osztva, a történet előrehaladtával növekszik a nehézség is, illetve külön helyett kapott az Assault Mission, ami online co-opra ad lehetőséget. Ahhoz, hogy egy új fegyverhez meg tudjuk szerezni az alapanyagokat, gyakran kétszer, háromszor is neki kell menni egy küldetésnek, ami a második után már elég egyhangú. Az Aragamik az elején nagyon változatosak, később küldetés szintenként bejön 1-2 új féle szörny, de a vége fele szinte csak az erősebb vagy más elementális verziójuk bukkan fel ugyanazoknak a boss-oknak, akiket már 20-szor levertünk.

A harcrendszer a játék legjobb része, nagyon pörgős. Az ellenfeleinkbe „beleharaphatunk” a fegyverrel, ezáltal tudjuk használni erősebb képességeinket, ráadásul a harc közben még sok boost lehetőségünk is lesz. Sok mindenre oda kell figyelni, egyszerre több irányból is jöhet támadás, ami miatt sosem lesz unalmas a cséphadarás. Az előző részekhez képest van két új fegyver, egy kétkezes kard és egy Rail Gun. Összesen 8 fő fegyver, 4 távolsági és 3 pajzs típus között tudunk variálni. Akármilyen is a játékstílusod, lesz hozzá alkalmas fegyver az arzenálodban.

Természetesen negatívumok is akadnak. A pályák nagyon hasonlítanak egymásra, minimális eltérés (rangonként 1-2 design elem) tapasztalható a kb. 5 pályatípus között. Emiatt hamar unalmas lehet a harci környezet, ahol el fogunk tölteni úgy 40-50 órát, ha a végére akarunk járni a szörnydarálásnak.

A kamerakezelés sajnos eléggé borzalmas, nem tudja dinamikusan követni az ellenfelet. Ez gyakran kaotikus szituációkhoz vezet, amint egy nagyobb Aragami megmozdul és a kijelölés megszűnik magától. Elég idegesítő tud lenni, amikor leveszi egy támadás majdnem az egész életed, mert a kamera nem tudta követni, hol van az 5 méteres szörny. A kamera mozgatásának persze pozitív oldala is van, például az, hogy a karavánon Claire szoknyája alá be lehet nézni.

Összegezve egy pörgős akció-RPG-t kapunk, megfűszerezve egy fordulatokkal teli történettel. A grafika látványos, élvezet csupán nézni is az akciót. A zene isteni és még japán szinkron is válaszható. Aki szereti az arénás szörnyvadász cuccokat, vagy csak szeretne egy anime-s akció-RPG-vel játszani, az mindenképpen tegyen vele egy próbát. A God Eater anime megnézését mindenkinek ajánlom vásárlás előtt, már csak kedvcsinálónak is.

Mark_Za_Warudo