El vagyunk kényeztetve. Ez volt az első gondolatom, amikor a Tales of Vesperia: Definitive Edition megjelent és a tesztpéldány nálam landolt. Az utóbbi néhány évben szép számmal érkeztek a JRPG-k különböző platformokra. Persona 5, Ni No Kuni 2, Octopath Traveller, Dragon Quest XI, hogy csak a legjobbakat említsem. A Tales of Vesperia DF kiadás vajon megállja ezek között a helyét?
Már a kiadás első hírének hallatára is nagyon megörültem. A Tales of… széria kedvencem volt a sorozat indulása óta. Még valamikor a '90-es évek második felében futottam bele egy japán demó CD-n a Tales of Phantasia-ba, és bár egy kukkot nem értettem belőle óriási hatást gyakorolt rám. A Tales of Eterinát (Destiny 2) szerettem PS1-en, és a Symphonia és az Abyss is emlékezetes maradt. A Vesperia azonban kimaradt az életemből. Egyrészt 2008-ban, tehát 11(!) évvel ezelőtt 360 exkluzívként egyszerűen elkerülte a figyelmemet, a későbbi tartalmilag bővített PS3-as változat pedig nem hagyta el Japánt. Pedig a Vesperia a sorozat egyik legerősebb darabja.
Sokáig vitatkozhatunk azon, hogy ez vagy a Symphonia-e a legjobb epizód a Tales felhozatalban (mindenkinek megvan a kedvence a sorozatban, ez talán ízlés függő melyik), de kétségtelen, hogy a Vesperia önmagában is kiváló JRPG. Még mai mércékkel mérve is tartalmas-combos darab. A mostani változat, ami kijött PS4-re, Switch-re és One-ra (sőt még PC-re is), méltán lett a defenitív változat. Egyrészt a tartalmazza mindazt a tartalmi bővítést, ami anno a PS3-as változatban is benne volt. Ott van a teljes japán és angol szinkron, új játszató karakterek és tartalmi újítások is várnak azokra, akik most akarnak nekiállni a játéknak. Vannak új sztori elemek, helyszínek és zenék is, sőt minijátékok és friss boss-ok is akadnak a felhozatalban. És ha ez nem lenne elég, a korábban megjelent valamennyi DLC is helyet kapott a kiadásban, de csiszoltak a harci rendszeren is. Grafikai tuningon is átesett a játék, a PS4 változat 1080p-vel és 60 FPS-sel pörög, míg One-on és Switchen a felbontás ugyanennyi (Switchen kézi módban 720p), a harcok alatt tartja a 60 FPS-t, fura módon terepen és városokban be kell érnünk a 30-cal. Az összkép tehát majdnem tökéletes, akik annak idején kipörgették és szerették a játékot most bátran neki állhatnak újra.
Egy DF kiadástól valóban azt várja az ember, amit ettől a csomagtól kap, az örömöm azonban nem volt teljes. Mert az új belépőknek, mint én is vagyok, azért akadhatnak problémái. Ha egyszerűen akarnám megfogalmazni, azt mondanám, hogy a program élvezetes mivolta ellenére is érezni, hogy ez egy 2008-as játék. Nagyon jól öregedett, a hangulata, felépítése kiváló, ezzel nincs is baj, de az utóbbi évek JRPG játékai után mégis kicsit nehézkesnek, jobban mondva öregesnek éreztem a játékot. Egy DF kiadásnak nem feladata, hogy belenyúljanak a játékmenetbe, ám egy-két ponton néhány játékosbarát megoldásnak örültem volna. A harcok nehézsége például nagyon hullámzó: mindjárt az első boss, annyira megszívatott, hogy el is ment a kedvem a játéktól, és le kellett vennem Easy-re a fokozatot, hogy nagy izzadás nélkül lenyomjam. A szereplők grafikailag még most is megállják a helyüket, de háttereken érződik, hogy elmaradnak a mai sztenderdektől. De ugyanez elmondható az átfogó prezentációról, a párbeszédekről vagy akár a szinkronról is. Hoz egy kiváló 2008-as szintet, de ez ma már kicsit megkopott.
Talán a Namco helyébe bátrabb lettem volna, és nem könnyebbik utat választva egy 2009-es DF változat full HD-ba húzott, picit csiszolgatott portját adtam volna ki, hanem egy teljes remake-t csináltam volna. Vagy, ami még ennél is vonzóbb perspektíva, készítők tanulhatnának a Persona 5 vagy Dragon Quest XI példájából, és egy új Tales of.. játéknál úgy modernizálhatnák a sorozatot, hogy közben megtartják hagyományos értékeit. A Tales of… a JRPG élvonalat jelentette, erre bizonyíték a Vesperia is, és ezért bízom a mostani kiadás sikerében. Mert utat nyithat egy következő - reményeim szerint modern és élvezetes - Tales of… játék előtt.