[2018] Az év legjobbjai - szerintünk

Az év legjobbjai - szerintünk

Gamer3652018.12.31. 14:00

A Ti 2018-as kedvenceiteken már végigrágtuk magunkat az elmúlt pár napban, az év zárásaként pedig itt az ideje, hogy mi is megosszuk veletek, hogy melyik játékok voltak számunkra a legemlékezetesebbek az idei esztendőben. Jöjjenek hát a Gamer365 szerkesztőségének legnagyobb 2018-as szerelmei!

AZ ÉV JÁTÉKA - God of War

Mindig is azon a véleményen voltam, hogy Kratos karakterében jóval több van annál, mint amit a God of War-széria eddig kidomborított - és ezáltal amit a játékosok többsége lát a vérengző spártaiból. Cory Barlog most pedig végre ki is hozta ezt belőle, minden idők egyik legemlékezetesebb karakterfejlődését véghez víve.

A God of War persze ennél jóval több. A fantasztikus Kratos-Atreus kémia és a bravúros rendezés mögött ugyanis ott van egy remek játék is, amitől megmondom őszintén, egészen a megjelenés napjáig nagyon tartottam. Nem láttam ugyanis az egyéniséget, sőt, a videók alapján úgy tűnhetett, hogy trenddiktálóból trendkövetővé válik a nyugati hack-and-slash műfaj legjobbja. Szerencsére nem is tévedhettem volna nagyobbat, mert bár nincs új a nap alatt, a God of War játékelemei nagyon erős egységet alkotnak, mindezt úgy, hogy nem esik bele sem mások mímelésének, sem pedig az "openworldösödés" csapdájába.

Egy szó mint száz: a God of War a megújulásnak egy olyan bátor és sikeres iskolapéldája, ami előtt nem tudom nem megemelni a kalapomat, mert egész egyszerűen minden újító húzása bejött - és közben tényleg God of War tudott maradni. A pengék felbukkanása és az odavezető szakasz számomra az év legnagyobb videojátékos élménye volt - végül emiatt tettem az első helyre.

Spyro Reignited Trilogy

...pedig ott volt a Spyro Reignited Trilogy is, ami számomra túlzás nélkül egy beteljesült álom, amiért nem tudok elég hálás lenni. Nemcsak az Activisionnek és a Toys For Bobnak, hanem a komplett játékiparnak és így közvetve nektek, játékosoknak is, az elmúlt évek trendjei, sikerei és bukásai vezettek el ugyanis odáig, hogy egy ilyen nagyszabású remake egyáltalán felmerülhetett, majd el is készülhetett. Ha kivesszük a képletből a mai szemmel már különösen idegesítő minijátékokat, akkor mindhárom Spyro-játék tökéletesen megállja a helyét a mostani kínálatban, ez most már végérvényesen bebizonyosodott. Az örök kedvenc azonban továbbra is az első rész marad, a maga hibátlan letisztultságával, példás pályadizájnjával, tapadós soundtrackjével és a természetes, szórakoztató flow-jával. Amit pedig akkor éreztem, amikor először ott voltam a megújult Artisans Worldben, azt tényleg képtelen vagyok szavakba önteni.

Wandersong

Az év egyik méltatlanul elfeledett gyöngyszeme, mely a zenés elemek teljesen újszerű és kreatív alkalmazásával maradt számomra emlékezetes. Velejéig szórakoztató és vicces játék.

The First Tree

A The First Tree mindössze két röpke óra volt az idei videojátékos évemből, ami egy Journey-hez képest ráadásul nem is több egy kisköltségvetésű utánérzésnél. Mégis ez volt talán a legszívmelengetőbb két óra számomra 2018-ban, ami a leginkább ki tudott szakítani a valóságból. Mert hát végülis erre valóak a videojátékok - mindegy, hogy mennyi gameplay van bennük.

Guacamelee! 2

Eredetiségben kicsit többet vártam a Guacamelee! folytatásától, a zsigeri metroidvania-élmény azonban továbbra is üt, mint egy extra csípős quesadilla. Továbbra is szikrázóan kreatív és szuperprecíz minden tekintetben, a Drinkbox még mindig nagyon érti, hogy mitől döglik a légy ebben a műfajban.

2018 legjobb 2017-es játéka: Super Mario Odyssey

AZ ÉV JÁTÉKA - Super Smash Bros. Ultimate

A definitív Smash Bros. játék, amely nem csak teljessé egészíti az egyébként közel tökéletesre polírozott Wii U verziót, de remek új mechanikákkal, szereplőkkel és sztori móddal expandálja az amúgy is szinte hibátlan elődöt. Ennek fényében simán megbocsátom a Nintendónak, hogy ezt az évüket nagy megjelenések tekintetében gyakorlatilag erre az egy játékukra tették fel.

Mega Man 11

Tíz év csend után végre újra durrant a kék bombázó - bomba formában, kifogástalanul megtervezett gyilkos pályákkal, vérszomjas főellenségekkel a hátsójukban. Mire vágyom még, kedves Capcom? Egy jó Mega Man X újragondolásra/folytatásra lehetőleg egy jó öt éven belül? Hm?

Dark Souls Remastered

Egy remaszti 2018 dobogós helyezései között? Igen, és bár sokmindent elárul erről az évről, de Lordran számomra minden idők leghitelesebb és legimmerzívebb poszt-apokaliptikus dark fantasy világa, amit végre mindenféle sub-10 fps-es ínyencség nélkül járhatunk be, Switch tulajként ráadásul bárhol. Ez pedig számomra áldásos.

Kirby: Star Allies

Bár egyedül játszva önmagában nem egy nagy varázslat, ellenben a gyerekeimmel kooperatívan végigpüfölni, végiglebegni és végigenni a színskála minden árnyalatában lubickoló kis világot igazán emlékezetes marad számomra.

AZ ÉV JÁTÉKA - Forza Horizon 4

Az árkád autóversenyes zsáner lassan veszélyeztetett állatfajnak számít, neves sorozatok és neves fejlesztőcsapatok álltak földbe, vagy tűntek el (majdnem) nyomtalanul az elmúlt években. A Forza Horizon és a Playground éppen ezért sok szempontból a Láng Őrzője, egy olyan sorozat, ami eddig minden egyes epizódjával szuper játékot tett le az asztalra. A Forza Horizon 4-gyel játszani maga a nagybetűs Élmény, azon kapod magad, hogy vigyorogva nyomod a gázt és teljesen belefeledkezel olyasmibe, aminek papíron lehet, hogy nem is szabadna szórakoztatónak lennie - a nyitott világban rengeteget fogsz versenytől versenyig autózni, de ezek az "üresjáratok" is annyira élvezetesek és élményszerűek, mint sok más játék legizgalmasabb pillanatai. A tartalom bőséges, a folytatás kétévenkénti időzítése a DLC-kel együtt pont elegendő arra, hogy mire tényleg kivesézed az új részt, már láthatáron a következő.

OnRush

Igen, még egy árkád autóverseny - vagyis tényleg az? Az OnRush valahol a zsáner határán mozog, és mer újítani úgy, hogy még akkor is élvezed, ha nem te teljesítesz a legjobban. Szívesen írnám, hogy a bátor újító szándék meghozta a gyümölcsét, és a játék hatalmas siker lett - nem így történt, akkorát bukott szerencsétlen, hogy ment vele e a fejlesztőcsapat is, és (jó hír / nem jó hír?), a megjelenés után fél évvel már a PSN előfizetés "ingyenjátékai" közül integetett. Nézzük a jó oldalát: így legalább megkapja az esélyt, hogy sokan megismerjék - megérdemli!

Red Dead Redemption 2

Talán nincs még egy műfaj, ahol annyira magasan lenne az átugrandó minőségi léc, mint a nyitott világba helyezett játékoknál - hatalmas a célközönség és hatalmasak a vizuális / tartalmi elvárások is. A Rockstar új játéka egyfajta kompromisszumot nem ismerő, egészen apró részleteket (igen, a ló tökeire gondolok most, naná hogy!) is rigorózus pontossággal megjelenítő vadnyugat-szimuláció, ami sok szempontból nyugodtan nevezhető mesterműnek, még akkor is, ha a szimulációs szándék néha az élvezhetőség útjába áll, és lesznek, akik simán lepattannak a 15-20 órás betanító szakaszról. Ha teheted, próbáld ki, ha kattan a dolog, nagyon bele lehet feledkezni Rocksztárék Vadnyugatába.

Assassin's Creed Odyssey

Bár a sorozat szempontjából a tavalyi Origins-t fontosabb játéknak tartom (és a sztoriját is erősebbnek), az "új" AC az Odyssey-vel nyerte el azt a formáját, amiről a széria a közeljövőben szólni fog. Miszerint: ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, hogy a Ubisoft komolyan gondolja a műfajváltást, akkor most az lesz. Az Odyssey nem lopakodós-ugrálós akciójáték, hanem fullos akció-RPG, amiben nagyjából ott vannak a korábban a szériát jellemző játékelemek, de ott van rengeteg minden más, már-már zavarba ejtő mennyiségben. Az AC:OD-t és a RDR2-t elnézve tapasztalt játékosként sem látom, hogy ezt tartalom és a bejárható világ nagysága tekintetében hová lehet még fokozni - a kérdés inkább az, hogy érdemes-e.

Injustice 2: Legendary Edition

Oké tudom, ezzel kicsit csalok, mert az alapjáték tavalyi, ez a mindent-és-mindenkit-tartalmaz verzió viszont idén tavasszal jött, szóval technikailag rendben vagyunk. Roppant középszerű verekedősjátékos vagyok (és akkor még valószínűleg bókoltam magamnak), szóval nálam az a lényeg, hogy egy ilyen játék nézzen ki jól, legyen benne sok játszható karakter + tartalom és ne kerüljön több hétbe, mire alapszinten magabiztosan tudom kezelni. Az Injustice 2 ezeket kivétel nélkül teljesíti, a gyerekek imádják nézni, ahogy apa a Jokert pofozza Batmannel, vagyis: ez bizony teljesen az én játékom, az előzményből kiindulva ez is állandó vendég lesz a HDD-men.

AZ ÉV JÁTÉKA - Forza Horizon 4

Aki ismer, tudja, hogy nem szeretek sem MMO jellegű játékokban, sem open world címekben túlságosan elmerülni. Sajnálom az időt és az energiát ezekre a végtelen percnyelő rendszerekre szánni. Na, ehhez képest a Forza Horizon negyedik részét a mai napig nem tudom letenni. Bár nem tesz túlságosan sokat a harmadik epizóddal kiépített mechanikákhoz, a Horizon-intézmény olyan szinten tartalmas, változatos és szórakoztató, hogy megkockáztatom: ennyire élményszerű versenyjátékot még talán nem játszottam. Ez a felismerés sokadjára is szembejött velem. Mikor sok-sok játékóra után is meglátom a vidék új arcát, amikor a napsütést váltja az eső, később a nedves aszfalton tükröződik a felhős ég, és hétről-hétre új szezon kényezteti az érzékszerveimet.. Az idei dolgos évben ez volt az a játék, amely bármikor ki tudott kapcsolni, és minden kör végén úgy álltam fel, hogy "Ez igen!" Az élményeket csak fokozta az év végén megjelent kreditbánya, a Fortune Island kiegészítő. Persze az összeharácsolt lóvét nem a homoki várra, hanem Edinburgh kastélyára költöttem... Az meg csak nem adta ki az utolsó csűrleletet. Bele se merek gondolni, hogy milyen jól lehetett volna backlogot irtani a méretes játszótér pörgetése helyett...

Hősnők az örökkévalóságnak

Bár a GRIS valószínű maradandóbb alkotás lesz, a Forgotton Anne is a semmiből jött és minőségében, érzékenységével elsöpört. Mondjátok, hogy érzelgős vagyok, de ezek azok a videojáték élmények, amelyek sok év után is melegséggel, kellemes gondolatokkal és fejben végigpörgethető "filmszalaggal" ajándékoznak meg. Ezek mellett mindkét játék tökéletesen illeszkedik az intelligens, kulturált korszellemhez mindenféle tolakodás és túltolt, erőltett gondolatiság nélkül. Több ilyet szeretnék a jövőben!

És a többiek

Relatíve sok tesztelnivaló fut át évközben a kezeim között, így ritkán van idő arra, hogy igazán elmélyüljek választott címekben is. Nagyon tetszett a Smash Bros. új epizódjának elsöprő tartalma és továbbra is penge játékmenete. Kifejezetten tetszett a Far Cry 5 környezete, a veszettül szórakoztató és ismétlődő elemeivel együtt is változatos játékmenete. Imádtam, hogy Mega Man több fronton is visszatért közénk, ráadásul mind a kollekciók, mind az új epizód minőségi tartalmat tett le az asztalra. Remek volt Sea of Thieves-ezni, de sajnos a tesztelői feladatok mellett roppant nehéz rajtamaradni a szolgáltatásszerű fejlesztéseken.

... és ezen a ponton idén is rá kellett jönnöm, hogy vannak címek, amelyekkel nem klikkel össze az időbeosztásom. Leteszem a hajam a Red Dead Redemption 2 kidolgozottságától, de ha van két órám játszani csak úgy, akkor szeretném olyan címmel tölteni az időmet, ahol érzem a haladást, a hősöm előrejutását, a forgatókönyv progresszióját. Imádnám az új Asszasszínó kalandot, de beleszédülök a térkép méreteibe. És egy kicsit másik oldalról: elismerem a God of War erényeit, de munka után egész egyszerűen kimerítően fárasztó volt vele játszanom. Hiába, évről-évre mi is változunk. Az viszont 2018-ban is rengeteg energiával töltött fel, hogy itt vagytok, itt vagyunk, és a videojátékokra fordított szabadidőnk egy részét itt töltjük a Gamer365.hu-n. Maradjon ez jó szokásunk 2019-ben is!

AZ ÉV JÁTÉKA - Darksiders III

Egy technikai oldalról ezer sebből vérző játék, és valahogy mégis remek kikapcsolódást nyújtott. Tökéletesen el tudtam fogadni, mi több, még örültem is neki, hogy a fejlesztési körülmények nehézségei miatt az aktuális stílusváltás némileg teljesen szembement a korábbi részekkel, a jóval lineárisabb, ugyanakkor meglepően jól összekapcsolt világ zegzugait élmény volt felfedezni. Minden változtatás ellenére az alapok mégis megmaradtak, a harcrendszer egyszerű, de élvezetes, Fury különböző Formjai pedig nem csak a világ felfedezésében, de a harcok során alkalmazható kombóknál is jó szolgálatot tettek.

Természetesen bőven tudnék olyan címeket sorolni, amik szebbet, többet, jobbat adnak nála, elég csak a szakma és a közönség által is egy emberként dicsőített God of Warra gondolni, viszont valahogy nagyobb hatással volt rám ez a bizonyos tekintetben fejlesztői poklot is megjárt alkotás, mint egy olyan produkció, mely mögött szinte kifogyhatatlan büdzsé és elképesztő mértékű támogatás áll.

Nyilvánvaló problémái fölött persze nehéz szemet hunyni, ám az idei év egyik legjobb párbeszédét és monológját is a benne található opcionális boss-nak köszönhetem, abban pedig csak reménykedni tudok, hogy az esetleges folytatás(ok)ra már nem kell majd ilyen sokat várni.

Detroit: Become Human

Anélkül, hogy belemennék az örök ideológiai vitába, szeretek ezekkel az interaktív filmekkel játszani. A Detroit ráadásul nemcsak egy számomra kedves kérdéskört boncolgat (még ha sajnos a betonbiztos alapoktól nem tud vagy nem akar elrugaszkodni), hanem a Quantic Dream végre elérte azt, hogy a döntéseknek valódi, jelentőséggel bíró következményei legyenek. Az egyes fejezetek végén látható folyamatábrák rendre képesek voltak ledöbbenteni, és még ha a bennük lévő elágazások elenyésző száma volt csak valóban érdemben hatással a történetre, akkor is meghökkentő volt látni, mennyi lehetőségre gondoltak a fejlesztők. A főmenüben asszisztensként szerepeltetett Chloe pedig a legjobb ötlet volt, amit idén játékban láttam.

Destiny 2: Forsaken

Nem hittem volna, hogy valaha élvezettel fogok még leülni a Destiny elé, és nem úgy tekintek rá, mint egy szükséges rosszra, amivel foglalkozni kell. A második rész felemás startja és a számomra némileg elmért két kisebb DLC után minden korábbihoz képest óvatosabban közelítettem a Forsaken felé. A megjelenés előtti időszakban azonban egyre jobban kezdett visszahúzni a játék, szeptemberben pedig olyasmi történt, amit magam sem gondoltam volna: megint élvezet volt játszani a játékkal. A felvezetésként használt bosszúhadjárat ugyan egy pont után erejét vesztette, mivel egy sokkal nagyszabásúbb dologba csöppentünk, mindemellett jó volt látni, hogy a Bungie-nál ezúttal tényleg vették a fáradtságot, hogy nevetséges apróságokra is koncentráljanak. Az örömöm némileg beárnyékolja, hogy a Black Armory-val megint egy számomra rossz irányba mozdultak el, ez azonban a Forsaken érdemeiből mit sem csökkent, hiszen hosszú idő után az első valóban méltó kiegészítőt kapta meg a játék.

Monster Hunter: World

A sorozat teljes ismeretlenségével felvértezve (mármint tudtam a szériáról, csak sohasem játszottam vele) vágtam bele év elején a Monster Hunterbe. Egyből magával rántott. A kellően elképzelhetetlen és tipikusan mangába illő történet, világ és karakterek rögtön gondoskodtak róla, hogy hosszú órákra lekössön a játék. Aztán a sztori végére értem. Először. És jöhetett az igazi kihívás. Gondoltam én. Mert jöttek a tempered szörnyek. Ahonnan már nincs tovább. És újfent tévedtem. Kirin. Ó, te minden hájjal megkent, villámokat hányó unikornispóni. Hogy rohadnál meg. De úgy istenesen. Viszont a győzelem földöntúli élmény, már-már felér egy Dark Souls-boss leverésével. Továbbra is totál noobként bohóckodom benne (így év végén ismét előkerült), a buildek építésénél jelen lévő variációs lehetőségek gondoskodtak megannyi játékóráról, a jövő évi kiegészítő előtt pedig talán azt is elérem, hogy ne csináljon majmot belőlem minden második monszta.

Light Fall

I'm a simple man. I see a platformer, I will be curious about it. A Light Fallal még a tavalyi gamescomon találkoztam és azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Már maga az alapkoncepció - miszerint mi magunk vagyunk képesek a továbbjutáshoz szükséges platformokat létrehozni - is izgalmasnak tűnt, a gyakorlatban azonban ez nem egy végtelenül egyszerű kisegítés volt, hanem egy kellő mértékű adalék az egyes szakaszok teljesítésében. Ami elsőre könnyítésnek tűnik, az a játék második felében már csak egy újabb rétege a játék által nyújtott kihívásnak, ami szerencsére sosem esik át a ló túloldalára, még akkor sem, ha a mindenható kockánk sokoldalú felhasználási lehetőségei elsőre megtévesztőek lehetnek.

AZ ÉV JÁTÉKA - Divinity: Original Sin 2 - Definitive Edition

Tudom, nem túl eredeti újra a tavalyi kedvencemet választani, de ha egyszer annyira jó! Januárban nagyjából lejöttem róla, aztán mióta ősszel újra kiadták tovább tökéletesített formában, a sok-sok kimaradt játék pótlása helyett is valahogy mindig a Divinityhez térek vissza a szabad óráimban. A világ, a szereplők, az írás, a harcok, a zene és a játék gyakorlatilag minden eleme fantasztikus, és megannyi beletett óra után is mindig tud még mutatni valami újat. Csak még egy utolsó, definitív végigjátszás, hogy kiéljem a megszállottságomat, aztán elengedem, remélem... (segítsetek!)

Subnautica

Az év meglepetése volt számomra az Early Accesst elhagyó Subnautica, ami egy kicsit mindig ott volt a radaromon, de sosem gondoltam volna, hogy ha egyszer eljutok a kipróbálásáig, mennyire elnyel majd! Ez a papíron nyílt világú túlélő-kaland elvileg arról szól, hogy egy óceánbolygón ragadva próbálsz életben maradni, keresed a nyersanyagokat, majd bázist és tengeralattjárókat építesz, de valójában ennél annyival több! Amellett, hogy a világa egészen elképesztő és a műfajára nem jellemző igényességű történetet is kapott, a Subnautica számomra többek közt az év legatmoszférikusabb sci-fi horrorja is.

Return of the Obra Dinn

Láttátok, hogy néz ki ez a játék? Elképesztő, de őszintén szólva egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy nekem bejöhet az ilyesmi, azt meg végképp nem gondoltam, hogy ennyire átgondolt fejtörők sorát rejtse, és ennyire élettel teli legyen ez a stilizált, mindössze egy hajót magába foglaló fekete-fehér világ. Akár szeretsz megdolgozni a történetért és közben a megfigyelő- és dedukciós képességeid folyamatos használata okán zseninek érezni magad, akár csak passzív szemlélőként töltenél el pár órát az Obra Dinn fedélzetén, melegen ajánlom. Nem, ezúttal a gépigény sem lehet kibúvó.

Vampyr

Éveket vártam rá, és bár nem egészen olyan lett, mint reméltem, sok szempontból még túl is teljesítette az elvárásaimat, és hibáival együtt is 2018 egyik legkellemesebb csalódása volt számomra a Vampyr. Mindig a gyengéim voltak a viszonylag szűkös büdzséből megvalósított szerelemprojektek, amelyek a Vampyrhoz hasonlóan leginkább eredeti ötletekkel tűnnek ki a tömegből, de a Dontnod a történetközpontú, nehéz morális döntésekre kihegyezett és több műfajt ötvöző játékmenete mellett a gótikus hangulattal is levett a lábamról. Még sok ilyet!

Ghost of a Tale

Az Obra Dinn mellett a Ghost of a Tale a listám másik olyan játéka, amelyet lényegében egyetlen ember készített, de ez a végtelenül bájos fabula a szemkápráztatóan gyönyörű világával már akkor teljesen lenyűgözött, amikor erről még mit sem tudtam. Sajnos idő vagy türelem híján gyakran félbehagyok játékokat, de Tilo, a pöttöm bárd története még az egyszerű játékmenet ellenére is teljesen magával ragadott, és addig nem nyugodtam, amíg a kisegér révbe nem ér, illetve amíg a gondosan felépített világ valamennyi titkát fel nem fedeztem.

Amiket még szerettem:A Way Out, Darksiders 3, Dark Souls Remastered, Kingdom Come: Deliverance, Shadow of the Tomb Raider, Pillars of Eternity 2: Deadfire, Hellblade: Senua's Sacrifice

Ebben az évben a szokásosnál is kevesebb idő jutott videójátékra, így tartottam attól, hogy kemény dió lesz fejben összeszedni, melyek voltak azok, amelyeket igazán kimelkedőnek gondolnék. Aztán láss csodát, a fentiek ellenére sikerült tisztességesen helytállni 2018-ban is. Íme:

AZ ÉV JÁTÉKA - Wreckfest

A nyár elejével berobbant hőségben remegő kézzel váltam a „masterrace” rabjává a finnek kalandos küzdelmet kiállt roncsderbis játékának, a Wreckfestnek köszönhetően. A PC ligába való visszatérésem másodhegedűse, a tizen- és huszonéves korszakom legendás LAN partijátéka, a FlatOut és a Destruction Derby spirituális utódjául szolgáló Bugbear-féle Wreckfest nem csak a nevében ünnepel: a páratlan hangulattal, a nagyszerű és feszes látvánnyal, illetve a kiszámíthatatlan és olykor kaotikus karamboljaival nem csak virtuálisan, de néha az idegpályákon is szétroncsolta a játékról alkotott véleményemet. A Wreckfest lehet, hogy nem a legkiválóbb AAA kategóriás autóversenyzős játék, de élménynek biztosan páratlan: sem a Forzában, sem a Horizonban, sem a rally szimulátorokban, de még az olyan alternatív száguldásban, mint a GRIP sincs meg az az élményfaktor, mint egy koszos porfészek hepehupás szerviz-útján elsuhanó, olajtól bűzlő Dodge dörmögő hangja a csörgő-nyikorgó csürhével a hátsójában. Kevés játékról sejlik le az első tizenöt percben, hogy szerelem lesz első látásra, de ez az érzés azóta is kitart - őszintén remélem, hogy ebbe az élménybe mihamarább a konzolos társaság is belenyalhat majd egy embereset.

Forza Horizon 4

… és ha már a Forzát emlegettük, a Horizon 4. A harmadik felvonást egy banális hiba miatt kihagyva a hatás még durvábbat ütött a látóidegeimen, mint az úgy általában lenni szokott a generációs váltások között egyébként. Az évszakok változása, a kocsik viselkedése, az őrült kaszkadőrfutamok és Anglia páratlan megvalósítása szinte látatlanban kódolja az addikció faktort a magamfajta carsim-junkienak és ezt már az első óra után be is bizonyítja. A Forza Horizon 4(k) volt az első valódi nextgen élményem, melynek tűéles, már-már művészi megvalósítása a reaktív környezeti hatásokkal, az időjárási effektekkel és a látványparádéval megtöltve a valaha készült legszebb autós játék, amit láttam. Külön kudos a rally etapokért, a multiplayer Forzathlon eseménynaptárért és a precíz, pontos kormányzásért.

Shadow of the Tomb Raider

A trilógia záró darabjába csak decemberben kezdtem bele alaposabban, de mindig is jobban passzolt hozzám Lara felfedezősebb, nyomozósabb énje: a 2018-as TR-ből a zsáner preferált jelzőiből jóval több jut, a reboot előző két epizódjának rajongói feedback-bevonásával pedig szisztematikusan sikerült az akció/tomb egyensúlyt a majdnem tökéletes felé billenteni. Ez a játék inkább hasonlít a korai Tomb Raider gameplay elemeire, mint az utóbbi időszak epizódjai, a fejtörők és sírok csiszolt, finomodott stílusjegyei pedig szépen belesimulnak a lopakodás és a nesztelen harc etapjai közé. Az új TR látványdemonstrációnak sem utolsó, XOX-en nagyon közel áll már a filmszerű megjelenéshez. Remek darab.

Retro besztof

Egyből két játék, amely bár a vén vasak közt is matuzsálemi platformokra készült, sejtjeiben abszolút impozáns és addiktív játékokat takar. Az első az Amigára készült Worthy, amely idén az egyetlen commercial Amiga vásárlásom volt (azon oknál fogva, hogy a Heroes of Gorluth és az Inviyya még nem készültek el), mechanikájában pedig egy logikai-ügyességi akciójáték és félig-meddig a Gauntlet és a Boulder Dash nyomdokaira épül. Könnyen tanulható, de idővel kemény, agyi munkát igénylő gyűjtögetős kihíváscsomaggá alakul át - ajánlható egyaránt kicsiknek és nagyoknak, mi nagyon jól elszórakoztunk vele. A másik kitüntetett a Knights of Bytes egy év alatt legendássá vált játéka, a Sam's Journey, amely C64-re a Yoshi's Islandet és a Mario Bros.-t megszégyenítő, a gép korlátait hihetetlen mértékben elsöprő zseniális akció-platformer alkotás - elképesztő látványt nyújt az idén harminchat esztendős (!) C64-en, döbbenetes programozói teljesítmény az egész kaland és tartalom, nem utolsósorban pedig remek platformer is egyben.

A fentiek mellett nagyon sok időt töltöttem:

  • A tavalyi Gamescom-szerelemmel, a kiddie-zelda aspiráns Swords of Dittóval: imádtam az édeskés-illatú, Nerf-puskás, időmanipulálós dungeon-crawler stílusát;

  • Megható volt átélni Rachel és Chloe fordulatos kalandját a Life is Strange: Before of the Storm évadában (hát még a két season közti érzelmileg is megterhelő átvezetést);

  • A GRIP Rollcage-szerű újjászületett utánérzésével, amely indie létére kiváló többjátékos élményt kínál;

  • Captain Toad egy pillanat alatt változott át lelki szemeim előtt az idegesítő és agyzsibbasztó mivoltából cuki fosztogatóvá a Treasure Tracker 3DS változatában;

  • Elmerülni olyan - state of the art - művészi kompozíciókkal, mint a Celeste, vagy a Forgotten Anne;

  • A Pillars of Eternity II: Deadfire-rel, amely bár számos pontján lépett szintet az elődhöz képest, de azért nem minden részletében sikerült neki az evolúciós ugrás. Ettől függetlenül nagyszerű CRPG-nek tartom, a következő minden bizonnyal felnő már a kult-felmenőihez.

Játékok, amelyekre akármennyire is szerettem volna, nem jutott idő: Red Dead Redemption 2, Sea of Thieves, Destiny 2: Forsaken

Eskü nem sznobizmus, de tényleg évről évre lanyhul az érdeklődésem az aktuális csúcsjátékokkal kapcsolatban, nem utálom vagy nézem le őket, az esetek többségében el sem jutok odáig, hogy rájuk pörögjek. Szóval idén is tele lesz a listám remake-ekkel és remasterekkel, ez már nyilvánvalóan az öregkor jele.

AZ ÉV JÁTÉKA - Spyro Reignited Trilogy

Rajongok a kilencvenes évek végi játékok pályatervezéséért. Míg kezelőfelület, filmszerűség és irányítás területén egyértelműen óriási a fejlődés a mai játékokban, addig számomra ez az a tartomány, ahol a mai napig ennek az időszaknak a hangulatát és megoldásait keresem. És a számomra annak idején teljesen kimaradt Sypro újrakiadásában ezt meg is találtam, sokkal inkább, mint a Crash egy éve, ott azért csikorog a gépezet nem is egyszer.

A Spyro valahol olyan egyszerű, mint a facsipesz, nincsen benne semmi túlgondolva, csak alaposan át-. És bár sokszor nagyon könnyű, egy-két alkalommal frusztráló, valahogy ez a fajta gyűjtögetés számomra sokkal játékosbarátabb, mint a mai open worldökben szereplő kismillió dolog bezsákolása, ami közben az ember azt érzi, hogy nem játszik, hanem szórakozik. Nagyon örömteli, hogy ilyen korrekt felújítást kapott a Spyro, mert ha ez nem történik meg, akkor valószínűleg örökre kimarad nekem, így viszont rejtett gyémántra bukkantam. Nem is egyre, rögtön háromra.

Octopath Traveler

A Ni no Kuni 2 semmiképp sem év játéka matéria, a Dragon Quest legújabb felvonásáig pedig sajnos még nem jutottam el, szóval ez évben ez a switches JRPG lepett meg kellemesen. És igen, végig nagyon hiányzott a kohézió a történetből, és igen, ezt legközelebb tessék komolyabban venni, de a karakterek kidolgozottságával, a rendkívül korrekt körökre osztott csatákkal és az itt-ott kimondottan erős kihívással pontosan azt adta az Octopath, amit szeretek a zsáner címeiben. Két jó Square-Enix RPG egy évben, nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára.

Valkyria Chronicles 4

Nem is tudom, hogy az Octopath vagy a Valkyria 4 közben fogalmazódott meg bennem, hogy én most már tényleg nem nagyon (vagy csak nagyon indokolt esetben) akarok olyan szerepjátékkal játszani, aminek nem körökre osztott a harcrendszere. Értem én, hogy a piac pont az ellenkező irányba megy, de ettől még a gondolkodtató, lassú, jól felépített rendszerek állnak közel a szívemhez. A Valkyria 4 az égvilágon nem adott semmivel sem többet, mint az első rész, viszont azt az élményt majdnem teljes egészében meg tudta ismételni.

Shadow of the Colossus

Persze, tudom, kamerakezelés, meg felfújt lufi, meg rosszul öregedett, de igazából már fiatalon is csak az újságíróknak tetszett. Hát, teszek rá. A Colossus az év elején nagyon-nagyon sok kellemes estét szerzett nekem, és bár hazudnék, ha el akarnám fedni a frusztráló részeit, korszakalkotó jellege továbbra sem kérdőjeleződött meg.

+1

Volt öt cím, amiből egyszerűen nem tudtam kiválasztani, hogy mi kerüljön a Top 5 végére, szóval ezeket inkább abc-rendben, ömlesztve adom meg. Mindet nagyon szerettem, de egyiket sem annyira, mint a fentieket. Captain Toad: Treasure Tracker, God of War (csak telibe tud kapni azért csúcsjáték is), Leisure Suit Larry: Wet Dreams Don't Dry, Mutant Year Zero: Road to Eden, Thronebreaker: The Witcher Tales. Az ötből négynek alcíme is van, ez nem lehet véletlen! :)

Bánts, büntess és kérlek alázz is meg nagyon!!!" SMBD emlékérem: [DARK SOULS REMASTERED]

A legjobb játék, amivel (szinte) senki sem játszott: [ONRUSH]

"Hazudtunk, és akkó' mi van?!" plakett a kimagasló közösségi kommunikációért és helyzetmegoldásért: [BETHESDA SOFWORKS / FALLOUT 76]

Adam Sandler érdemrend a legjobb vödörből hányással dobálózásért: [SEA OF THIEVES]

Ezüstcsont jutalomfalat a leghasznosabb négylábúnak: [BOOMER / FAR CRY 5]

A Karosszérialakatosok Országos Szövetségének "Nem kell az oda!" különdíja: [WRECKFEST]

Dupla-érem a legsikeresebb idei háromszögdúsításokért: [CRASH + SPYRO]

Lopott Bicaj Vándordíj Bizarro 3some Kiadás: [ALICIA VIKANDER / TOMB RAIDER + SIGRÚN / GOD OF WAR ]

Innovációs érdemrend a legtöbb, a háttérben kreatívan elrejtett falloszért: [LEISURE SUIT LARRY: WET DREAMS DON'T CRY]

"Csak még egy órácskát!" különdíj a Magyar Addiktológusok Szakmai Kamarájától: [SIKLARA + DIVINITY: ORIGINAL SIN 2 DEFINITIVE EDITION]

Ha tetszett a cikk, és megteheted, akkor támogass minket patreonon!

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxkaXYgY2xhc3M9XCItLWJuci17e2lkfX1cIj5cbjxhIGhyZWY9XCJ7e3VybH19XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwie3twYXRofX1wYXRyZW9uLW1wdS1iaWcucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDo2MDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cblxuPHN0eWxlPlxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSwgLi0tYm5yLXt7aWR9fXtkaXNwbGF5Om5vbmV9XG4ubGFyZ2U+Li0tYm5yLXt7aWR9fSwgLm1lZGl1bT4uLS1ibnIte3tpZH19e2Rpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuLnNtYWxsPi4tLW1wdS17e2lkfX17IGRpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuPFwvc3R5bGU+IiwiaW1hZ2VzIjpbIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHpcL3BhdHJlb24tbXB1LWJpZy5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC9wYXRyZW9uLW1wdS5wbmciXSwidXJsIjoiaHR0cHM6XC9cL3d3dy5nYW1lcjM2NS5odVwvYXJ0aWNsZVwvcGF0cmVvbiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC8iLCJpZCI6MzV9
eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

Bemutatkozott a Marvel Rivals, bezár a Smilegate Barcelona - ez történt szerdán

Továbbá: NOTTOLOT, Doronko Wanko, Boomeroad, Metal: Hellsinger, Hellgate: Redemption, Yellow Brick Games, No Man's Sky.

5 órája
3

PlayStation Plus: az áprilisi hármas

Űrvarázsló, kockaland és kicsontozott rogulike.

16 órája
6

South Park: Snow Day! - Kabbe gyíkok, megyünk hógolyózni!

South Park, ám ezúttal szolgáltatásalapú multiplayer hack n slash formájában. Avagy lehet-e várat építeni Kula Bából?

21 órája

Stellar Blade

A nagyközönség előtt próbálhattuk ki a SHIFT UP közelgő akciójátékát. De a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk.

23 órája
4

Judas részletek, új Marvel játék közeleg - ez történt kedden

Továbbá: It Takes Two, Another Crab's Treasure, The Stanley Parable, V Rising, Dollhouse: Behind the Broken Mirror.

1 napja
1

The Thaumaturge – Depresszió és ördögűzés Varsóban

Vannak azok a játékok, amiket úgy lehet a legkönnyebben jellemezni, hogy fél pillanat alatt lehozzák az embert az életről, de jó értelemben véve, a The Thaumaturge pedig pont egy ilyen cím. A lengyel Fool’s Theory legújabb alkotása már a Steam Next Festen bemutatott demójával belopta magát...

1 napja

Stellar Blade demó, live service játék a Bend Studio-tól - ez történt hétfőn

Továbbá: Cyberpunk 2077, Final Fantasy XVI, The Elder Scrolls, Judas, handheld Xbox élmény.

2 napja
9

Heti megjelenések

3 napja
6

Outcast: A New Beginning - visszatér a kitaszított

Ulukai visszatérése egy hihetetlen történet. Szinte nem is lehet annak a szentimentumnak megfelelni, amivel a játékos az első epizódra gondol vissza. Most huszonöt évvel később nem csak Laura Palmer, de Cutter Slade is visszatért, így megnéztük, mit tudnak Adelpha lakói kínálni számunkra 2024-ben. Teszt!

3 napja
5

Taxi Life - über kis taxi?

Verőfényes katalán napsütés, és kellemesen ismerős nyíltvilágú játékmenet, mindez közel 460 kilométernyi barcelonai úthálózattal megspékelve. A Taxi Life-tól sokat vártak a könnyed polgári járműszimulátorok fogyasztói, és bár az alapok ígéretesek, ez a taxitársaság bizony messze van még a piacvezetőtől...

4 napja
4

Dragon's Dogma 2 - a sárkány éve

A Dragon’s Dogma cím azoknak is ismerős lehet, akik a 2012-es, mára már ikonikussá vált játékkal nem is játszottak, hiszen 2020-ban egy Netflix animációs sorozat is igyekezett bemutatni ezt a különleges világot. Nagy kihagyást követően, a napokban azonban megjelent a játék folytatása, amely még kifinomultabb játékmenetet, és még grandiózusabb kalandot ígér!

4 napja
27

Csúszhat a GTA VI, törölt Overwatch 2 tartalmak - ez történt pénteken

Továbbá: Final Fantasy XVI, Soulframe, Assassin's Creed Jade, SWORN, Larian Studios.

5 napja
9

A Future Games Show-n túl – ez történt csütörtökön

Shadows of the Damned: Hella Remastered, Broken Roads, Dead Island 2, Soul Covenant, Maliki: Poison of the Past, Blackout Protocol, Inazuma Eleven: Victory Road, Loretta, Anomaly Collapse, Shinji Mikami.

6 napja
2

Több mint 40 játékkal töltötte meg a csütörtök estét a Future Games Show

Összefoglaló a 90 perces traileráradatról.

6 napja
9

Rise of the Ronin

A Team Ninja ismét maradt a bevált formulájánál, ezúttal azonban egy nyílt világba ültette azt. A nagyobb játéktérrel pedig egy nagyobb közönség felé is nyitni akartak. A végeredmény? Nem hibátlan felemelkedés, de érdekes fúzió.

7 napja
6

Final Fantasy VII Rebirth

Eltelt idestova több, mint negyed évszázad, mióta boldog tizenévesként először tudomást szereztem arról a csodáról, amit Final Fantasy 7-nek hívnak.

7 napja
14

Marvel 1943 leleplezés, Chrono Odyssey erődemonstráció – ez történt szerdán

Továbbá: Golden Lap, Shin Megami Tensei V: Vengeance, Alpha Protocol, Dragon Ball: Sparking! ZERO, Epic Games Store, CorpoNation: The Sorting Process, Final Fantasy VII Rebirth, Card-en-Ciel, Foundry.

7 napja
13

Brothers: A Tale of Two Sons Remake

2013-ban a filmiparból érkező Josef Fares egy rendkívül egyedi debütáló alkotással vetette meg a lábát a videojátékok világában, aminek a koncepciója a mai napig egyedülállónak mondható. Ez elég indok arra, hogy egy évtizeddel később felpiszkálják a játékosok következő generációjának?

8 napja
5

Plunderstorm, avagy a WoW battle royale – ez történt kedden

Továbbá: Project Birdseye, Rise of the Ronin, Riven, Bleak Faith: Forsaken, Overwatch 2, SINce Memories: Off the Starry Sky.

8 napja
3

Game Pass: mozgolódás március második felében

A hónap végén debütál a Microsoft előfizetéses szolgáltatásában a Diablo IV! De talán a többi érkezőre is megéri odafigyelni.

8 napja
9

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvcGF0cmVvbi1tcHUucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cuZ2FtZXIzNjUuaHVcL2FydGljbGVcL3BhdHJlb24iLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvIiwiaWQiOjM2fQ==