Vannak tesztek, amibe csak úgy vakon beleugrik az ember. Mint most én a Monster Boy-ba. Nem tudtam róla semmit, csak ami az első szembejövő videóból kiderült. Elsőre egy 2D-s platformjátéknak tűnt, csodaszép rajzolt grafikával. Persze tévedtem egy kicsit. A grafikával kapcsolatban nem, mert a Monster Boy tényleg nagyon szép, igazi rajzfilmes hatást kelt, jó érzés rajta legeltetni a szemünket. Itt nincs hiba, ellenben szó sincs klasszikus értelemben vett platformjátékról. Ha valaki ismeri a korábbi epizódokat, akkor tudja miről beszélek. Az előzményekhez a '80-as évekig kell visszamennünk. A Wonder Boy sorozatra gondolok, ami Sega MasterSystemen kezdte pályafutását, s megélt legalább öt részt. A harmadik annyira népszerű lett, hogy 2017-ben egy remake is készült belőle Wonder Boy: The Dragon's Trap címmel. Nem klasszikus platformjátékok ezek, hanem sokkal inkább akció-kaland-platform anyagok, sok-sok RPG elemmel megspékelve. Kicsit olyanok, mint a klasszikus Zelda 2, de egyesek, a játékmenet szempontjából, a Metroidhoz is szokták őket hasonlítani.
A platforming nagy szerepet játszik, de a puzzle-ok, és a harc sokkal hangsúlyosabbak bennük. És milyen érzés játszani a Monster Boy-jal? Egyszerre kellemes és idegesítő. Kellemes mert jó a játékmenet. Minden szinten találkozunk valamilyen érdekes feladattal, megoldandó kihívással. A grafika meseszép, még úgy is, hogy az említett Wonder Boy remake stílusa - ami sokkal kevésbé tűnik egy tucat anime-nek - jobban bejött. A zenék pedig kiváló hangulatot teremtenek. Ez talán nem is csoda, hisz a JRPG félisten Motoi Sakuraba is dolgozott több társával a projekten. Megjegyzem, van egy-két szám, ami visszaköszön a régi és a remake Wonder Boy-ból is. A kihívással sincs baj. A játék szépen lassan nehezedik. Az elején ügyesen adagolja a kihívást, hogy aztán egyre keményebb és keményebb feladatok elé állítson. Amikor először játszottam vele feltűnt, hogy milyen könnyű kézzel dobálta a program a gyógyító szívecskéket és varázslatokat. Aztán ebből lassan visszavett. Minden egyes képernyő egy sajátos és egyedi, fokozódó kihívást tartogat számunkra.
Az elején teljesen rossz játékstílussal próbálkoztam. Neki mentem a programnak és erőből próbáltam lenyomni, ami a lehető legrosszabb stratégia. Gyorsan rájöttem, hogy előremutatóbb, és sokkal több sikerélménnyel kecsegtet, ha ésszel haladunk. Mérlegelni kell mit kell tennünk, és ehhez milyen eszközök állnak a rendelkezésre. A játékmenet kulcsa az átváltozásokban rejlik. A MB arra a kiváló alapötletre van felhúzva, hogy különböző állatok bőrébe bújva, különböző képességek segítségével tudjuk megoldani a puzzle-öket. Ez nagyszerűen működik, mert ötletes és gondolkodásra késztet. Fantasztikus élmény, ahogy összeáll fejben egy puzzle vagy ügyességi feladat megoldása, ahogy rájövünk a titkokra és azok nyitjára. És persze még nagyobb élmény, amikor sikeresen kivitelezzük a dolgot. Az RPG elemek pedig csak színesítik az egészet. Szépen fejleszthetjük emberünket, egyre több képességet és tárgyat begyűjtve. A játékmenet nem sokat változott az elődökhöz képest, de ez nem is baj.
Nem hallgatható el azonban Monster Boy idegesítő része. Az ok prózai, a platforming kifejezetten gyenge lett. Az első benyomásomtól nagyon nehéz volt szabadulni. A karakterem mozgása rendkívül suta, mintha megmaradt volna Master System szinten. Olyan érzés volt irányítani a játékot, mintha egy 8 bites pixelnégyzetet kellene célba juttatnom, nem pedig egy kezekkel és lábakkal megáldott karaktert. Nehéz volt megszoknom, mert - főleg az elején - számtalan elhalálozást ennek köszönhettem. Ráadásul nemcsak a platform részeknél kellemetlen, hanem a harcnál is. Egy kicsit nagyobb mozgásrepertoár - lehet, hogy a Rayman Origins/Legends párosból azért illett volna meríteni - és több lehetőség kifejezetten jót tett volna a programnak.
Ezeket a kellemetlenségeket leszámítva elégedetten tettem le a Monster Boy-t. Nem lesz belőle mérföldkő, de ha bírod az akció-puzzle-kaland játékokat, szereted a szép grafikát és a fülbemászó dallamokat, akkor egy hangulatos és kellemes játékkal leszel gazdagabb, ha adsz neki egy esélyt.