Rival MegaGunTeszt

Tény, hogy kompetitív shooterből nem lehet manapság Dunát rekeszteni, de ennek az oka vajmi egyszerű: a klasszikus árkád lövöldözős játékok (legalábbis a 2D zsáner gyermekei) alapvetően egy, vagy két fős kooperatív játékok és csak néhány kísérletező jellegű aspiráns merészkedett a face-to-face küzdelem ingoványos talajára. Azok is inkább a pontvadászat köré épített gameplay mechanikákkal játszadoznak, így egy-két példától eltekintve nyugodtan kijelenthetjük, hogy a lánc-kombókkal tarkított bullet-hell stílusra bizony néha ráfér egy kis vérfrissítés.

Ezért is érdekesek azok a próbálkozások, mint amilyen az 1989-es árkád Quarth, vagy a kilencvenes évek közepén NeoGeo-ra készült Twinkle Star Sprites, amely pl. a puzzle-ötleteinek köszönhetően az ellenfelünk kicsinálására helyezte a hangsúlyt. Valahol a Rival MegaGun is ilyen: a pixelart stílusban felépített bullet-hell lövölde egyszerre scrolling- és battle shooter, mely a TSS-hez hasonló játékmechanikára épül, de emellett sejtjeiben hordozza a zsáner klasszikus mivoltát is.

A Rival MegaGunban - ahogy az elnevezés is arra utal - rivális pilóták csapnak össze egy függőleges osztott képernyős játéktérben, ahol a legfőbb cél a sorsolt ellenfelünk elpusztítása lesz. A szabályszerűségek egyenlőek és egységesek: minden űrhajó eltérő és másképp hatékony fegyverarzenállal bír, felveheti a kipotyogó power-upokat és a megfelelő eszköz felvételével akár még önjavításra is képes. Győzedelmeskedni viszont csak oly' módon lehet, ha szinte tökéletes ütemben ún. lánc-kombóban aprítjuk szét a fentről aláhulló biomechanikus űrhajókat. Ha mindezeket még össze is fűzzük (combo-chain), akkor az ellenfelek martaléka támadásra képes drónokká áll össze, amelyek automatikusan az ellenfelünk térfelére vándorolnak. A csata hevében akár tucatnyit is átpasszolhatunk belőlük (és kaphatunk vica-versa), ám aktiválódni csak akkor fognak, ha a láncban hibát vétünk, vagy az űrhajónk találatot kap.

Az átküldött drónok a meglévő monszták mellett egyébként jó eséllyel bullet-hell kavalkáddá varázsolják az ellenfél térfelét, amely ellen csak a bombák, vagy a kitérő manőverezés igazán hatásos. Ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen, érdemes az ellenfelünket nyomás alatt tartani, amelyhez az aprítás során töltődő tűzerő-jelző hatására vihetünk be különböző ravasz technikai cseleket. Ezek lehetnek a válaszfalon átrepülő aknák, rakéták és egyéb szerkezetek, ám ha a killer-támadásra hajtunk, muszáj lesz kitartani addig, amíg a sárga csík el nem éri a maximális töltöttségi szintet. Ekkor aktiválódik ugyanis a MegaGun funkció, amellyel az űrhajónk egy brutális döggé alakulva átrepül az ellenfél térfelére és agresszív golyózáporral illetve speciális támadásokkal szinte pillanatok alatt le tudja darálni az ellenfelet (feltéve, hogy jól használja a hajó képességeit).

Az árkád játékmód leginkább egy kampányszerű megoldáshoz hasonlítható, amely egy aprócska történeten keresztül vezet el az utolsó nagy küzdelemig, ahol fordulóról-fordulóra kell bizonyítani a random dudék ellen. Nagyjából arról szól, hogy egy invazív faj kordában tartva a Földet, versenyt hirdet a legjobb pilóta címéért, amely a párbeszédek és a tradicionális pálya-pályát követ elv mentén küldi a játékost újabb és újabb versenyző ellen. A történet csattanóját nem áruljuk el, de sejthető, hogy itt azért nincs minden rendben, ez egyébként jól látszik a narratív felvezetések és a párbeszédek láttán is. Pozitív, hogy a Spacewave Software srácai gondoltak a PvP, PvC és Online kompetitív bajnokságra is, sőt: a teljesítményünk függvényében ún. harci kártyákat is gyűjtögethetünk, hogy a végigjátszásban legyen valami nyomás a kiváló teljesítmény elérésére is.

A Rival MegaGun tartalma a rendkívül barátságos ár mellett abszolút kielégítő: a stílus picit kimozdít a shooterek standard komfortzónájából, bár a drónokkal telített pályán azért ki kell tapasztalni, hogy mit bírnak a reflexeink. A túlzott taktikázás, vagy a gyors objektumok kerülgetése könnyen az életünkbe kerülhet, így az sem mindegy, hogy mennyire bánunk majd jól a rendelkezésre álló arzenál mennyiségével. Az mindenesetre szintén a mérleg pozitív nyelve felé billenti az eredményt, hogy nincs teljesen reménytelen helyzet, megfelelő gyakorlással akár még a MegaGun etapokat is túl lehet / és kell is élni.

A bullet-pattern néhol túl generikus, a háttér grafikai elemei kicsit lehetnének változatosabbak, de a kitekintő mivolta és a megcélzott közönség miatt ezt nyugodtan meg lehet neki bocsátani. A Rival MegaGun meglehet, nem tűnik akkora tartalmú és mélységű játéknak, mint a zsáner nagyjai, ellenben a kedvező árszabásával és stíluspótló mivoltával bőven van benne annyi, hogy érdemes legyen elgondolkodni rajta.

*7/10

Stinger*

Rival MegaGun | Megjelenés: 2018. november 26. | Platform: XO / PS4 / Switch / Steam | Stílus: kompetitív shooter | Ár: 2990 Ft (XO Store) | Tesztplatform: Xbox One