Sid Meier 1991-ben, egy táblás játékot alapul véve, létrehozta a programot, amit anno nappalokon és éjszakákon át játszottunk, valaki PC-n, Amigán, Mac-en, Atarin, mások valamely akkor divatos konzolon. A Civilization jött, látott és meghódította a stratégiai játékok piacát. Sejtettük, hogy lesz folytatás, de a legvadabb álmainkban sem gondoltuk, hogy 2018-ban is egy új Civ megjelenésről hallunk majd - hordozható Nintendo platformon.
Így huszonhét év távlatából visszatekintve összesen 6 számozott epizódot, néhány mellékszálat (Colonization, Alpha Centauri, CivCity: Rome), két üdítő, de végtelenül egyszerű konzol/mobil verziót (Civilization Revolution I-II) és egy hatalmas zsáknyi DLC-t kaptunk a frencsájztól. Ami a teszt apropóját tekintve számunkra releváns, hogy az első és második részt, illetve a butított mechanikájú Revolutionöket leszámítva, konzolos portot egyik számozott epizód sem kapott az eredetin felül. 2016 végén az emberiség fejlődött és eljutott a számozott részek között a hatodikhoz, sok-sok újdonsággal, sok-sok változtatással érkezett a korábbiakhoz képest. (Érdemes korábbi tesztünket is elolvasni!) Közben, a technológia fejlődésével - néhány kör alatt kifejlesztettük a PC-kkel összemérhető teljesítményű mobiltelefonokat, tableteket - egy évvel a desktop verzió után megjelent a Civ VI mobilokra is.
És el is érkeztünk a jelenbe: pontosabban az úr MMXVIII. évének november havának 21. napjára, amikor is a Civilization VI betoppant Nintendo Switch konzolra is. A siker borítékolható volt, hiszen a játék desktopon és mobilon is jól muzsikált, miért pont a Nintendo verzió lenne az, ami nem illik a sorba? Örülünk? Nagyon örülünk ennek! Kaptunk egy Civilization-t, amit végre a TV előtt vagy a buszon ülve is játszatunk. Ez utóbbi persze rejt magában némi kockázatot, hiszen a mondás: "Just one more turn" a hatos Civ-re is igaz, így vigyázni kell, hogy egy-egy hadjárat nehogy a buszvégállomáson érjen véget.
Kistestvér? Nem kistestvér. Testvér. Sőt ikertesók. A Switch verzió megegyezik a PC változattal. Persze nem ugyanaz, hiszen billentyű-egér irányítás helyett kontroller (+opcionálisan touch) vezérlést kaptunk, amit Firaxis team a lehetőségekhez mérten jól valósított meg. Vannak döcögősebb részek, de alapvetően jól játszható a program!
Alapvetően jól játszható, de tanulni kell! Tanulni kell a piktogramokat - vagy be kell kapcsolni a hinteket. Ami nem volt magától értetődő, bele kellett mászni a controls menübe, hogy megtaláljam a gombot (ha te sem találod, akkor a "-" gomb az, amit nyomnod kell!). Tanulni kell a navigációt. Az egeres játékosoknak teljesen egyértelmű, hogy kattintanak egy gombra, ami megjelenik a HUD-on. Kontrollerrel el kell navigálni a gombra: jobbra-balra-jobbra és "A". Ez a metódus teljesen jól működik akkor, amikor a gombok egymás mellett vannak; de mi történik akkor, ha van egy extra gombunk, elkülönülve a többitől? Fel? Nem. Le? Nem. Még egyet jobbra és akkor aktiválhatjuk a telepeseknél például a város alapítását. Nüansznak tűnik, de végtelenül bosszantó, amíg ezekre az apróságokra rá nem érez a földi halandó.
Amiben még különbözőséget mutat a Switch verzió az asztalihoz képest, az a felhasználói felület; stratégiához mérten szűkös. Túl pici szelete látszik egyszerre a térképnek, ami, ha a Switchet, mint kézi konzolt tekintünk, érthető, de egy 120 centis TV előtt ülve inkább picit fájdalmas. A helyzeten csak ront, hogy a HUD mérete szintén a handheld (touch) módra lett optimalizálva. A kezelőszervek simán el tudják foglalni a képernyő 40%-át is, főleg, ha a súgókat is bekapcsolja a kezdő játékos. Szinte mindent láthatunk, csak a lényeget nem.