11-11: Memories RetoldTeszt

Amennyire népszerű alapanyag volt anno a második, annyira radar alatt maradt sokáig az első világháború a videojáték-palettán - egy-két feldolgozás persze mindig akadt, igazán komoly nyilvánosságot azonban ezek nem kaptak. Az elmúlt években viszont már több példára is emlékezhetnek a játékosok: ott volt például a Ubisoft-féle Valiant Hearts, aminek remek fogadtatása volt, de persze nem mehetünk el szó nélkül az igazi nagyágyú, a Battlefield 1 mellett sem, ami kifejezetten a témával próbált meg egyedit húzni az FPS-műfajban. Most pedig itt van a legújabb fecske, méghozzá egy egészen különleges kollaboráció, az 11-11: Memories Retold ugyanis a francia DigixArt (Lost in Harmony) és a Wallace and Gromittal híressé váló Aardman stúdió egészen különleges szerelemgyermeke, méghozzá egy sztoriközpontú kalandjáték formájában.

A címben szereplő 11-11 a világháború utolsó napjára, az 1918. november 11-én aláírt fegyverszünetre utal, és nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy a Memories Retold története is éppen ekkor ér véget, hiszen a folyamatos "visszaszámlálással" már az első pillanatokban egyértelművé teszi ezt. Maga a cselekmény ugyanakor viszonylag nagy időtávot karol fel, hiszen a két főhős, a kanadai Harry és a német Kurt két évvel korábban csöppen bele a háború borzalmaiba: előbbi egyszerű fényképész-kalandként, utóbbi pedig az eltűnt fia után kutatva. A történelem ezen súlyos eseménye azonban mindkettejüket a mélybe rántja - a nem várt fordulatoknak hála a sztori sokkal többet tartogat annál, mint amit első pillantásra ígér.

Kezdetben úgy tűnhet, hogy a Memories Retold két külön szálon igyekszik bemutatni a háború borzalmait, ezek azonban meglehetősen hamar összefonódnak, így rengeteg helyzetet élhetünk át két különböző szemszögből. A koncepció szerencsére működik, az 11-11 ugyanis végig izgalmas tud lenni - elsősorban a folyamatos bizonytalanságérzet miatt, hiszen általában mi magunk is annyira elveszettnek fogjuk érezni magukat, mint maguk a szereplők. De ami miatt igazán jó a Memories Retold, az a nagyon erős érzelmi töltet, amit leginkább olyan elemekkel ér el a játék, mint a család, a szerettek, a távolság, meg persze a telitalálatnak bizonyuló állati szereplők hangsúlyozása.

Ami az 11-11 "játék" részét, mechanikáit illeti, egy meglehetősen egyszerű darabról van szó. Többnyire csak mászkálnunk és beszélgetnünk kell a viszonylag kevés szabadságot nyújtó helyszíneken, időnként ellőve egy-két fotót, illetve megszerelve valamilyen masinát. Tárgyakkal való interakciók, illetve ügyességi részek viszont csak ritkán vannak, ráadásul ezek is szinte teljesen mellőzik a kihívást - érződik, hogy inkább csak színesíteni próbálják az élményt a gameplay-jel, mintsem mélységet adni annak. Kicsit esetlen is a játék ezen mechanikai egyszerűségből adódóan, ami valamelyest rontja az összképet. Vannak gyűjtögetnivalók is, amik leginkább a háborúhoz nyújtanak háttérismereteket, de ezeket elég könnyű elhagyni, mivel a fejezetek rövidek, ráadásul elég hirtelen "point-of-no-return"-ökkel operálnak, így a maximalistáknak a végigjátszás után garantáltan vissza kell még menniük egy kis keresgélésre.

Ami egy fokkal már érdekesebb, azok a döntési lehetőségek, melyek lehetnek meglehetősen konkrétak (meghúzod a ravaszt?) és erősen közvetettek (milyen fotót küldesz haza?) is. Elágazások vannak, ez nem kérdés, sőt, olykor egészen aprónak tűnő döntéseknek is lesz komoly következménye. Ám összességében az a játékos érzése, hogy inkább csak sodródik, mint irányít, az ok-okozati összefüggés ugyanis olykor még utólag sem egyértelmű. Ez pedig 2018-ban - többek között egy, a műfajt és a mechanikát új szintre emelő Until Dawn után - kicsit kevésnek tűnik.

Bizonyára sokakat mozgat a képek alapján, de még nem érintettük: igen, a Memories Retold egészen egyedi és különleges képi világgal bír. Igazából olyan az egész, mintha vízfestékkel lenne megfestve, ami egyrészt ad az egésznek egy kis művészi érzetet, másrészt erősen elfedi a részleteket. Ez utóbbi nem csak azért jó, mert többet bíz a játék a fantáziánkra (ami növeli az immerziót), hanem mert az 11-11 sajnos elég gyenge lábakon áll technológiailag, gondolva itt főleg a framerate-problémákra és a lagymatag animációkra. Így talán nem is baj, hogy egy erősen homályos lencsén keresztül látunk mindent...

Mechanikai egyszerűségével és a néha kissé nehezen követhető "elágazásaival" az 11-11 messze van attól, hogy előregördítse a kalandjáték műfajt. Maga a történet, illetve annak felépítése viszont abszolút megér egy végigjátszást, így aki szereti az erős érzelmi töltettel bíró interaktív drámákat, az egy témájában és megvalósításában egészen egyedi darabra lelhet a Memories Retold személyében.

***11-11: Memories Retold | Platform: PC, PS4 (tesztelve), One

Kiadó: Bandai Namco | Fejlesztő: DigixArt, Aardman Animations

Megjelenés: november 9.***