The Shapeshifting DetectiveTeszt

Az elmúlt két év során a Wales Interactive portfoliójában alaposan megnőtt az FMV-játékok száma. The Bunker, The Infectious Madness of Doctor Dekker, Late Shift, hogy csak néhányat említsünk, amiről nálunk is született cikk, ezek mindegyikében közös, hogy élő szereplős mozgóképek egymásutániságát kell a döntéseinkkel befolyásolnunk, hogy a végére lehetőség szerint kerekké varázsoljuk a történetet. Tökéletesen illeszkedik a fenti sorba a The Shapeshifting Detective is, amit nem elég, hogy a Dekkert is jelző studió hozott össze, még a színészgárdában is találhatunk átfedéseket.

A nem túl magas reputációval rendelkező zsáner ezúttal sem lett kiforgatva a sarkaiból, hiszen most is alapvetően minden akciót nélkülöző jelenetekben fogunk előttünk ülő embereket faggatni, lehetőség szerint minél mélyebbre hatoló kérdésekkel. A Shapeshifting Detective, ahogy a címe is mutatja, egy nyomozós detektívsztori és viszonylag nehéz nem észrevenni a címben szereplő alakváltó szót, ami pontosan azt a csavart takarja, ami a fordulatokért felelős: bárkinek a bőrébe bele tudunk bújni, akivel találkozunk. Ez egy jópofa, de kissé monoton játékmenetet eredményez: először végighallgatunk mindenkit, majd a szobánkban felvesszük valakinek az alakját és átvéve a szerepét ismét felkerekedünk körbekérdezni a teljes brigádot. Kihagyva persze azt, akit éppen megszemélyesítünk. Ahogy előrehaladunk az időben és megnyílnak az újabb karakterek, egyre több munkánk lesz: vagy módszeresen végigkérdezünk mindenkivel mindenkit, vagy igyekszünk a (szerintünk kapcsolatban álló) párokból intuitíven kicsikarni azokat a válaszokat, amiket nem kapnánk meg egyszerű nyomozóként.

Attól függően, hogy mennyire vagyunk alaposak, idővel jobban átlátjuk a háttérben megbúvó kapcsolatokat, megismerjük a különböző motivációkat, majd hamarosan döntenünk is kell, hogy kit tartunk bűnösnek. Namost ez az a pont, ahol sajnos a sajátjai között is elbukik a játék. Egyrészt adott egy, a nyolcvanas évek elejének Der Alte epizódjait idéző dinamikájú bűnügy egy minimális, de inkább kínos természetfeletti szállal, ezt még szemöldökráncolva elnézi az ember. Azonban maguk a motivációk és a konfliktusok annyira földhözragadottak, hogy igazából fél óra után ki lehetne találni nagyjából mindent, ha nem gondolnánk úgy, hogy az evidensnek tűnőnél azért kissé több fantáziával építették fel a sztorit. De nem, sajnos maga a bűnügy olyan, mint amikor Lenke nénitől párizsit loptak a boltban vagy amikor Kertész Géza féltékenységi rohamot kapott, mert az aktuális barátnője csalfán nézett a Rózsa Bisztró pincérére. A színészek a maguk módján próbálják menteni a menthetőt, de a legtöbbször túljátsszák a szerepet - nyilván nem lehet egymástól teljesen független mondatokból jól összerakni egy karaktert, de valahogy a Dekkerben sokkal jobban sikerült ez is.

Úgy érzem ebben a közepesen izgalmas alapötletben (hogyan reagálnak ugyanarra a témára egyesek attól függően, hogy kivel beszélgetnek, így tárva fel kisebb-nagyobb titkokat) sokkal több lehetőség lett volna, ehelyett anélkül haladunk a végkifejlet felé, hogy ténylegesen felépítenék a történetet. Pont ennyire összecsapott a lezárás is, ahelyett, hogy összegeznék a nyomozás eredményét, mindenről szó esik csak a bűnösről és a bűnügyről nem, de ehelyett például fel lehet szedni az egyik korábbi gyanúsítottat. Meg is tettem, legalább ennyi értelme legyen az egésznek. Merthogy a Shapeshifting Detective mindent pontosan úgy csinál, hogy egy másodpercre se legyen esélye a guilty pleasure címkét lemosni magáról. Így egy rövid, közepes színészi játékkal és kevés interakcióval megáldott, szigorúan egyalkalmas kaland marad, amelyben még a döntéseket sem lehet igazán elszúrni, ha kellően alaposak vagyunk. Ráfért volna egy kicsivel több ambíció, így azonban még a hasonló címeknél is hamarabb fog feledésbe merülni.

***The Shapeshifting Detective | Platform: PC, PS4, XONE, NS (tesztelt)

Kiadó: Wales Interactive | Fejlesztő: D'Avekki Studios

Megjelenés: 2018. november 6. ***