Van ez a Black Clover című anime sorozat, amely meglehetős' sikereket ért el keleten és nyugaton egyaránt. Mit csinál az ilyesmivel az egyszeri játékkiadó? Hát persze, hogy megpróbálja megfejni a témát. Ezt a procedúrát kifejezetten ügyesen alkalmazza mostanában a Bandai Namco társasága (hehe, a Bandai igazából mindig is jó volt az ilyesmiben). A következő ilyen cash grab a Black Clover: Quartet Knights lehetne, ha épp sikerült volna mögé olyan minőségi játékot tenni, amivel az emberek tömegei mozdulnának a játékboltok pénztáraihoz.
Sajnos azonban a Quartet Knights nem kecsegtet túl sok jóval. Az alapötlet pedig adná - egy arénaharc játékot hoztak össze az anime sorozat karaktereinek a segítségével. Az arénában négy a négy elleni felállásban sorakoznak fel a játékosok, mintha csak klasszikus szerepjáték csapatokat ütköztetnénk. Vannnak támadó, gyógyító, támogató és lövedékeket eregető karakterek, így szolgálja fel magát a taktikai réteg. A játékmenet (és most a program gyökerét adó multiról beszélünk), a csapatok egymásnak eresztésén, adott esetben egy kristály kísérgetésén és különböző kulcslokációk (kincs jellegű objektumok) időleges védelmén alapul. A mechanikák egymásra épülése (harc, területvédés, kooperáció) alapvetően nem rossz, de nem is kiemelkedő elegyet formál. Sajnos nagyobb probléma, hogy irtó kevés a játékos (vagy csak a hozzánk közeli szerverek konganak), így ha nincs pár haver, akivel együtt tekerjünk, a Black Clover multi része eléggé sovány lesz, botok ide vagy oda.
És így van ez a single játékmenettel is, hiszen az egyjátékos mód szűk három óra alatt teljesíthető. Szép visual-novel jellegű betétek, anime átvezetők és vagány dumák kísérik a non-kánon sztorit, de ez kevés azt figyelembe véve, hogy az egész kampány nem tűnik többnek egy kicsit combosabb betanító szakasznál. A játékmenet ilyenkor inkább direktebb akciózást kínál, és sok főnökharccal is találkozni fogunk majd. Mégis annyira rövid az egész, hogy mire vége lesz Asta és Yami sztorijának, épp csak kezdenénk belejönni a mulatságba. Emlékeztek a shareware játékokra? Black Cloverék épp azt nyújtják egyjátékos mód címén, mint a 3-4 epizódot tartalmazó, teljes verzióról visszabutított egyepizódos oszdmeg-szoftverek a kilencvenes évek elejéről. Ja, hogy azok ingyen voltak…
A prezentációval nincsenek különösebb problémák, hiszen gyors, színes és a maga módján stílusos anime vizuált kapunk - akár egy Tales játékban -, audió fronton pedig a szokásos háttérbe simuló zenékkel és (kizárólagosan) japán szinkron-minőséggel találkozhatunk. Ez a kombináció és prezentációs minőség főnyeremény a sorozat rajongóinak, pláne, hogy egy ilyen cucc valószínűleg nem abból a pénzből készül el, mint mondjuk a szinte minden manga franchise-ot összeborító Jump Force.
Mit ér azonban a jó küllem, ha belül az egész élmény üreges. A Black Clover tipikus átirat, tipikus pozitívumokkal, és tipikus hiányosságokkal. A sorozat rajongóinak a figyelmét már úgyis felkeltette a játék, nekünk így csak annyi a tisztünk, hogy szóljunk: maximum nagyobb leértékeléskor nézzetek rá, mert teljes áron töredék élmény lesz csupán a kiváltott kódhalom. Ez kérem szemfényvesztő mágia, valódi varázslat nélkül.