Soul Calibur VITeszt

Imádom a SoulCaliburt! És bár az imádat évtizedes múltra tekint vissza, sajnos a sorozat minden részével nem tudtam játszani. Az első rész Dreamcast verziójába viszont sokkal több időt öltem mint azt szeretném bevallani. Emlékszem még arra a középiskolai nyárra, amikor a balaton parti házba vittem magammal a gépet és szégyen szemre volt olyan délután, hogy a fürdőzés helyett (is) inkább azt toltam. Az akkori barátnőm mosolya sem volt teljesen őszinte emiatt, de hát szerintem ilyen élménye minden gamernek volt már. Anno a Shenmue mellett ez volt az a DC játék, ami teljesen lenyűgözött, a hangulatával, a parádés grafikájával, a szuper karakterekkel és az isteni harcrendszerrel.

Emlékeim szerint a második rész hozta be először a vendég karaktereket, méghozzá platform specifikusan, ami szerintem az évek során az egyik védjegye lett a sorozatnak és én személy szerint imádtam szinte mindet. Szerintem, még a sokat kritizált negyedik rész Star Wars vendégszereplői is nagyon jól meg lettek csinálva, rettentő sok Darth Vader VS. Yoda meccset toltunk akkoriban, ami máshol nem lett volna lehetséges. Az V sorszámú emlékeim szerint, bár egy remek verekedős játék volt, azért kapott elég sok kritikát, amiért az egyszemélyes story kampányát lényegében kiherélték, holott a vendég karakterek mellett ez volt a sorozat másik védjegye. Úgy látszik a NAMCO-nál figyelnek a rajongókra, mivel a VI-ban erre nagyon keményen rágyúrtak.

Na persze a történet most sem váltja meg a világot, holott pont arról szól, hogy meg kell menteni. A Soul Edge ismét él és virul, megint sikerült egy ”ős-gonosznak” megszereznie Cervantes képében, és a megfelelő pusztítást véghez vinnie. Ez addig tartott, amíg meg nem állították, és szét nem tört a kard kétfelé, ami természetesen további bonyodalmakat okozott a világban. Na itt kapcsolódunk mi be, mármint ha a játék felfedezős és saját karakteres módját a “Libra of Souls”-t választjuk. A karakter kreálás amúgy nagyon kelemesre sikeredett, nem az a túlbonyolított, fél órán át csuszkákat állítgatós fajta, mégis elég mély ahhoz, hogy a 8 féle kaszt kiválasztása után olyanra kreáljuk hősünket amilyenre csak szeretnénk. Bár ez igazából csak akkor igaz, ha nem valamelyik “nem-emberi” kasztot választjuk, ott azért eléggé limitáltak a lehetőségeink. A kicsit szájbarágós tutorial és az első pár kezdő küldetés letudása után nyílik ki a világ, ahol kis túlzással kedvünk szerint barangolhatunk. Jó megoldás az, hogy kreált hősünknek olyan fegyvert adunk a kezébe, amilyet csak szeretnénk, és ezáltal nem vagyunk egy harci stílushoz kötve az egész kaland során. Folyamatosan kapjuk majd az újabb és különböző extra képeséggel rendelkező fegyvereket, amiket akár minden harc előtt lecserélhetünk. Van egy “mérleg” rendszer is, ami a történet során hozott jó vagy rossz döntéseinket figyeli, és ezek tükrében mozdul el a vörös vagy a kék irányba. Természetesen a döntéseink kicsit olyanok, mint Móricka sapkás vicce, ha keménykedünk akkor azért harcolunk, ha pedig kedvesek vagyunk akkor meg azért, hogy “megmutassuk”, hogy mit tudunk. Érdemes tartani az irányt amit választottunk, mert elhivatotságunktól függően fognak megnyílni olyan extra küldetések amik csak jóként vagy rosszként teljesíthetőek. Eljutunk majd városokba is, ahol a különböző boltokban tudunk új felszerelést vagy, ennivalót venni. Bizony, egy nagyon kis kellemes mikromenedzsmenttel dobták fel a kalandozásunkat, illetve pontosabban kétfélével. Ha nem akarjuk folytatni a fő story szálat és szeretnénk egy kicsit fejlődni, szintet lépni stb. akkor tudunk utazgatni a térképen a különböző elérhető küldetések között. Igen ám, de ez pénzbe kerül, mármint maga az utazás. Így érték el, hogy ne lehessen végtelenségig “farmolni” és ezáltal túl magas szintet elérni, mielőtt a fő küldetéseket teljesítjük. A másik dolog pedig, hogy nem töltődik fel az életerőnk csaták között, így kénytelenek vagyunk enni, ha csak nem érezzük magunkat elég keménynek ahhoz, hogy 50%-os HP-val ugorjunk bele egy harcba. Extra finomság még, hogy miközben utazunk, bármikor megtámadhatnak minket mindenféle orrgyilkosok vagy banditák, akik néha keményebbek mint a küldetésben lévők. Ezek a missziók amúgy a szokásos magas minőségen zajlanak, mindig van bennük valami olyan kihívás ami kizökkent majd mindenkit a komfort zónánkból. Ilyenkor bejönnek olyan mechanikák is, amivel esetleg nem kívánt harcmodor használatára kényszerítenek minket. Tudjátok, olyanra, amit alapból Kilik botjával sem piszkálnánk meg. Az egyetlen negatívum a LoS-szal kapcsolatban, hogy a szinkronhangok és a durvább cinematic átvezetők azért tudnak hiányozni, és az alig látható apró szövegezésnek köszönhetően sokszor ugrottam át a mellék küldetések szövegeit.

A másik oldal az Arcade-osított (amellett, hogy van rendes Arcade mód is) Soul Chronicle, ahol rendes átvezetős és voice-actinges történet zajlik. Itt a fő szál párhuzamosan fut a LoS-szal, viszont lehetőségünk van egy szép kronológiai térképen kiválasztani a karaktereket egyenként és lenyomni a történetüket. Nem kell brutál CGI videókra számítani, de teljesen tisztességesen összerakták ezt a módot is. Ezenkívűl van a sima Arcade csihi-puhi, a gyakorlás és az online verekedés. A training egy kicsit fapados, de a célnak megfelel, az online mód pedig azon a pár meccsen amit toltam, teljesen lag mentes volt, szépen és simán futott.

A karakterek száma jelenleg eléri a nem kimagaslóan sok, de azért bőven elég kategóriát a maga 20 főjével amiben benne van az idei rész első (?) vendégszereplője is, Geralt of Rivia személyében. Ha esetleg nem ismerné valaki őkelmét, akkor mindenki kedvenc Witcherére tessék rákeresni, az azonos néven futó sorozatból. Geralt egy igazán jó választás volt, különleges képességei és a két kardos harcmodora miatt tökéletesen illeszkedik a játékba, az eredeti szinkronhang, valamint a Kaer Morhen pálya, az ikonikus zenével pedig csak egy rendkívül kellemes hab a tortán. Azt hiszem 3 vagy 4 extra karakter érkezik még, legalább is a season pass szerint, jó lenne még meglepetésekkel találkozni, bár tény, hogy a sorozat előző részeiből is vannak még bőven karakterek akiket szívesen látnának újra a rajongók. Valamint számomra negatívum, hogy kevesebb aréna van a játékban, régen volt minden karakternek, most azért jó pár újra lett hasznosítva.

Meglepő módon (és igazából hálistennek) a harc lett a legjobb része a játéknak. Könnyű megtanulni de nehéz a mesterévé válni. Egyik este sokadmagammal több órán át toltuk a 1 vs. 1-et és még azok is élvezték a harcot akik még sohasem találkoztak a sorozattal. Gyors, borzasztó látványos, az alap mozgások és kombók könnyen elsajátíthatóak sőt még az új mechanikák is rögtön érthetőek egy kezdőnek is. Ezek közül az első a Reversal Edge, ami elsőre egy továbbfejlesztett védekezésnek tűnik, magunk elé tartva a fegyverünket képesek vagyunk elnyelni az ellenfelünk bizonyos mennyiségű támadásait majd egy hirtelen támadással akcióba lendülünk és ilyenkor lelassul a “világ” és mindkét fél felkészül a támadásra. A támadást vagy mozdulatot viszont mi adjuk meg egy kő-papír-olló rendszerben. Nem csak a 3 támadást tudjuk használni, hanem ki tudunk lépni a térből, vagy megpróbálhatunk védekezni. Lényeg, hogy könnyű használni mégis nagyon élvezetes és a pro-k is bele tudják magukat ásni, hiszen kompetitív szinten nagyon nem lesz mindegy, hogy mikor mit nyomunk. A másik hasonló technika a Soul Charge, amit akkor tudunk használni, ha megfelelő mennyiségű energiát töltöttünk harccal a “szuper méterünkbe”. Ilyenkor egy adott támadásunkat tudjuk a gomb megnyomásával felerősíteni, vagy elő tudunk hozni speciális mozdulatokat és speciális támadásokat. Természetesen ha meg is tarthatjuk a csíkot és a megfelelő pillanatban el lőhetjük a szuperünket, ami akár az egész meccset megváltoztathatja.

Amikor a felfedezős móddal játszottam, újra visszarepültem a 20 évvel ezelőtti kis világomba, amikor számolatlanul tudtam beletenni az időt a játék korai részeibe. A fantasztikus zene, art, hangulat semmit sem kopott az évek során, jó barátként üdvözöltem kedvenc szamurájomat Micsorogki-t és ugyan olyan jó volt a srácokkal sikoltozva egymást püfölni mint annak idején. Örülök, hogy a sorozat visszatért a régi fényéhez és sikerült így 2018-ban úgy megújulnia, hogy a játék lényege érintetlen maradt. Aki tud, tegyen vele egy próbát, aki viszont rajongó nyugodtan vegye meg és csapassa a haverokkal, így garantált lesz a szórakozás szombat estékre!