TimespinnerTeszt

Napjaink trendjei között előkelő helyen szerepel a játékok különböző retro-köntösbe csomagolása, legyen az szimplán csak a látványt érintő vagy esetleg a játékmenetre is kiható. Utóbbi kategóriába sorolhatjuk a Timespinnert is, ami nem csak a felszínen tűnik ígéretesnek, de a vele eltöltött órák alatt is.

Az időmanipulálás nem idegen témakör a játékokban, az egyik legismertebb képviselője talán a Prince of Persia sorozat. A platforming és harcok során használható képesség sarkalatos pontja volt a játéknak és nincs ez másként a Timespinner esetében sem. Lunais, a winderiai névtelen törzs tagja a legújabb kiválasztott, akinek feladata a névadó eszköz védelme. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, pont a beiktatási ceremónia során éri támadás a falut, Lunais pedig egy főleg időn átívelő kalandba kerül.

A játékmenet alapja a különböző gömbökkel való harc, melyet jól egészít ki főhősünk időmegállító képessége. Ez kezdteben nagyon limitált, mindössze néhány másodpercig törhetjük meg az idő vasfogát, a későbbiekben, megfelelő fejlesztéssel már jóval hosszabb ideig élvezhetjük az időtállóságot, ami egyúttal nagyobb taktikázási lehetőséget is biztosít.

A homokórával való játék a közlekedés során is hasznos képesség lesz, az időzítésen pedig igen nagy hangsúly lesz, mivel az első órákban mozgástárunk meglehetősen korlátozott, így bizonyos kiszögelléseket és párkányokat csak ellenfeleinkről és más tereptárgyakról érhetünk el, ezek azonban az esetek többségében nem várják meg tétlenül, amíg mi a dolgunkkal végzünk.

A harcok során a már említett gömböket tudjuk különféle változatokkal, valamint eltérő passzív képességekkel felruházni, a játék egy bizonyos pontjától pedig különböző leosztásokat is összeállíthatunk, amik között gyorsan válthatunk, akár harc közben is, hogy a lehető leghatékonyabbak legyünk. Az egyszerű támadások mellett lehetőségünk lesz még egy erősebb, rövid feltöltést kívánó csapást is elereszteni, az esetek döntő többségében azonban előbb rontanak nekünk, mint hogy legyen időnk aktiválni, ezért inkább csak felvágásra jó egyszerűbb ellenfelek ellen, a komoly harcoknál nem igazán tudjuk hasznát venni. Ezek mellé fog jól jönni a velünk lévő familiáris is, aki a távolsági harcban lesz nagy segítségünkre, illetve mindegyikük rendelkezik egy-egy egyedi képességgel is, ami lehet akár a mi gyógyításunk, akár az ellenfelek mérgezése.

A Timespinner jó érzékkel hozza be az újabb mechanikáit, a kezdeti platformerkedéshez használandó időmanipulálást a későbbiekben a duplaugrás helyettesíti, az így felszabaduló lehetőségeket pedig a komolyabb harcok során használhatjuk fel. Szintén örömmel fogjuk venni, amikor a szegényes mentési pontok mellé megjelenik a térkép adott pontjaira való gyorsutazás, amivel sok backtracking rövidíthető le.

Ha már a backtrackinget szóba hoztam, a játék erősen épít a metroidvania játékokból ismerős felfedezősdire, ahol is a térkép bizonyos területeire csak később lesz lehetőségünk visszatérni, megfelelő felszerelés vagy képesség birtokában. A kezdeti korlátozott mentési lehetőség (ez később sem lesz több, csak a teleportálással lesz könnyebb a haladás), valamint az egyes területi zónákba folyamatosan visszatérő ellenfelek gondoskodnak róla, hogy soha ne akarjunk könnyelműek lenni.

Bár maga a pályadizájn viszonylag egyszerű alapokból dolgozik, az egyes helyszínek jól elkülönülnek egymástól, köszönhetően nem pusztán az egyszerű megvalósításnak a látvány terén, hanem a zenének is, amik biztosan tudatják velünk, ha új területre érkezünk. Ezzel kapcsolatban sajnos fájó pont, hogy az egyes betétek között néha egyik pillanatról a másikra vált a játék, ahogy egy-egy zónából ki-be lépkedünk, ez pedig képes sokszor kizökkenteni és végső soron inkább negatívumként felvonulni. Hasonlóan problémát jelenthet, hogy a történeti szál mellett teljesíthető különböző mellékküldetések néha meglehetősen homályosan írják körül, merre is kéne mennünk, így előfordulhat, hogy a teljes térképet keresztül-kasul bejárjuk, mire ráakadunk, pontosan hova is kellett volna már a legelejétől fogva tartanunk.

A harcokról már ejtettem néhány szót, a bossfightok azonban még érdemelnek néhány sort. Bár ezek mindegyike ugyan kevés számú támadási sémát tartalmaz, ennek ellenére is jól sikerült belőni az általuk kínált nehézségi ívet. Ezek azok a pillanatok, amikor a korábban begyűjtött különböző támadással rendelkező gömböket, a hűséges familiárist és az időmegállítást a lehető legjobban kell kombinálnunk annak érdekében, hogy győzedelmeskedjünk. A harcok egyike sem kíván emberfeletti reflexeket, azonban ha kiismerjük a boss-ok sémáit, egyszerűen tudunk ellentámadást intézni ellenük.

A Timespinner amolyan időzített bombaként robbant be, hiszen első ránézésre nem feltétlenül látszik rajta mindazon remek megvalósítás, amik egy kétség kívül kellemes játékká teszik. Az ügyesen adagolt játékelemek, a metroidvania alapok, a jól felépített és saját kedvünkre formálható harcok egytől-egyig pozitív irányba billentik a mérleget. Ha nem lennének ott azok a fránya apróságok a küldetésekkel és a csapongó zenékkel, alighanem még inkább kimagaslóan beszélhetnénk róla.

8/10

***Timespinner | Platform: PC, PS4 (tesztelt), PS Vita

Kiadó: Chucklefish | Fejlesztő: Lunar Ray Games

Megjelenés: szeptember 25. | Ár: €20***