The World Ends With You - Final RemixTeszt

A The World Ends With You (innentől TWEWY) azon ritka Nintendo DS játékok egyike, amit a mai napig lelkes rajongás övez - gondolván arra a szűk körre, akik játszották a játékot… de ők imádták, na! Mi sem jobb bizonyíték erre, mint amikor a naaagy és sokak által látogatott külföldi fórumokon felmerül a cím egy újrakiadás vagy pletykált folytatás kapcsán, akkor megindul a hozsánna áradat, nameg a könyörgés a Square felé, hogy ugyan legyen már valami! A lelkesedés persze tökéletesen érthető, hiszen már anno is megírtu… ööö… hopsz, nem írunk semmit. (A francba, akkor most nem tudom elintézni a bemutatást egy linkkel!)

A TWEWY egy jRPG, de egyáltalán nem nevezhető tradícionálisnak, sem a szetting, sem a játékmenet. A játék napjaink Shibuya-jában játszódik, legalábbis egy azzal párhuzamos univerzumban. Főhősünk, a kissé antiszociális, demofób és minimális mizantrópiával megáldott Neku a tömeggel erősen sújtott utcán ébred, és ha még ez nem volna számára kellően furcsa, akkor arra lesz figyelmes, hogy az emberek számára láthatatlan, cserébe viszont hallja a gondolataikat. Fel sem ocsúdva a történtekből meg is támadják csúnya félig organikus félig nonfiguratív békák, amiket zajnak hívnak: a csúfos vereség elől egy Shiki nevű kiscsaj ment meg, aki a társunk is lesz a játék első részében. Kiderül ugyanis, hogy valami furmányos módon kiszakadtunk a való világból ebbe az alternatív valóságba, ahol egy csúnya túlélősdi játék résztvevői leszünk, persze az elszenvedő oldalon: mi vagyunk a játékosok, akik a misztikus Reaperek (míg a föld kerök, mindig lesznek Rípörök) által kiszabott feladatokat hajtják végre. Amennyiben ez nem jönne össze, kitörölnek bennünket a játékból, ami azt is jelenti, hogy jelentéktelen életünkre pont kerül. Ezekkel a mérsékelten kedves, ámde roppant motiváló gondolatokkal indít útnak a játék, de mielőtt belemennék a játékmenet dícséretébe, gyorsan nézzük meg, miből is lett a cserebogár.

Mint az említettem, a TWEWY egy Nintendo DS játékként látott napvilágot egy bő tíz éve, a célplatform szinte minden adottságát kihasználva. A játékos egyszerre irányította a két főhőst: míg az alsó képernyőn Neku-t a tapiképernyőn menedzselve, addig a partnerét a felső képernyőn különféle gomb-kombinációkkal. Olyan volt ez, mint egy kétkezes zongorajáték, azzal megfejelve, hogy mindkét képernyőt bőszen figyelni kellett, szóval egy kis egészséges skizofrénia jól jött a háznál - no, ez az, amit most szépen elengedünk. Mert mint az közismert, a Switch-nek csak egy képernyője van és szerencsére a skizofrénia is viszonylag ritka, szóval ezúttal kizárólag Neku abajgatása lesz a feladatunk - és emiatt a gombnyomkodós-kombóknak is búcsút kell mondanunk. Eddig még úgy nagyjából együtt állnak a csillagok a bizonyos Solo Remix néven mobil eszközökre úgy hat éve megjelent TWEWY kiadvánnyal, ám szerencsére a jelenlegi verzióval ennél picit többet kapunk. Egyfelől: handheld módban az érintőképernyőt taperolva, másfelől: tabletop, illetve TV módban a JoyCon-t pointer-ként használva tudjuk Neku-t diszponálgatni. Ezutóbbinak van egy előnyös oldala: a két JoyCon-nal lehet játszani kettecskén; és két hátrányos oldala: a pointerrel kevésbé vagyunk hatékonyak, mint a tapi-irányítással, plusz a hardware adottságai okán még csak nem is zökkenőmentes a metódus. Röviden: mivel nincs Sensor Bar, (a Wii kis infrafényes lapkája, amit a tévére kellett helyezni) a JoyCon nem tud mihez viszonyítani és hamar elkalibrálódik. Ilyenkor egy gombnyomással vissza lehet helyezni a pointer-t a középpontba, de ezt viszonylag sűrűn el kell játszanunk kalandunk során. Szóval ha nincs partnerünk Világvégézésre, akkor jobban tesszük, ha handheld módban játszunk. Vígaszdíjul viszont kapunk egy teljesen új fejezetet, amit a játék befejeztével kapunk meg.

De hogy milyen ez a játékmenet? Ó, hát kérem baromi jó! Hőseink különféle elementáris erőket birtokló pin-eket (amolyan kitűző szerűségek) gyűjtenek és ezeket viszik a harcba. Ezek olyasmi módon működnek, mint a FFVII materiái - lehet őket fejleszteni, szintet léptetni és akkor erősebbek és hatékonyabbak lesznek. És persze van belőlük egy csomó, szóval mindig van mit próbálgatni, fejleszteni - nameg sose válik egyhangúvá a harc. Ami egyébként teljesen valósidejű, szóval mit sem ér egy jó pin összeállítás, ha nem bánsz jól a pennával… akarom mondani a stylus-szal, vagy a JoyCon-nal. A sztori amúgy egészen berántós, bár néha úgy érzem, a dialógusok picit túlsúlyban vannak a harccal szemben, de még bőven vállalható kereteken belül. A látvány is nagyrészt rendben van: a fontosabb szereplők szépen újra lettek rajzolva, viszont az utca jelentéktelen emberei sajnos csak minimális ráncfelvarrásban részesültek, így a kontraszt kissé szembeötlő. A másik fájdalmam, hogy bár a zenei felhozatal tökéletesen passzol a szetting alá, egyes darabokban az énekes hölgyike olyanokat intonál alá, hogy dobhártya nem marad szárazon. Persze lehet, hogy van akit ez nem zavar, de engem például a világból ki lehet az ilyennel kergetni.

No, összegezve, hogy mit kapunk a nehezen megszerzett forintjainkért: egy darab The World Ends With You, (na, csak leírtam megint) kíváló videojáték szoftver, egy képernyőre, opcionálisan JoyCon-okra - ezáltal maximum kétjátékosra - hangszerelt verziója, kibővítve egy extra epizóddal. Annak, aki anno DS-en vagy esetleg mobil eszközön (neadjisten mindkettőn) végigjátszotta a játékot, annak a Final Remix nem a tartalmi bővítések tejjel-mézzel folyó kánaánja. Ellenben ha eddig kimaradt vagy csak momentán nem tudsz mit kezdeni a Switch-eddel, jószívvel ajánlom.