Nem igazán voltak elkényeztetve a Mega Man rajongók ebben az évtizedben, pedig a jó öreg kék bombázó a Capcom legrégebbi kabalája. Hogy a mostoha sors minek köszönhető - gyenge eladásoknak vagy csak szimplán más irányú fókusznak, nem derült ki, mint ahogy az sem, hogy mi térítette észhez a Capcom-ot, hogy mégis előálljon egy számozott folytatással. Talán a szakadár Inafune baromi sikeres Mighty Nr. 9 kickstarter kampánya? Vagy a megjelenésüket követő majd legalább ekkora pofával elkövetett beton-szántásuk, melyet “több mint a semmi” felkiáltással próbálták lefojtani? Egy biztos: akárminek is eredménye a Mega Man 11, nagyon köszönjük neki, merthogy ez bizony igencsak sokkal de sokkal több, mint a semmi.



Ellenfelünk a South Park-ból ismert AZ járgányt használja. Kedves egészségére.

Visszatekintve a majdnem évtizedes űr előzményeire - értsd, vegyük fel a fonalat - a sorozat legutóbbi két inkarnációját megvizsgálva legyünk őszinték: akármennyire is jól idézik a klasszikus Mega Man-t, gazdaságilag totálisan biztonsági játékok. A 8bit-es korszakot idéző asset-ek manapság már az indie stúdiók sajátjai, mindenki Kék Bombázója (és most nem OLYAN bombázóra gondolunk mint mondjuk MEGAn Fox) pedig ennél komolyabb törődést érdemel. Szerencsére ezt Capcom-ék is belátták, így a 11. rész popsija alatt egy modern motor dolgozik, aminek köszönhetően a játék igazán impozánsan fest. Bár személy szerint úgy érzem, Masahiro Sakurai-nak (Smash Bros apuka) valahogy jobban sikerült megidéznie (modernizálnia, új szintre emelni, vagy amit akartok) az ikonikus figurát, azért panaszra nem lehet okunk.



A harcot követően Roger Waters performansza foglalja el a színpadot, a kellékesek pedig már csak egy sört kérnek.

Node mire van szükség egy tisztességes Mega Man játékhoz? Egy darab kék főhős, nyolc darab nemezis, a hozzájuk kapcsolódó pályákkal, majd mindez egyszerre, a méretes erőpróbát egy kopaszodó, ravaszul vigyorgó bajuszkapitánnyal megkoronázva. Történetünk talán a legmélyebb gyökerekig nyúl vissza: megismerhetjük az ifjú Light (a sztereotíp jó doktor) és az ifjú Wily(a sztereotíp dr. Genya) múltját, honnan fakadt a több mint harminc éve tartó konflikus. Majd a jelenbe visszarévedve Wilmos gondol egy jóízűt és eltulajdonítja Light jelenlegi robot-arzenálját, ezzel motiválva bennünket arra, hogy megmozdítsuk az évek során elkényelmesedett kékszínű valagunkat.



A modern kor egyik nagy vívmánya az önmagát megsütő csirke.

Mert én aztán nem ijedek meg a kihívástól, meghát ‘93 óta játszom a sorozattal: mit nekem pár pálya meg rühes robot - fogant meg a kissé kövérke gondolat, és rápöccintettem a normal fokozatra (merthogy már ilyen is van). És bár a pályák eleje különösebb fennakadás nélkül lecsúszott, úgy az egyharmaduktól beinduló szívatás cunamira nem volt igazán felkészülve a testem (lásd még: elkényelmesedett kékszínű valag). Ott és akkor hirtelen megértettem, hogy mi értelme van a különféle felvehető csavaroknak és fogaskerekeknek: Dr. Light shopjában ezzel vásárolhatóak különféle fejlesztések, bónusz életek, energia töltő tankok, és higgyétek el, szükség lesz rájuk. Legalábbis ha nem akartok túl sűrűn mindenféle “Game Over” feliratokkal farkasszemet nézni.

Persze a nehéz játék nem azt jelenti, hogy rossz játék. A megközelítés totál régisulis, ennek minden előnyével és hátrányával. Ettől függetlenül a pályatervezés abszolút felső ligás: nemeziseink specialitásaira kihegyezett stációk baromi ötletesek, egyediek és a teljes eszköztárunkat (valamint minden idegszálunkat) igénybe fogják venni.



Nojn und nojncih luftballon.

Mert hogy az eszköztárunk fontos elemekkel bővül: a Gear kütyünek köszönhető időlassítás és az ideiglenesen felerősített Mega-Buster. Ezek elsőre haszontalan gimmick-ként hatnak, pedig igen hasznosak tudnak lenni egy-két elkeseredett helyzetben. Az utóbbival például extra funkciókat varázsolhatunk elő a boss-októl elorozott fegyverekből, míg az időlassítás kiválóan alkalmas egy-egy húzós szituáció lágyítására. Mindez nem kötelező: minden helyzet megoldható csupasz-buster-rel és a legkülönfélébb segítségek nélkül, de ha már minden kötélnek szakadnia kell, akkor célszerű inkább ezekhez nyúlni, semmit mondjuk ripityomra törni a gépünket. Ha pedig ez se vezet eredményre: a novice szint kategóriákkal gyengébbre, már-már kazuár-könnyedre van hangszerelve, ahol bárki megtalálhatja a számításait.

Nem beszéltem még a pályákról és azok fura-urairól, pedig pedig pedig… pedig állati jók! Annak ellenére, hogy emberi ronccsá tudnak szívatni, egy élmény bejárni-belakni őket. A boss-ok pedig igazi nehéz fiúk, mikor azt gondolnád, hogy kiismerted az eszköztárukat, hirtelen átalakulnak valami egészen mássá, aztán már készítheted is be az energia tankodat.



Wilma! Engedj be!

A Mega Man 11 igazán példás darab, tökéletesen őrzi a tradíciókat és emellett abszolút jó helyen tapogatózik, hogy merre van az előre ebben a kissé elhanyagolt univerzumban. Nagyon remélem, hogy nem kell megint 10 évet várni egy következő epizódra, mint ahogy azt is, hogy az X sorozattal is kezdenek valamit Capcom-ék. Nem kérek sokat: 8 zseni pályát 8 zseni kapitánnyal a fedélzeten, de addig is itt a 11. rész, ami úgy gondolom, minden rajongót méltó módon kárpótol a kissé hosszúra sikeredett pihenőidő okán.