A Far Cry ötödik részével az Ubi új szinteket próbált belőni, nem csak az alapjáték minőségét tekintve, hanem a DLC tartalmi támogatások vonatkozásában is. A játékhoz olyan szezont tervezett a vállalat, amely a szépemlékű Vérsárkányos kiegészítő minőségét próbálja megtriplázni, mégpedig három különálló, hangulatában, és helyszíneiben is elkülönülő mini Far Cry epizódként. Ez az okoskodás kifejezetten jól sikerült az Ubinak, mert ha valaki a tavaszt végiglövöldözte Montanában, a nyár érkeztével hasonló lelkesedéssel vethette bele magát a három hangulatilag teljesen elkülönülő, mégis teljes mértékben Far Cry-szerű történetbe. Némi agyalás után az is egyértelművé válik, hogy ezek a tartalmak bizony koncepciós próbaként kezdhették meg útjukat, feltételezve, hogy az Ubi komolyan gondolkodik a franchise jövőbeli megoldásain. A mostani eresztések közül van, amelyik simán elvinne egy teljes játékot is a hátán, de van olyan is, amiből bizony egy óra játékidőt is soknak érezhet az ember.
Nesh kollégával közösen néztünk rá ezekre a kiegészítőkre, melyek közül az első a Hours of Darkness címet viseli.
No, nem lett volna túl jó vége a DLC mustrának abban az esetben, ha a Season Pass végig olyan színvonalat képvisel, mint a vietnámi katona történetét feldolgozó első epizód. A sűrű dzsungelbe pottyant katonának az életéért kell küzdenie, egészen pontosan el kell magát verekednie a kiutat jelentő Firebase lokációig. Ezzel nem is lenne nagy probléma, de ugye a dzsungel sötét, a vietkongok pedig minden zugba bevették magukat, és a környéken lezuhant bajtársainkat is alaposan elintézték. A menekülés közben tehát gerillabázisokat kell felszámolnunk (legyen szó felszíni plántációról, vagy barlangos rejtekhelyekről), foglyul ejtett harcostársakat kell kiszabadítanunk, és túl kell élnünk minden áron. A szokásos Far Cry mechanikák eléggé vissza lettek fogva ebben a kiegészítőben, cserébe lopakodást és atmoszférát szerettek volna nekünk a fejlesztők becsempészni a képletbe, de ezzel csak két bajunk adódhat. Egyrészről a lopakodás egész egyszerűen nem élvezetes, a fojtogató atmoszféra pedig baromi egysíkúvá válik. Hiába a több órányi tennivaló, az ember inkább fogja magát és elindul a kimenekítési pozícióig. A háttér ugyanis önismétlő, olykor szinte csúnyának is nevezhető. A lopakodás és a főhős katona mivoltából adódó speciális lehetőségek (pl. légicsapás kérése) pedig túl gyorsan kifulladnak ahhoz, hogy jó szájízzel maradjunk rajta a Sötétség Óráin. Eleget mondok azzal, hogy ez az epizód szinte állandó jelleggel a Shellshock második részét is megidézte a tesztelő fejében? Na, ugorjunk!
A Lost on Mars ezzel szemben teljes minőségi előrelépést hoz, sőt, azzal sem túlzunk, hogy az idei év egyik legjobb kiegészítőjét köszönthetjük a szerény személyében. A játék egyszerre ötvözi a Starship Troopers és a Tremors bogárinvázióját a Redneck Rampage humorával és sok olyan geek utalással, ami simán felér a Blood Dragon szintjéig. Az FC-mechanikák is ügyes csavart kapnak. A marsi terepen vissza kell állítanunk néhány helység elektronikai rendszerét, máskor a főhősünk legjobb cimborájának a testrészeit (!) keresgéljük, időközben pedig szelvényezett királynőkre vadászunk. A térkép különösen jó felépített, és nagyon látványos is. Xbox One X-en (és persze megfelelő HDR-es 4K kijelzőn) a sziklás vidék látványa döbbenetes ,a fémes építmények pedig ridegen törik meg a vörös kőtengert. A Lost on Mars rengeteg olyan finomságot vezet be, ami saját lábán is lazán megállna. A jetpack-es közlekedés például remek dinamikával bír, de ott vannak a vertikális ugrabugrát igénylő tornyok, vagy a fészkekkel összenőtt földi építmények. A fegyverjáték is eltér a szokásostól, nem beszélve az ufók által elrabolt tehenekről és csirkékről, akiknek szintén különleges szerepük lesz (mondom én, hogy Redneck Rampage!) Összegezve, egy általánosságban kiemelkedő minőségű DLC a Lost on Mars, amelyet minden Far Cry 5 játékosnak ki kell próbálni! Nesh tesó, tiéd a szó!
A Dead Living Zombies egy nagy kampány helyett 7 kisebbet ígér. Egészen pontosan hét, egymástól teljesen független "filmet," hiszen a harmadik DLC-ben a népszerű zombis témát rángatják elő a Ubisoftnál, méghozzá mindezt úgy, hogy a műfajba tartozó mozik ismerős és valamennyire klisés helyszíneit és fordulatait vonultatják fel. A harmadik kiegészítő érdekessége, hogy egyedül és másodmagunkkal is végiglövöldözhetjük a pályáit, valamint az egyes mozik teljesítése után az adott szintek megnyílnak egy második, Score Attack módra is, ahol a névből könnyen kikövetkeztethető módon, minél több pontot kell összeharácsolnunk, amíg az élőhalott hordákat ritkítjuk. A 7 küldetés meglehetősen rövid, még ha itt-ott le is állunk a végtelenül özönlő hullákra puttyogtatni, akkor sem tart tovább 10-20 percnél egy misszió. Ebből pedig könnyen kikövetkeztethető, hogy ha csak nem akarunk tényleg a pontgyűjtögetősdiben minél jobbak lenni, akkor meglehetősen hamar lezavarhatjuk a tartalmat. A téma miatt egyhangúságot (vagyis hogy halomra lövünk zombikat), azzal próbálják meg feldobni, hogy az egyes küldetések mintegy forgatásnak vagy forgatókönyv bemutatásnak felelnek meg, így a folyamatos narráció közepette alakul át körülöttünk a helyszín vagy keveredünk különböző szituációkba. Vannak érdekes megoldásai a Livind Dead Zombies-nak és néhol még vicces is tud lenni, azonban akinek nincs ingere arra, hogy sokadik alkalommal vadásszon az agyfalókra, az nyugodtan kihagyhatja, mivel ez a DLC inkább a páros pontvadászatnak szólt, mint az egyéni túlélésnek. Mackótestvér, vissza hozzád a mikrofont!
Több mint a szokásos porció, minőségét tekintve viszont hullámzóbb, mint amit az ambíciói alapján elvártunk tőle. A Far Cry 5 szezonbérletét a sorozat rajongóinak mindenképp érdemes beszerezni, már csak azért is, mert a koncepcionális ötletek mindenképp izgalmasak és nagyot tudnak csavarni az alaposan szétjátszott Far Cry formulán. Az egyes epizódok közül viszont csak a marsi küldetés az, amely igazán kiemelkedik a többi közül, így azt neveznénk kötelező karikának - a többi puhatolózás olyan irányba, ahová nem feltétlenül kell a sorozatnak ellátogatni.