TransferenceTeszt

A videojáték- és a filmipar között már eddig is létezett valamekkora átjárás, igaz, főként csak inspirációs szinten. Ám ahogy minden, úgy szép lassan ez is megváltozik, amire az aktuális tesztalany, a Transference tökéletes példa, hiszen sokaknak bizonyára annyi maradt csak meg belőle előzetesen, hogy Elijah Wood nevével reklámozták - mindenki Frodója egyébként a művészeti agytröszt a projekt mögött és a fejlesztő SpectreVision egyik alapítója. Lényeg a lényeg: a Transference - részben emiatt is - bekerült a "félig film, félig játék" skatulyába. Pedig a valóságban egyáltalán nem ilyen egyszerű a helyzet...

Tény: a Transference-nek vannak élőszereplős jelenetei. Ezek azonban inkább csak adalékok: a háttérsztorit elmélyítő videofájlok csupán. Az egész lényegi részét ugyanis a "játék" adja - igen, így, idézőjelben, ha ugyanis mindenáron csúfolni szeretnénk, akkor a Transference sokkal inkább egy "non-game", vagy ha műfaji besorolásnál maradunk, akkor egy mechanikai szempontból meglehetősen egyszerű sétaszimulátor. Az értékelődobozt ennek megfelelően hiába keresitek.

Ami a sztorit illeti: a Transference egy sci-fi és egy pszichológiai thriller keverékeként indít, hamar kibújik azonban a szög a zsákból, miszerint valójában egy igen erőteljes családi drámával van dolgunk. A játék olyan tekintetben eléggé minimalista, hogy alig néhány helyiségből áll az egész - ezeket variálja a karaktereken és a "cselekményen" keresztül. A koncepció azonban szerencsére működik, a környezeten és a megvizsgálható tárgyakon keresztül kibontakozó történet ugyanis könnyen magával ragadja a játékost.

A minimalizmus az interakciók mennyiségén is érződik sajnos - ilyen tekintetben el is marad a játék az elvárásoktól. Pedig az elején még úgy tűnhet, hogy a puzzle-jelleg és a történetmesélés kombinációjára számíthatunk, összességében azonban nagyon kevés a gondolkodós szekció, és inkább csak arról szól a végigjátszás, hogy megtaláljuk a következő key itemet, ami előregördíti a sztori szekerét. Félreértés azonban ne essék: a Transference így is egy izgalmas és viszonylag feszes érzelmi hullámvasút, ami nagyon jó érzékkel adagolja a háttértörténetet anélkül, hogy valósidejű párbeszédekre vagy monológokra kéne támaszkodnia. Ilyen értelemben nehezen kérdőjelezhető meg a játék jelleg - még úgy sem, hogy érdemi gameplay-ről persze nem nagyon beszélhetünk.

A végére hagytam a Transference talán legjobb részét, az audiovizuális tálalást, ami amellett, hogy nagyon eredeti, rendkívül aprólékos és minőségi is - ennek is köszönhető nagyrészt, hogy a környezet képes "mesélni". Nekünk sajnos nem volt lehetőségünk arra, hogy kipróbáljuk, de az említettek miatt egészen biztos vagyok benne, hogy VR-ban erősen ajánlott ránézni a játékra, ha valakinek PC-n vagy PS4-en van hozzá megfelelő hardvere.

Művészeti értelemben és a történetet tektintve a Transference - főleg némi ülepedést követően - egy nagyon erős, elgondolkodtató és időnként határozottan hátborzongató alkotás, a minimalista megközelítése azonban még azok közül is elrettenthet néhányakat, akik egyébként kedvelik a sztorivezérelt kalandjátékokat. Arról nem is beszélve, hogy az egész felgöngyölíthető két óra alatt - a középkategóriás árcédula mellett ez sajnos nagyon kevés, ami a legfőbb oka annak, hogy kénytelenek vagyunk óvatosak lenni, ha a Transference ajánlásáról van szó...

***Transference | Platform: PC, PS4 (tesztelt), Xbox One

Kiadó: Ubisoft | Fejlesztő: Ubisoft Montreal, SpectreVision

Megjelenés: szeptember 18. | Ár: €24.99***