Korunk legnagyobb, legepikusabb sorozatai között bérel helyet az Assassin's Creed széria. Az Origins epizóddal alaposat fordult a világ a játék körül, vagy még inkább, az alapok fordultak nagyot a világ igényei szerint. A tágra nyílt egyiptomi túra pedig kiemelten jó értékeléseket kapott a kritikusoktól, valamint szépen szerepelt az általános fogyasztók körében is.
Az Odyssey epizód tovább viszi az ókori hangulatot, és az idősávon is kavar egyet. Görögország múltját, mitológiáját és némi egyedi mesét kever bele az Ubisoft az éppen aktuális epizódba, amelyet volt szerencsénk kipróbálni, mi több, a játék első szűk három óráján is végiggaloppoztunk.
Korszellem sugallatára (avagy csak szimplán szimpátia mentén) Klasszandrát (© Wayne's World) választottuk játszható karakternek, és belevágtunk a „kicsiben” induló történetnek, amely Kefaloniá szigetén indul. Klasszandra tényleg klassz csaj, figyel a sziget lakóira, a nagy dumás kereskedőre, az íjkészítőre, a pusztító betegség után felégetett falu lakóira, a környéken portyázó zsoldosra, vagy a haramiákra, akik az imahely mögötti titkos barlangjukból fosztogatják a fohászra érkezőket. És persze a szigetet terrorizáló (amúgy hírhedt mitológiai karakter gúnyája mögé bújtatott) gengszterrel is futó ügyei vannak hősünknek. Tudjátok követni? Ez a sok apró mozzanat feltételezhetően a játék első 2-3 százalékát jelenti, és még csak bele se lendültünk az igazi sodrásba.
Az Assassin's Creed Odyssey ugyanis hatalmas, simán összemérhető a korábbi epizóddal, ha nem durvább léptékű, mint az Origins, amelyben szintén egy ország dimenzióit modellezték le. Az Ubi megalomániája a görög térképen is tükröződik, amely Keafoniától az Égei-tenger szigetvilágáig vetíti elő a kalandok kiterjedését. Az első AC epizódra emlékeztek? Nos, itt az első sziget mutat akkora terepet, mint az első AC játékok mondjuk harmada-negyede. Nagyjából ez a gondolat nyomasztotta végig a cikkírót a próbakör során, aki egyik csodálatból a másikba esett, közben pedig az a fojtogató gondolat szorította a nyelőcsövét, hogy mikor lesz erre sok jóra allokálható szabad szabadidő?
A fentebb taglalt találkozásokat, feladatokat ráadásul másik karakterrel, sőt különböző válaszokkal és attitűddel is végigpörgethetjük. Már-már korai Bioware érzésem támadt, miközben próbáltam jófejként, higgadt bölcsként, vagy vad kapzsiként lereagálni a helyzeteket. Így a főhősöm a korábbi AC játékoknál jóval komolyabb mélységben bontakozott ki előttem, az Ubi íróinak pedig minőségi válasza van minden menetközben felmerülő kérdésre. A program emellett másképp is szórakoztat: két kézzel szórja a lootot, minden sarokba érdemes lehet benézni, hiszen minden kőkorsóból és fonott kosárból kipottyan valami; a teljesítésmániás játékosok pedig megint felszisszennek, hogy már az első szigetet sem fogják tudni elhagyni hideg élelem és éjszakára bekészített nasi nélkül.
Persze a rosszmájú nyavalygást lehet még folytatni olyan dolgokkal, hogy a nyílt világ miatt itt-ott egyszerűcske, vagy önismétlő elemekből építkezik a grafika. Ezzel igazából nem mondunk semmit, mert a játék összképe gyönyörű, és olyan atmoszféra hullik az ember nyakára, amit ritkán kap meg így összefogva. (Egy kezünkön meg lehet számolni, hogy hány játéksorozat sáfárkodik ügyesen az ókori mondakörökkel …) A harcok folyamatosak, a közlekedés kényelmes, a térkép elemeivel történő interakció (bár szinte teljesen kiveszett mára a parkour) továbbra is remek, az RPG elemek mindenféle döccenés nélkül idomulnak az AC élményhez. A futó PS4 Pro kód folyamatossága izgága szaggatásokat produkált, de talán egy megjelenés előtti változattól ez is elnézhető, pláne a képernyőre rajzolt táj részletességének tükrében. Apropó, ez a részletesség - legalábbis a játék elején látott vizualitás - bőven túlmutat a sivatagos terep változatosságán. Lehet később a hegyvidékek kevéssé lesznek igzalmasak-tartalmasak, de a szigetek miatt önmagában is csúcs lehet bejárni majd az Égei-tenger mondavilágba csavarodott változatát.
Masszív, gyönyörű és hihetetlenül hangulatos. Röviden így lehet leírni a különös Odüsszeia első három órája során felmerülő jelzőket. Az AC rajongók már előre készíthetik a szabadságot - az az érzésünk, hogy az előző rész után kicsit hamar érkező görög kaland nem fog csalódást kelteni. Sőt, ha valakinek (valamilyen csoda folytán kimaradt a sorozat), az Odyssey egy kiváló belépőt is jelenthet az történelmi emlékeken lovagló asszasszínók világába.