Destiny 2: ForsakenDLC

3 éve valami olyasmivel kezdtem az éppen aktuális Destiny kiegészítő tesztjét, hogy a Bungie közel egy évnyi kísérletezgetés és próbálkozás után végre sikeresen állította megfelelő pályára a játék szekerét. Nos, ha akkor így fogalmaztam, akkor ezt most hatványozottan megismételhetném. A Forsaken nagyjából minden, amit ettől a játéktól valaha is várhattunk, sőt, olyan elemei is vannak, amiről korábban csak álmodni mertünk, hogy megkapjuk.

Komolyan mondom, nem értem a Bungie-t. A Destiny 2 megjelenése előtt sok kétséges döntésbe beleálltak, hangoztatták a saját igazukat (amik néhol pont ellenük szóltak), bevállalták a negatív visszhangot a két korábbi kiegészítővel, elviselték, hogy tömegesen hagyták ott a játékot, mindezt pedig azért, hogy ők közben a jövőbe tekintsenek. Azért, hogy az alapjáték megjelenése után egy évvel ismét meglépjék azt, amit én csak Taken King-effektnek nevezek. Nevezetesen, hogy olyan szinten gatyába rázzák a játékot, ami után csak egy kérdést tudunk feltenni: erre miért kellett ennyit várni?

Kezdjük a történettel, azzal, ami mind önmagában, mind a jövőre nézve az eddigi talán legjobb. Önmagában a csapat által korábban már kiemelt komorabb felütés gondoskodik róla, hogy valóban végig akarjuk játszani a kampányt, hogy kíváncsiak legyünk arra, miért is történtek azok a bizonyos események. Hosszabb távon pedig a játék legjobb szálát viszi tovább, benne a leginkább érdekes karakterekkel. Mindenki kedvenc Vanguardja, Cayde, a titokzatos Queen, valamint az első pillanattól kezdve kicsit ellenszenves Uldren gondoskodnak róla, hogy a Curse of Osiris és a Warmind után ezúttal valóban törődjünk azzal, mi is történik velünk, mik motiválnak minket, a segítőinket és nem utolsó sorban, az ellenségeinket. Arról nem is beszélve, hogy a megrázkódtatás végre elég volt ahhoz, hogy karakterünk ismét megszólaljon. A Bungie vélhetőleg rájött, hogy a szótlan főhős nagyjából Gordon Freeman idejében kiment már a divatból. Ettől függetlenül még megragadták az alkalmat, hogy kicsit önironikusan, de nevetségessé tegyék az egyik jelenetet, ám úgy tűnik, ezen a téren is elkezdenek a megfelelő irányba elmozdulni. Az persze továbbra is csak távoli vágyakozás, hogy normális párbeszédek legyenek a játékban a karakterünkkel, ne csak lebegő tolmácsunk legyen.

Térjünk rá a lényegre, a játékmenetet érintő változtatásokra, mert ezekből is akad bőven a Forsakenben. Elsőként itt van rögtön az a tény, hogy a Bungie ezúttal valóban kellő mértékkel tudta belőni mind a fejlődési ívet, mind a játékban található kihívást. A kampány során a non-lineáris felépítés miatt dönthetünk úgy, hogy követjük a fejlesztők által megtervezett ideális utat, de ha úgy tartja kedvünk, bármikor felrúghatjuk az elénk fektetett leosztást, hogy saját tempónkban és tervünk szerint teljesítsük a küldetéseket. Az átdolgozott, garantáltan nagyobb szinttel rendelkező tárgyakat adó feladatok is jelentős átdolgozáson mentek át, ennek érdekében a korábbi heti nullázás mellett a játék tevékenységei 4 csoportba lettek szedve, az egyes csoportok pedig egymástól eltolva, négynaponta frissülnek és kínálnak új megbízásokat, ezáltal jóval folyamatosabb és gördülékenyebb a fejlődés, valamint ennek köszönhetően sokkal több tennivalóval is készültek a számunkra, ami hosszútávon megint csak a játék érdekeit szolgálja.

Ha éppen nem a már megszokott tevékenységeket űzzük, például a strike-ok vagy Crucible meccsek képében, a vadonatúj helyszínek, a Tangled Shore és a Dreaming City is tartogat elfoglaltságokat. Előbbi helytartója, a titokzatos Spider gondoskodik róla, hogy ne unatkozzunk, köszönhetően a nála elérhető fejvadász megbízásoknak, a Dreaming City pedig maga a nagybetűs rejtély. A terület már első találkozáskor is megannyi felfedezni valóval, titokkal és érdekességgel szolgál, ez pedig csak fokozódni fog, amint egyre több időt töltünk el ott. Helyi kapcsolattartónknál az elérhető napi és heti feladatok között biztosan találunk olyat, melynek teljesítése bizony nem lesz azonnal magától értetődő. És ez az a pont, ahol maximális kalaplengetés jár a Bungie-nak, hogy tudtak olyan elfoglaltságokat tenni a játékba, amiknél még a legtapasztaltabb veteránok is csak vad találgatásokba tudnak kezdeni, ahol a tematikus fórumokat járva is csak teóriákba fut az ember, ahol nincsenek bárki számára kézzelfogható leírások, egyszóval ahol valóban van értelme elmélyedni a játékban.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Bungie egy igazi bűvésztrükköt is sikeresen elrejtett a Forsakenben, aminek köszönhetően a Dreaming City a játékosok teljesítményének és eredményeinek birtokában változik, új küldetések érkeznek, aminek köszönhetően akár még hetek múlva is találkozhatunk újdonságokkal. Ez pedig megint csak azért felel, hogy még később mondhassunk el, hogy igen, már mindent láttunk, amit a Forsaken kínálni tudott.

Ennyi már önmagában elég lenne ahhoz, hogy az eddigi legnagyobb hangvételű kiegészítőnek kiáltsuk ki a Forsakent, a lista azonban még nem ért véget. Az átdolgozott fejlődési rendszerhez jó kiegészítést ad a szintén kicsit átszabott helyi Escalation Protocol, a Blind Well. Az alapjaiban ugyanazon mechanikára épülő horda módnál már lehetőségünk lesz a saját szintünknek megfelelő kihívásba kezdeni, így nem kell attól tartanunk, hogy a kezdeti időszakban elesünk a játék bizonyos részétől. Ha pedig azt hittük, hogy már minden trükköt és fortélyt ismertünk a játékban, a karakterek számára elérhető új subclass-variánsok gondoskodnak róla, hogy megint akár napokat is eltöltsünk egy tökéletes szett összeállításával. Valamint mindenképpen szót kell ejteni az átdolgozott fegyverelosztási rendszerről, melynek köszönhetően korábban sosem tapasztalt szabadságot kapunk abban érdekében hogy kiválasszuk, éppen milyen halálosztókkal is akarunk küldetésre indulni. Ehhez ráadásul remek kiegészítést jelentenek az ezúttal már véletlenszerű perkekkel rendelkező ruhák és páncélok, amiknek köszönhetően az áhított tárgyak utáni farmolás kevésbé lesz frusztráló vagy hiábavalónak tűnő. Persze itt is átkozhatjuk a jutalomgenerátor csalfa istenét (rád nézek RN Jesus), illetve bosszankodhatunk, hogy az újonnan bevezetett Collection bizonyos tárgyak esetében teljesen fölöslegesen van jelen.

És itt még mindig nem érnek véget az újdonságok, hiszen itt van nekünk a Gambit. A nagy dirrel-durral beharangozott hibrid játékmód, a Bungie új üdvöskéje, amitől a játék újbóli mennybe menetelét várták. Hogy sikerült-e teljesítenie? De még mennyire. Bevallom őszintén, amikor először láttam a PvEvP mód elgondolását, nem kimondottan vártam tőle sokat, a gyakorlat azonban 100%-ig rám cáfolt. Elképesztően élvezetes és a játékban eddig sosem tapasztalt hangulatot árasztó játékmódról beszélünk, ahol a pályán található ellenfelek minél hatékonyabb kiirtása és az utánuk kapott gyűjthető cuccok menedzselése legalább olyan fontos, mint a kritikus pillanatokban elérhető kapun át az ellenséges csapat lehető legjobban megtervezett hátráltatása. A hibrid megoldásának köszönhetően pedig egyaránt tud kedvezni mind a PvE, mind a PvP kedvelőinek, azonban nem árt szem előtt tartani, hogy leginkább azok fogják élvezni, akik a játék minden részében aktívak, de nem korlátozzák magukat bizonyos tennivalókra.

Lehetne még beszélni a visszatérő Triumph rendszerről, ami a maximalisták számára ismét megannyi játékórával kecsegtet, a jobb felszereléskezelést lehetővé tevő Collectionről (itt azért negatívumot is lehet emelni), a PvE tartalom terén meghozott nagyobb szabadságot biztosító döntésekről, de ezektől most eltekintek. Legyen elég annyi, hogy a Forsaken bátran vallhatja magát a Destiny 2 első, teljes értékű kiegészítőjének, ami csak azért sajnálatos, mert így a történelem ismétli önmagát és a folytatás esetében is egy ínséges év után csettinthetünk elismerően, mert a Bungie ezúttal tényleg valami maradandót alkotott.

A Bungie végre valóban méltó módon bővítette ki a Destiny 2 kínálatát, egyúttal jelentős mértékben át is szabta a játékkal való élményünket és a lehetőségeinket is egy korábban nem látott szintre emelte. A már meglévő és új tárgyak és mechanikák kohéziója nem mindig hibátlan, ettől függetlenül a Forsaken büszkén mondhatja magáról, hogy sikerrel ismételte meg a Taken King bravúrját: új alapokat fektetett le, amikre a későbbi tartalmak és történetek épülhetnek. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy a jövőben ez a színvonal állandó lesz.