Az idei ősz egyik nagy siker várományosa a Bethesda Fallout 3-a. A kultikus sorozat hosszas szünet után folytatódik, az eredeti fejlesztők nélkül, viszont abszolút multiplatform (PC, Xbox 360, PS3) formában. A Games Convention-ön zárt ajtók mögött nyílt lehetőségünk kipróbálni a játékot.
A Fallout 3 kétségtelenül kockázatos folytatás. A széria rajongótábora az Interplay széthullása után gyakorlatilag elkönyvelte magában, hogy nem lesz újabb számozott folytatás - a kiadó az utolsó éveiben amúgy sem volt jó gazdája a sorozatnak, az utolsó konzolos kivetülés (Fallout: Brotherhood of Steel) kifejezetten gyenge, és kiábrándító játék volt.
Miért a nagy izgalom? Ha játszottál az első két Fallout valamelyikével, tudod, hogy a maguk idején kiemelkedő, tonnányi választási lehetőséget kínáló, egyedi sztorival és hangulattal megáldott játékok voltak. Ha nem játszottál velük, akkor elég annyit tudnod, hogy poszt-apokalitikus környezetben játszódó szerepjátékról van szó, Mad Max pepitában, mutánsokkal, és őrült karakterekkel.
A jogokat megvásárló, és a harmadik részt hegesztő Bethesda zárt standján néhány PC és fél tucat Xbox 360 várta a látogatót. Lezöttyentünk egy X360 elé, kaptunk egy üveg (garantáltan radioaktivitás-mentes) Fallout ásványvizet, aztán...
...már nyílt is előttünk a 101-es Atombunker vastag fémajtaja. A karaktered itt töltötte az eddigi életét, most pedig a hirtelen eltűnt apuci nyomába ered, nagy kalandra a Felégetett Világba. Egészen pontosan a (volt) Washington DC-be, és környékére, a Fallout 3 világa a romos amerikai nagyvárost és környékét jelenti. A bunkerből kilépve romos városka fogadott minket, ami pontosan úgy nézett ki, ahogy azt elvártuk tőle - a házak többsége darabokban, kiégve, az épnek tűnő épületek utólagos barkács eredményei, romokból, törmelékekből, fémdarabokból összetákolt viskók. Első feladatunk a közeli városba való eljutás volt, a nézelődést későbbre hagytuk,inkább előhúztuk a zsebünkből a PIP-Boy 3000 személyi terminált - a Fallout 3 egy szerkentyűbe zsugorított másodlagos kezelőfelületét, ahonnan a kötelező RPG-kellékeket (inventory, karakter-képernyő, misszió-lista...) az opciókat és nem utolsó sorban az éppen aktív küldetés következő helyszínét jelölő térképet tudod elérni.
Itt kiderült, hogy a városka (Megaton) alig pár perc sétányira van. El is indultunk felé, de egy törmelék-halom megkerülése után nyakunkba ugrott az első harcos kedvű ellenfél, egy Rettenetes Mutáns Malac formájában. A Fallout 3-ban kétféleképpen bonyolíthatod a harcot. Valós időben, vagy a Vault-tec Assisted Targeting System (VATS) segítségével. A VATS körökre bontott, akciópontokat használó szisztéma, ahol az ellenfél különböző testrészeit (változó százalékos eséllyel) tudod célba venni. Élünk a gyanúperrel, hogy megszállott FPS rajongókon kívül mindenki ezt fogja használni hosszú távon, a valósidejű harc ugyanis kapkodós, és kevésbé hatékony. A VATS viszont prímán működik, kiválasztod a testrészt, meghúzod a ravaszt - aztán lassítva látod, ahogy a golyó becsapódik, kritikus találatnál, vagy fejlövésnél bőséges vérpatakokat, és szanaszét repülő csontdarabkákat produkálva. Nekünk kapásból összejött a fejlövés, malac barátunk feje szétrobbant. “Ez sem kel fel már többet” - nyugtázta a mögöttünk ácsorgó fejlesztő. Nem bizony.
Megaton a nukleáris sivatag furcsa kisvárosának bizonyult. A város vertikálisan terjeszkedett, leginkább azért, mert egy méretes atombomba köré épült. Az odakint látható házakhoz hasonlóan itt is a házibarkács-hangulat uralkodott, a város láthatóan törmelékből, roncsokból és szemétből lett felépítve. Megaton igazi kezdőhelyszín, viszonylag kevés karakterrel, pár mellék-küldetéssel (a polgármesternél felvehető egy “majd én hatástalanítom nektek jó pénzért azt a bombát ott a város közepén” misszió is), mi a főszálra koncentráltunk, felkerestük a felső szinten található kocsma előtt ácsorgó jóembert, és kifaggattuk apánk hollétéről. A beszélgetések lebonyolítása egy az egyben a Bethesda előző játékát, az Oblivion-t idézi. Az első kísérlet nem hozott sikert, emberünk mindenáron pénzt (bocsánat: a Fallout világában fizetőeszközként szolgáló kupakokat) óhajtott az információért cserébe. Némi alkudozás után kiegyeztünk abban, hogy elmegyünk behajtani (a városon kívül) egy régóta esedékes adósságát, ő pedig beszélni fog. Időközben beesteledett, pihentünk egyet (ismét az Oblivion-t idéző “időkijelölős” módon), és lebonyolítottunk egy gyors szintlépést. A speciális tulajdonságainkat (Barter, Big Guns, Energy Weapons, Explosives, Lockpick, Medicine, Melee Weapons, Repair, Science, Small Guns, Sneak, Speech, Unarmed) tudtuk növelni, az összes pontot a kézifegyverekre és a dumára szórtuk. Választhattunk egy új perk-et is - ezekből a másodlagos tulajdonságokból jó sok van, és (kiadói kérésre) nem beszélhetünk róla, hogy pontosan milyenek. Legyen elég annyi, hogy változatosak, és az előző két részben megismertekre hajaznak.
Másnap reggel kilátogattunk a célszemélyhez némi pénzbehajtás céljából. Egy kunyhóban találtuk meg, a beszélgetés morcosan indult ugyan, de harcra végül nem került sor - megérte a dumálásra dobálni a pontokat, rövid szóváltás után sikerült meggyőznünk a harcias kishölgyet, hogy fizetni jobb lesz, mint meghalni. A frissen szerzett kupakokkal zsebünkben visszatértünk Megaton-ba, és végre megtudtuk, hogy... és itt egy újabb olyan információ következik, amit (kiadói kérésre) nem oszthatunk meg a nagyérdeművel.
Sebaj, elég volt a vidéki életből, irány Washington, illetve az, ami megmaradt belőle. A közeli dombot megmászva elénk tárult a nagyváros látképe. Romos szupermarket, magába omlott benzinkút, a messzi távolban pedig a Szenátus jellegzetes sziluettje. A Fallout 3 vizuális szempontból korrekt darab, nyilvánvalóan az Oblivion továbbfejlesztett motorjával van dolgunk. Az Oblivion zöld dombjai és magasba emelkedő hegyormai helyett itt inkább a pusztulás uralkodik, a barna és a szürke dominálnak. Gyorsan kipróbáltuk a külső perspektívát. A harmadik személyű nézőpont javult ugyan az Oblivion óta, de a magunk részéről így is az FPS nézőpontot részesítettük előnyben - a külső kamera túlságosan közel került hősünkhöz, csak a futásánál éreztük úgy, hogy normálisan tudjuk irányítani.
A szupermarketnél átestünk egy többszereplős csatán, a keresztüllőtt banditáktól zsákmányoltunk egy bőrpáncélt és némi plusz muníciót, így végre lecserélhettük valami normálisabbra a kék kezeslábasunkat. Összefutottunk egy gyerkőccel (a szüleit kereste), felmerült bennünk, hogy kifosztjuk, aztán mégsem - inkább elindultunk a folyó túloldalára. Azaz: csak indultunk volna, ha nem lett volna alaposan aláaknázva. Megpróbálkoztunk az úszással is, de a víz erősen radioaktívnak bizonyult. Kerülőutat keresve, és nálunk jóval izmosabb, energiafegyverekkel lövöldöző ellenfelek elől bujkálva ért véget a demózásra szánt erős egy óra.
Az első kóstoló végkicsengése pozitív: a Fallout 3 nyilvánvalóan NEM a régi Fallout, de nem is távolodik el tőle annyira, hogy a széria régi rajongói ne tudjanak leülni elé. A hangulat rendben van, sok múlik azon, hogy a játék a későbbiekben fel tudja-e mutatni azt a szabadságfokot, azokat a párbeszédeket, és nem utolsósorban azokat a mesterien kidolgozott karaktereket, amik az első két részt emlékezetessé tették. A harmadik rész inkább Fallout-ba oltott Oblivion, mint Oblivion-ba oltott Fallout - az új belépőknek valószínűleg nagyon fog tetszeni. A kisebb hülyeségeit leszámítva - eddig - nekünk is tetszett, a puding igazi próbájára október végén kerül sor.