Guacamelee! 2Teszt

Lassan tíz éve már annak, hogy megindult a manapság már csak metroidvaniának csúfolt műfaj másodvirágzása: a 2009-es Shadow Complex a Super Metroid szolgai mímelésével és modernizálásával megmutatta, hogy bőven van még igény az ilyesfajta szekvenciális akció-platformerekre. Ez a stílus mostanra az indie fejlesztők egyik kedvenc receptjévé vált, az elmúlt évtizedben pedig további kiemelkedő darabokat köszönthettünk: ilyen volt a 2013-as Guacamelee! is, amely most öt év után megkapta a maga jól megérdemelt folytatását.

Juan, az önjelölt luchador-harcos az első rész végén levetette jellegzetes maszkját, most azonban - az eredeti sztori után hét évvel - ismét kénytelen “munkába állni”, az egész Mexiverzumot (bármennyire is szívesen büszkélkednénk vele, nem mi találtuk ki ezt a fasza kifejezést) fenyegető veszéllyel kell szembeszállnia ugyanis az új főgonosz személyében. A jellegzetes körítés tehát a második részben is megmaradt, ami abszolút pozitívum természetesen, hiszen a Guacamelee! hangulatán másodjára is óriásit dob, hogy a Drinkbox tetőtől talpig mexikóiba öltöztette a játékot, legyen szó a zenéről, a kulturális és folklór elemekről vagy nemes egyszerűséggel a színvilágról, ami tökéletesen passzol a művészeti dizájnhoz. Egy szó mint száz: a Guacamelee! 2-t jó nézni és hallgatni - talán még inkább, mint az elődöt.

A fejlesztők nemcsak a körítés tekintetében mentek biztosra, hanem az egyéb elemekben is - a Guacamelee! 2 nem egy kifejezetten innovatív folytatás. Nem spoilerezek sokat azzal, ha elárulom, hogy az első részben megismert képességek mind visszatérnek, így a játékelemek egy része már ismerős lesz azoknak, akiknek annak idején megvolt az előd. A második rész már csak emiatt sem annyira friss, mint az eredeti, de nyugalom, ez még nem jelenti azt, hogy nem várnak ránk új kihívások, hiszen azért akadnak új mozdulatok: a csirke forma például ezúttal sokkal nagyobb hangsúlyt kap, de a már ismert moveset elemeit is sokkal bátrabban kombinálják a fejlesztők a folytatásban. Ez utóbbi eredményeként olykor egészen bravúros pályadizájnnak lehetünk szemtanúi, telis-tele szórakoztató szekvenciákkal, melyek ügyességünk mellett az eszünket is próbára teszik egy kicsit. Így bár azt mondhatjuk, hogy lehetett volna újítóbb is a második rész, összességében azért nem panaszkodhatunk, hiszen színtiszta minőséget kaptunk ezúttal is a Drinkboxtól.

Ahol már némileg csalódást keltőbbek az ismétlődő elemek, azok a harcok. A mozdulatok és az ellenfelek nagy része közvetlenül az első részből köszön vissza itt is, ráadásul akinek még benne van az izommemóriájában az eredeti, az kissé talán még könnyűnek is fogja találni a Guacamelee! 2-t. Talán ilyen tekintetben újult meg a legkevésbé a játék, úgyhogy joggal állíthatjuk, hogy a fő élményfaktort ezúttal tényleg a platforming részek adják - félreértés ne essék, a harc is teljesen rendben van, csak éppen az első rész után nem nyújt semmi extrát. Ahol viszont kifejezetten örülhetünk a visszatérő elemeknek, az maga a világ és a karakterek. Az első rész telis-tele volt érdekes és vicces mellékszereplőkkel, a humor pedig a Guacamelee! 2-nek is az egyik legerősebb eleme: a Drinkbox rendkívül kifinomult humorérzékről tesz tanúbizonyságot ezúttal is. Mind közül a legjobbak a különféle gaming utalások és kikacsintások, melyekből már az elődben is voltak bőséggel, a folytatás azonban totálisan túltolja ezeket (teljesen jó értelemben!), ami olyan jeleneteket és szakaszokat eredményez, melyek hatalmasat dobnak az élményen. Van itt többek között Final Fantasy, Street Fighter és Limbo is, de nálam a mikrotranzakciós rendszert kifigurázó párbeszédsorozat ütött a legnagyobbat.

A funkciókat tekintve minimálisan gyarapodott csak a Guacamelee! 2. Az opcionális kétfős koop játéklehetőség például négyfősre bővült, míg a fejlődési rendszert némileg áramvonalasabbá tették azzal, hogy immáron közvetlenül a menüből is elérhetőek az új képességek - nekem ez az új rendszer egyébként jobban tetszett, már csak azért is, mert sokkal hangsúlyosabbak az egymásra épülő skillek. A rengeteg felfedeznivaló mindezek mellett természetesen most is megvan, ahogyan az a műfajon belül el is várható, így aki szereti beleásni magát az endgame contentbe, illetve az új képességek birtokában újból feltérképezni a korábbi területeket, az bőven talál kincseket a Mexiverzumban.

A kiemelkedően jó első rész után nem volt túlságosan nehéz dolga a Drinkbox csapatának, hiszen a Guacamelee! 2-vel nagyon biztos alapokra építkezhettek. Az új játék ugyanakkor egy kissé talán túlságosan is óvatos folytatás lett, amely minőségében és élményszinten is épp ugyanolyan jó, mint az eredeti, csak éppen merhették volna némileg nagyobb kanállal is az újdonságokat. Emiatt kicsit olyan, mintha egy méretes expanzió lenne, semmint igazi folytatás, összességében azonban így is maximálisan megéri a pénzét: Juan második kalandja egyértelműen kötelező irodalom a metroidvania-rajongóknak. Az elvárásokat azonban mindenképpen ajánlott a megfelelő szintre belőni.