Tegyük a kezünket a mellkasunk bal oldalára, oda, ahol a kicsi szívünk dobog: ugye senki sem gondolta komolyan, hogy a Beijing 2008 remek, kritikailag mosolygósan fogadott játék lesz? A kérdés inkább az, hogy a Képzeletbeli Videojáték Planéta árnyékos oldalán, a NemJóJáték Birodalomban milyen helyet foglal el. A keleti oldalt, ahol beszűrődik még némi fény a büdös nagy sötétségbe, vagy a rettenetes nyugatit, ahol nem tenyészik más, csak kő, homok, és a bútorozós Sims kiegészítők.
A Beijing 2008 legnagyobb problémája, hogy hiába vonultat fel rengeteg sportot (harminchatot), kereken nulla élvezhető igazán belőlük. Nulla, mint egy sem, csak hogy elkerüljük a félreértéseket. Van itt minden, atlétika, gimnasztika, vízi sportok, lövészet, kiskutya fülecskéje, de... az irányítás szinte mindegyiknél szörnyűséges, a többségüknél sértően az. A sportok minimum fele a jó öreg, már huszonöt éve is borzadályosnak számító “rángasd az analóg kart nagyon, és nyomkodd a gombokat még jobban” játékmechanikát használja. A Commodore 64-es atlétikás játékoknál fél tucat Quickshot joystick halálozott el időnek előtte miattuk - kettétörtük a nyomorultakat. A jelenlegi kontrollerek szerencsére jobban bírják, persze még így kérdéses, hogy pont a Beijing 2008 az a játék, melynek kedvéért tesztelni akarjuk a tűréshatárukat. A színtisztán a karrángatásra épülő versenyszámok a játszhatatlanság határát súrolják, a figyelem (a rángatás) fél másodperces lankadása hazavágja minden eddigi gyötrelmünket, a nehezen feltornászott kis csík úgy hanyatlik vissza, mint a férfiasság szeretkezés közben, ha Kiszel Tünde tűnik fel a bekapcsolva felejtett tévében. A gimnasztikai számok a karrángatás helyett más metódust részesítenek előnyben, itt általában nagyon egyszerű, és szörnyen önismétlő időzített gombnyomásokra építő “ritmusjátékokkal” kell előcsalnunk a megfelelő teljesítményt. A harmadik irányítási mód esetében (például a műugrásnál) a két analóg karral kell ügyeskednünk, körökön változó sebességgel mozgó színes csíkokat követve. Mondjak valami meglepőt? Ez sem működik, átlag feletti kéz-szem koordinációt és nagy adag szerencsét követel. Okító videócska ugyan minden sport mellé dukál, de rosszul végzi a dolgát, többször egyáltalán nem (dzsúdó) vagy csak kevésbé (íjászat) derül ki belőlük, hogy mi a fenét is kéne itt pontosan csinálni.
A Beijing 2008 fő attrakciója az Olimpia játékmód, vagyis az összes versenyszám napokra bontott végigjátszása lenne. Apró szépséghiba, hogy a fentebb vázolt problémák, és a játékmód külön bejáratú hülyeségei miatt itt sem terem sok babér a virtuális olimpikonoknak. Egy napra öt versenyszám jut, ha háromban gyengén teljesítesz, nem mehetsz tovább, ismételned kell az egész napot. Barátságos? Oké, akkor itt a következő: valamiféle bizarr oknál fogva a játékot fejlesztő Eurocom (és az azt kiadó Sega) pontkiosztós karakter-fejlődési rendszer beszerelését látta szükségesnek. Vagyis az Ötkarikás Játékok elején tulajdonságaikat tekintve nem a nemzet legjobbjait, hanem a Bivalybasznádi Alkohol- és Drogelvonó válogatottját vezeted harcba. A fejlődés nyögvenyelős, állandóan olyan érzésed van, hogy a versenytársak lényegesen jobbak nálad. Apropó, versenytársak: a játékban harminckét választható nemzet kapott helyett. A magyar nincs közöttük, ami “nem itt adjuk el belőle a sokat” szempontból talán érthető, de akkor is - nyaljál sót, Sega, az éremtáblázatban az első húszban (minimum!) mindig benne vagyunk, lélekszám / érem arányban pedig rendszeresen vezetünk. Meg különben is, a játék címén, meg talán a stadionokon kívül semmi nem licenszelt, a sportolóknak nincs neve, nem került volna semmibe odapakolni még harminckét - urambocsá' még száznegyven - nemzeti lobogót...
Nagy nehezen azért némi pozitívumot is elő lehet bányászni a Beijing 2008-ból. A prezentáció és grafika például teljesen korrekt, amolyan erős közepes, és az atléták kidolgozása / animációja is rendben van. A játék széles multiplayer lehetőségeket kínál (egy gépen többen, link, vagy nyolcfős online), itt akár az egész Olimpiát végigjátszhatjuk közösen, vagy külön, a saját szánk íze szerint összeválogatott sportokban is versenghetünk. Kapunk világszintű pont- és időeredmény listát is, itt mondjuk vannak érdekes dolgok, a rúdugrás jelenlegi csúcstartója 668 (igen hatszázhatvannyolc) méteren állította be a rekordot. Virtuális dopping?
A Beijing 2008 nem jó játék. Hanem rossz. Rosszul irányítható, rosszul felépített, rosszul előadott. Nincsenek benne csapatsportok, hiányzik a sikerélmény, mínuszos a hangulat. Még a megrögzött ötkarikás rajongóknak is nehezen ajánlható, így az olimpiai élményekre vágyóknak a következő két hétben a tévékészülék hagyományos használata javallott - nézd, szurkolj, ne játszd.