Prey: MooncrashDLC teszt

Áldom a Mooncrash DLC érkezését, mert visszahozott valamit, ami a Prey újbóli betöltése során elöntötte a receptoraimat. Az elmúlt év játékain végigtekintek, és bátran mondom 2018 nyarán is: az Arkane remeke simán ott tanyázik a személyes TOP 3 játékaim között tavalyról. A múlt év élményei, a júniusban is vadul pöcögtetett alapjáték emléke igen kellemes állapotba sodort, miközben elkezdtem felfedezni a Krátert, és a köré épült Holdbázist. Aztán a játék nekifutásból tökön rúgott, beborított Gloo trutymóval, rám gyújtotta azt, végül kigurított a Typhoon-ok közé, hadd szenvedjek, amíg azok dolgoznak a satnya szkafanderes porhüvelyemen.

A Prey Mooncrash nevezetű kiegészítője ugyanis nem kispályázik. Rougelike játékmenetet szintetizál az eredeti Prey intelligens, immerziós szimulátorához (így hívják külföldön ezt az FPS-RPG hibridet), ezzel pedig valószínű a játékos tábor egyik felét el is idegeníti magától.

Mitől zsiványos a buli? A Mooncrash úgy van felépítve, hogy egy Hold körüli pályán keringő szatelliten tengődve, egy szimulációs rendszer segítségével próbálsz a lent történt cselekmények szálaiból valami értelmeset kibogozni. Ehhez a Holdbázis új helyszíne adja a keretet, a játékmenet pedig mindig aszerint alakul, hogy melyik karaktert választod. A hősöknek ráadásul a bázison általában mindig más és más tennivalója akad. Ha elvégezted a küldetést, jöhet a következő karakter megnyitása, és így kell az öt hőst szépen végigvezetni a történetszálon. Ha meghalsz? Nos, a maradék, még élő karakterek közül választhatsz, vagy ha mindenki kimúlt, kezdheted elölről az egészet. Persze érdekes módon lesznek olyan dolgok, amelyek már az első nekifutásra „beégethetőek” a bázis szimulációjába. Máskor pedig a játék átfazonírozza a környezetet, új ellenfeleket dob be, megtekeri a fellelhető lootot. Gyakorlatilag minden cselekedetünkért bónusz pontokat kapunk, ezeket pedig az új körök elején a már megnyitott tárgyak és buffok megvásárlására költhetjük, hogy az újból indított karakterünk nagyobb eséllyel vágjon neki a kihívásoknak. Akad persze olyan szitu is, amit az adott komával szinte csak mázliszerűen lehet csak teljesíteni - ilyenkor jobb hamar beadni a kulcsot, és inkább jöhet a következő, „tiszta lappal” indított kaland.

A játék az alap mechanikáit tekintve amúgy mit sem változott, de azért vannak frissítések is: kapunk új szörnyeket (Lábjegyzetbe: a holdcápa messze nem néz ki olyan királyul, mint amennyire cool a Moon Shark elnevezése.), új eszközöket, Half-Life szerű okos megoldásokat, szkennereket-védőkapukat, és egy hihetetlenül precízen összerakott új pályát, ami bázishoz mérten további al-létesítményekre oszlik. Ezekkel együtt vagy ezek nélkül: a Mooncrash sehogy sem lesz éppen könnyed szórakozás - pikk-pakk összejön a halál, a haladás érzete pedig az újrakezdésekkel és a váratlan fordulatokkal olykor lassú tud lenni. Ha sietsz, azért kaparsz el, mert kapkodni fogsz. Ha teketóriázol, akkor a szimuláció „korrupciós szintje” nő meg, ezzel pedig a terepen grasszáló monszták lesznek erősebbek… És itt veszti el szerintem a Mooncrash a potenciális közönségének (azaz a Prey vásárlóinak, vagy a dölux kiadás friss beszerzőinek) a másik felét. A komoly kihívás bizonyítéka, hogy az acsik/trófeák java is a végjátékhoz és extra erőfeszítésekhez köthetők (Hello, hardcore holdhupákolók!). Vigasztaljon minket a tény, hogy bár az alapjáték kb. harmad árába (20 EUR) kerülő DLC-ről van szó, itt bizony simán van 15 óra, vagy akár több friss játékóra is az űrbázis napfóliái alatt.

Ha még mindig itt vagy velem, úgy valószínű a kritikus pontok ellenére is érdekesnek tartod a Mooncrash-t. Azt mondom igazad van - ez tényleg nem a kezdők kiegészítője, és mint olyan, piaci szemmel nehezen megfogható, hogy milyen elvek mentén döntöttek egy ilyesfajta adalék mellett. De ez semmit sem fog levonni a csomag önálló értékeiből. A játékmenet nem fél innovatív elemeket bevonni a korábban felállított príma kalandozásba, a hangulat továbbra is hibátlan (a Dead Space és a 2001: Űrodüsszeia is felsejlik a horizonton), az összkép pedig terhes, de terkózás nélkül is tartalmas kikapcsolódást nyújt. Kell ennél több egy keményvonalas játék keményvonalas DLC-jétől?