Vajon mikor jön el az a pillanat, amikor a Ubisoftnál végre ráeszmélnek, hogy az évek során már-már hibátlanná fejlesztett, alakított, pofozgatott open world formulát az istenért sem lehet mindenre ráhúzni? A The Crew második része ennek tökéletes iskolapéldája. Vannak nagyon jól eltalált elemei, míg mások egyszerűen képtelenek továbblépni az elődben látottaktól. Sőt, ezúttal máshol is félrecsúszik a mutatvány.



Beszéljünk a történetről? Nos, arról nem igazán lehet, ami önmagában még nem jelent katasztrófát, a műfaj képviselői azért nem a bestselleri mélységű dramaturgiáról híresek. Amivel nyilván semmi probléma nincs, elvégre nem is várunk tőlük ilyesmit. Ebben a The Crew 2 sem okoz csalódást, az alapfelütés végtelenül egyszerű: vagyunk mi, a feltörekvő senki sofőr, akinek célja, hogy a legnagyobb showműsorban megmutassa, mit is tud és a végén olyan hírnévre tegyen szert, amiről csak álmodni lehet. Eredeti? Aligha. A célnak megfelel? Mindenképpen. Ennek érdekében ahogy lépdelünk a képzeletbeli ranglétrán, úgy nyílnak meg az újabb és újabb versenyek és lehetőségek.

A játékban történő előmenetel és ezzel együtt a fejlődés tipikus tankönyvi példa, kezdetben néhány induló kategóriában képviseltethetjük magunkat, nyilván ennek megfelelően belépő szintű benzinfalókkal. Egyre magasabbra jutva nyílnak ki mind a járgányok, mind a versenyek kínálatai. Az elsődleges feladatunk, hogy az elért teljesítményünk függvényében gyarapodó rajongótáborunk olyan mértéket öltsön, hogy kiérdemeljük az Icon titulust. Ehhez előtte négy további lépcsőfokot kell megtennünk, a kezdeti Rookie státuszból, először Popular, később Famous, majd Star szintre érhetünk, végül pedig a már említett ikonikus pozícióba juthatunk. Innen aztán csak a további Icon szintek halmozása marad, egészen 9999-ig. Bevallom őszintén, nehezemre esik elképzelni, hogy valaki odáig elvergődik és nem azért, mert a The Crew 2 ennyire rossz lenne. Viszont bőven akadnak olyan pontjai a játéknak, amik ha nem is drasztikus mértékben, de kellően alá tudják ásni a továbbjutáshoz fűződő terveinket.



Az előbb már említett karakter szintű fejlődés mellé természetesen társul egy járgány-, valamint verseny típusú (szép magyar kifejezéssel élve) progress rendszer. Alapjáraton ezek egymásra épüléséből nem lenne probléma, a gond inkább a kapcsolati pontokból akad. Kezdetben nem meglepő módon elég limitáltak a rendelkezésre álló opcióink, versenyek száma alacsony és a világban megtalálható egyéb extra kihívások teljesítésétől is a legtöbb esetben messze vagyunk. Ezek ellen értelemszerűen csak a versenyeken való részvétellel tudunk javítani, itt azonban előkerül a játék egyik nagy pozitívuma: az esetek döntő többségében a The Crew 2 hihetetlen mértékben megengedő. A futamok tetemes százalékában elég pusztán egy dobogós helyet megcsípnünk, nem vagyunk rákényszerítve, hogy mindenáron elsők legyünk. Ez pedig a járművek fejlesztési szisztémája miatt mindenképpen üdvözletes.

Arról van ugyanis szó, hogy az összesen 14 különböző versenytípus mindegyikében az adott kategóriába tartozó járművekhez szerezhetünk alkatrészeket, amikből aztán a már felhalmozott verdákat tudjuk ilyen-olyan módon tuningolni. Ez egyébként egy elég mély rendszert kapott, ahol is több dologra kell figyelnünk. Az első és talán legfontosabb az adott jármű kezelhetősége, ami a könnyűtől a profiig tartó skálán bárhol elhelyezkedhet. A csavar a dologban viszont az, hogy ez az érték nem feltétlenül pozitív irányba mozdul el azáltal, hogy a járgányt fejlesztjük, könnyen megeshet, hogy egy egyébként jobb alkatrész pont az irányíthatóságot veti vissza.
És ha már az alkatrészekre rátértem, ez a játék úgymond RPG része, ahol is az újabb és újabb darabok a járművek megannyi tulajdonságát képesek módosítani. Itt azonban nem áll meg a tudásuk, egyrészt mindegyik megfelelő ritkaságúnak számít (zöld - gyakori, kék - ritka, lila - epikus), ráadásul a jobbak különféle passzív bónuszokkal is rendelkeznek. Arra is figyelnünk kell, hogy ezek az alkotóelemek különböző szintértékkel rendelkeznek, ezek átlaga adja meg a jármű értékét, ami azért fontos, mert minden versenynek van egy ajánlott minimum értéke, amit azért célszerű megközelíteni.

Valamint fontos megjegyezni, hogy bár dacára annak, hogy adott gyártók különböző típusai több versenykategóriában is képviseltetik magukat (Dodge Chargerből például éppúgy találhatunk utcai modellt, mint túraautó kivitelt), a járművek alkatrészeit csak az azonos kategóriába tartozók között tudjuk cserélni (így hiába van Mini Cooperünk drift és rally kategóriában is, a kettőt nem tudjuk ugyanazokkal az alkatrészekkel fejleszteni).



A fentiekből könnyen levonható, hogy a fejlesztésből adódó folyamatos változtatások miatt a járművek kezelhetősége még hosszú órák után is okozhat meglepetéseket, ez viszont inkább az éberségünket teszi próbára. Könnyen megtörténhet, hogy a korábban megfelelően megmókolt kocsi két-három új alkatrész után némileg kezelhetetlenebbé válik, emiatt sokkal jobban kell figyelnünk a versenyeken. És nem is ez jelenti a The Crew 2 előmenetelének egyik nagy problémáját, sokkal inkább a karakterünkhöz kötött fejlődési struktúra okozza a gondokat. A tapasztalati pont jelen esetben rajongók számával van helyettesítve, funkciója azonban ugyanaz, a különböző versenyek adott számú fannal növelik a táborunkat, az egyes magasabb szintek elérése pedig értelemszerűen mindig több és több csápolót kíván meg. A gond ott kezdődik, hogy elképzelhető, hogy a versenyek széles spektrumát lefedő kínálat nem minden tagja fog mindenkinek egyaránt tetszeni (én például a Monster Trucktól kapartam a falat), így mindenki csak a számára szimpatikusokat/egyszerűeket fogja hajszolni, azokból viszont nincs annyi, hogy pusztán egyszeri teljesítésük után megnyíljanak az újabb és újabb szintek. Itt tehát már viszonylag hamar bejön a képbe a farmolás (pláne, ha a későbbi versenyekhez már jó előre szeretnénk felkészíteni a járgányainkat). A dolgot némileg súlyosbíthatja, hogy a magasabb hírnévvel megnyíló új versenytípusoknál az indulójárművet már magunknak kell megvennünk (a játék elején a kezdőkategóriákban meg ingyen kapjuk őket), a kategória csúcsai pedig értelemszerűen többet kóstálnak, mint a közép- vagy alsókategóriás társaik. Ez pedig a fentivel együtt azt eredményezheti, hogy ha valaki nem érez rá mindegyik versenymódra, akkor hamar azon kaphatja magát, hogy ugyanazt a két-három könnyű, bevett versenyt ismételgeti.

A Ubisoft önmagához hűen megint egy hatalmas játékteret rakott elénk, a helyszín ezúttal is az USA teljes egésze, amit akár keresztül-kasul bejárhatunk vagy ha nem akarunk ilyesmivel időzni, elég pusztán a kiválasztott versenyhez teleportálni és már kezdődhet is a futam. A fejlesztők gondoltak azonban arra is, hogy a világban közlekedés ne csak céltalan bolyongás legyen, így a kötelező versenyek mellett különféle kihívások is színesítik (szó szerint, az egyes csoportok más-más színnel jelölik a saját feladataikat) a térképet, ezekből is kaphatunk minimális pénzmagot, illetve rajongókat, valamint bizonyos esetekben még alkatrészekkel is gazdagodhatunk. Emelett a véletlenszerűen felbukkanó csomagok után is megéri kutatni, ezeket a közelükben szonárrá alakuló minitérkép segítségével tudjuk megtalálni és a bennük lévő jutalomhoz hasonlóan ezek is különböző ritkaságúak lehetnek. Végezetül pedig a játék Photo mode-ját erősen kihasználó fel-felbukkanó Photo Op megbízások, melyeknél az ország adott pontján kell megfelelő képeket lőnünk további minimális jutalom ellenében.



A világ tehát nagy és tömve van tennivalóval, de milyen összképet mutat? Alighanem a kettős a lehető legjobb kifejezés rá. Ez talán a legmeghatározóbb pontja a The Crew 2-nek olyan értelemben, hogy az ember mennyire is akar benne elveszni. Mert egyfelől rendkívül hangulatos a Sziklás-hegység kanyargó szerpentinjein vagy a Colorado sivatag végtelen, egyenes útjain végigszáguldani, miközben a rádióból a No Good üvölt, ugyanakkor a városi helyszínek hihetetlen mértékű kontrasztban vannak ezzel a látvánnyal. A lakott települések mindegyike sivár és kicsit talál túlságosan is letisztult, amit azzal próbálnak ellensúlyozni, hogy járókelőkkel pakolják őket tele, akik viszont ugyanolyan gondtalanul tengetnék mindennapjaikat, miközben mi 250-nel száguldva hajtunk közéjük. Az eredmény meglehetősen szürreális és az elején még viccesnek is nevezhető, később azonban már inkább elszomorító, ahogy a karakterek játszi könnyedséggel ugrálnak az autók között, miközben például egy babakocsit tolnak. Hasonlóan érdekes kivitelezést kapott a járművek törésmodellje, ami kis túlzással kimaradt a játékból. Ez egyrészről érthető, hiszen kicsit használhatatlanná tenné az egyik nagy újdonságot, a bármikor történő váltást autó, repülő és csónak között, másrészről nem kicsit fest nevetségesen, hogy ha például Las Vegas fölött 500 méterrel a műrepülőnkről a Porsche 911-re váltunk, az autón a zuhanás után csak némi festéksérülést találunk.

A The Crew 2 talán legnagyobb hibája, hogy sok lehetőségéről és funkciójáról nem, vagy csak nagyon kis mértékben beszél. Ha nem kezdünk el a menükben kutakodni, akkor csak a sokadik Icon rang után jegyzi meg, hogy az innen származó szintlépésekkel már skillpontokat is kapunk, melyekből újfent passzív bónuszokhoz juthatunk. Hasonlóan nem tolja a képünkbe, hogy a teljesített versenyeknél (és a kihívásoknál is) van lehetőségünk egy második, sokkal nagyobb megpróbáltatást jelentő szinten is megmérettetni magunkat. Szintén említésre méltó, hogy a játék említésre sem méltatja a tényt: a versenyek bizonyos kategóriáiban lehetőségünk van a pályán különböző rövidítéseket és rejtett útszakaszokat használni (az ellenfeleink persze tudnak ezekről), ami egyfelől ügyes pályatervezésről tesz tanúbizonyságot, másrészről a hajukra kenhetik a fejlesztők, ha mi erről nem tudunk. De talán még ezeknél is feltűnőbb, hogy a névadó Crew, azaz többjátékos funkciókról sem rest majdnem teljesen hallgatni. Nem nagyon reklámozza, hogyan tudunk másokkal csapatba verődni, mi értelme van ennek és hogy egyáltalán miért is éri meg hajszolni a "Crew-élményt." Ezeket ugyanakkor ellensúlyozza a valóban csodálatos tájakon történő határtalan közlekedés, melyet csak megfejelhetünk a Photo mode-dal készített képek gyűjteményével, valamint a "földön-vízen-levegőben" koncepcióból adódó tényleg jelentősen eltérő versenytípusokkal.



Összegezve a The Crew 2 bár képes időről-időre meglepni és magával ragadni, valahogy pont azon bukik meg, ami leginkább a feladata lenne: hogy minden pillanatban élvezzük a versenyt, amiből talán még sosem kaptunk ennyire széles palettával. Vannak ugyan tényleg kiemelkedő pillanatai, ez azonban kevés ahhoz, hogy valóban méltó képviselője legyen a műfaj legjobbjainak. Hogy ez az open world megközelítésből adódik-e, az nem biztos, mindenesetre nem is feltétlenül szolgálta a játék érdemeit.