Vajon mikor jön el az a pillanat, amikor a Ubisoftnál végre ráeszmélnek, hogy az évek során már-már hibátlanná fejlesztett, alakított, pofozgatott open world formulát az istenért sem lehet mindenre ráhúzni? A The Crew második része ennek tökéletes iskolapéldája. Vannak nagyon jól eltalált elemei, míg mások egyszerûen képtelenek továbblépni az elõdben látottaktól. Sõt, ezúttal máshol is félrecsúszik a mutatvány.
Beszéljünk a történetrõl? Nos, arról nem igazán lehet, ami önmagában még nem jelent katasztrófát, a mûfaj képviselõi azért nem a bestselleri mélységû dramaturgiáról híresek. Amivel nyilván semmi probléma nincs, elvégre nem is várunk tõlük ilyesmit. Ebben a The Crew 2 sem okoz csalódást, az alapfelütés végtelenül egyszerû: vagyunk mi, a feltörekvõ senki sofõr, akinek célja, hogy a legnagyobb showmûsorban megmutassa, mit is tud és a végén olyan hírnévre tegyen szert, amirõl csak álmodni lehet. Eredeti? Aligha. A célnak megfelel? Mindenképpen. Ennek érdekében ahogy lépdelünk a képzeletbeli ranglétrán, úgy nyílnak meg az újabb és újabb versenyek és lehetõségek.
A játékban történõ elõmenetel és ezzel együtt a fejlõdés tipikus tankönyvi példa, kezdetben néhány induló kategóriában képviseltethetjük magunkat, nyilván ennek megfelelõen belépõ szintû benzinfalókkal. Egyre magasabbra jutva nyílnak ki mind a járgányok, mind a versenyek kínálatai. Az elsõdleges feladatunk, hogy az elért teljesítményünk függvényében gyarapodó rajongótáborunk olyan mértéket öltsön, hogy kiérdemeljük az Icon titulust. Ehhez elõtte négy további lépcsõfokot kell megtennünk, a kezdeti Rookie státuszból, elõször Popular, késõbb Famous, majd Star szintre érhetünk, végül pedig a már említett ikonikus pozícióba juthatunk. Innen aztán csak a további Icon szintek halmozása marad, egészen 9999-ig. Bevallom õszintén, nehezemre esik elképzelni, hogy valaki odáig elvergõdik és nem azért, mert a The Crew 2 ennyire rossz lenne. Viszont bõven akadnak olyan pontjai a játéknak, amik ha nem is drasztikus mértékben, de kellõen alá tudják ásni a továbbjutáshoz fûzõdõ terveinket.
Az elõbb már említett karakter szintû fejlõdés mellé természetesen társul egy járgány-, valamint verseny típusú (szép magyar kifejezéssel élve) progress rendszer. Alapjáraton ezek egymásra épülésébõl nem lenne probléma, a gond inkább a kapcsolati pontokból akad. Kezdetben nem meglepõ módon elég limitáltak a rendelkezésre álló opcióink, versenyek száma alacsony és a világban megtalálható egyéb extra kihívások teljesítésétõl is a legtöbb esetben messze vagyunk. Ezek ellen értelemszerûen csak a versenyeken való részvétellel tudunk javítani, itt azonban elõkerül a játék egyik nagy pozitívuma: az esetek döntõ többségében a The Crew 2 hihetetlen mértékben megengedõ. A futamok tetemes százalékában elég pusztán egy dobogós helyet megcsípnünk, nem vagyunk rákényszerítve, hogy mindenáron elsõk legyünk. Ez pedig a jármûvek fejlesztési szisztémája miatt mindenképpen üdvözletes.
Arról van ugyanis szó, hogy az összesen 14 különbözõ versenytípus mindegyikében az adott kategóriába tartozó jármûvekhez szerezhetünk alkatrészeket, amikbõl aztán a már felhalmozott verdákat tudjuk ilyen-olyan módon tuningolni. Ez egyébként egy elég mély rendszert kapott, ahol is több dologra kell figyelnünk. Az elsõ és talán legfontosabb az adott jármû kezelhetõsége, ami a könnyûtõl a profiig tartó skálán bárhol elhelyezkedhet. A csavar a dologban viszont az, hogy ez az érték nem feltétlenül pozitív irányba mozdul el azáltal, hogy a járgányt fejlesztjük, könnyen megeshet, hogy egy egyébként jobb alkatrész pont az irányíthatóságot veti vissza.
És ha már az alkatrészekre rátértem, ez a játék úgymond RPG része, ahol is az újabb és újabb darabok a jármûvek megannyi tulajdonságát képesek módosítani. Itt azonban nem áll meg a tudásuk, egyrészt mindegyik megfelelõ ritkaságúnak számít (zöld - gyakori, kék - ritka, lila - epikus), ráadásul a jobbak különféle passzív bónuszokkal is rendelkeznek. Arra is figyelnünk kell, hogy ezek az alkotóelemek különbözõ szintértékkel rendelkeznek, ezek átlaga adja meg a jármû értékét, ami azért fontos, mert minden versenynek van egy ajánlott minimum értéke, amit azért célszerû megközelíteni.
Valamint fontos megjegyezni, hogy bár dacára annak, hogy adott gyártók különbözõ típusai több versenykategóriában is képviseltetik magukat (Dodge Chargerbõl például éppúgy találhatunk utcai modellt, mint túraautó kivitelt), a jármûvek alkatrészeit csak az azonos kategóriába tartozók között tudjuk cserélni (így hiába van Mini Cooperünk drift és rally kategóriában is, a kettõt nem tudjuk ugyanazokkal az alkatrészekkel fejleszteni).
A fentiekbõl könnyen levonható, hogy a fejlesztésbõl adódó folyamatos változtatások miatt a jármûvek kezelhetõsége még hosszú órák után is okozhat meglepetéseket, ez viszont inkább az éberségünket teszi próbára. Könnyen megtörténhet, hogy a korábban megfelelõen megmókolt kocsi két-három új alkatrész után némileg kezelhetetlenebbé válik, emiatt sokkal jobban kell figyelnünk a versenyeken. És nem is ez jelenti a The Crew 2 elõmenetelének egyik nagy problémáját, sokkal inkább a karakterünkhöz kötött fejlõdési struktúra okozza a gondokat. A tapasztalati pont jelen esetben rajongók számával van helyettesítve, funkciója azonban ugyanaz, a különbözõ versenyek adott számú fannal növelik a táborunkat, az egyes magasabb szintek elérése pedig értelemszerûen mindig több és több csápolót kíván meg. A gond ott kezdõdik, hogy elképzelhetõ, hogy a versenyek széles spektrumát lefedõ kínálat nem minden tagja fog mindenkinek egyaránt tetszeni (én például a Monster Trucktól kapartam a falat), így mindenki csak a számára szimpatikusokat/egyszerûeket fogja hajszolni, azokból viszont nincs annyi, hogy pusztán egyszeri teljesítésük után megnyíljanak az újabb és újabb szintek. Itt tehát már viszonylag hamar bejön a képbe a farmolás (pláne, ha a késõbbi versenyekhez már jó elõre szeretnénk felkészíteni a járgányainkat). A dolgot némileg súlyosbíthatja, hogy a magasabb hírnévvel megnyíló új versenytípusoknál az indulójármûvet már magunknak kell megvennünk (a játék elején a kezdõkategóriákban meg ingyen kapjuk õket), a kategória csúcsai pedig értelemszerûen többet kóstálnak, mint a közép- vagy alsókategóriás társaik. Ez pedig a fentivel együtt azt eredményezheti, hogy ha valaki nem érez rá mindegyik versenymódra, akkor hamar azon kaphatja magát, hogy ugyanazt a két-három könnyû, bevett versenyt ismételgeti.
A Ubisoft önmagához hûen megint egy hatalmas játékteret rakott elénk, a helyszín ezúttal is az USA teljes egésze, amit akár keresztül-kasul bejárhatunk vagy ha nem akarunk ilyesmivel idõzni, elég pusztán a kiválasztott versenyhez teleportálni és már kezdõdhet is a futam. A fejlesztõk gondoltak azonban arra is, hogy a világban közlekedés ne csak céltalan bolyongás legyen, így a kötelezõ versenyek mellett különféle kihívások is színesítik (szó szerint, az egyes csoportok más-más színnel jelölik a saját feladataikat) a térképet, ezekbõl is kaphatunk minimális pénzmagot, illetve rajongókat, valamint bizonyos esetekben még alkatrészekkel is gazdagodhatunk. Emelett a véletlenszerûen felbukkanó csomagok után is megéri kutatni, ezeket a közelükben szonárrá alakuló minitérkép segítségével tudjuk megtalálni és a bennük lévõ jutalomhoz hasonlóan ezek is különbözõ ritkaságúak lehetnek. Végezetül pedig a játék Photo mode-ját erõsen kihasználó fel-felbukkanó Photo Op megbízások, melyeknél az ország adott pontján kell megfelelõ képeket lõnünk további minimális jutalom ellenében.
A világ tehát nagy és tömve van tennivalóval, de milyen összképet mutat? Alighanem a kettõs a lehetõ legjobb kifejezés rá. Ez talán a legmeghatározóbb pontja a The Crew 2-nek olyan értelemben, hogy az ember mennyire is akar benne elveszni. Mert egyfelõl rendkívül hangulatos a Sziklás-hegység kanyargó szerpentinjein vagy a Colorado sivatag végtelen, egyenes útjain végigszáguldani, miközben a rádióból a No Good üvölt, ugyanakkor a városi helyszínek hihetetlen mértékû kontrasztban vannak ezzel a látvánnyal. A lakott települések mindegyike sivár és kicsit talál túlságosan is letisztult, amit azzal próbálnak ellensúlyozni, hogy járókelõkkel pakolják õket tele, akik viszont ugyanolyan gondtalanul tengetnék mindennapjaikat, miközben mi 250-nel száguldva hajtunk közéjük. Az eredmény meglehetõsen szürreális és az elején még viccesnek is nevezhetõ, késõbb azonban már inkább elszomorító, ahogy a karakterek játszi könnyedséggel ugrálnak az autók között, miközben például egy babakocsit tolnak. Hasonlóan érdekes kivitelezést kapott a jármûvek törésmodellje, ami kis túlzással kimaradt a játékból. Ez egyrészrõl érthetõ, hiszen kicsit használhatatlanná tenné az egyik nagy újdonságot, a bármikor történõ váltást autó, repülõ és csónak között, másrészrõl nem kicsit fest nevetségesen, hogy ha például Las Vegas fölött 500 méterrel a mûrepülõnkrõl a Porsche 911-re váltunk, az autón a zuhanás után csak némi festéksérülést találunk.
A The Crew 2 talán legnagyobb hibája, hogy sok lehetõségérõl és funkciójáról nem, vagy csak nagyon kis mértékben beszél. Ha nem kezdünk el a menükben kutakodni, akkor csak a sokadik Icon rang után jegyzi meg, hogy az innen származó szintlépésekkel már skillpontokat is kapunk, melyekbõl újfent passzív bónuszokhoz juthatunk. Hasonlóan nem tolja a képünkbe, hogy a teljesített versenyeknél (és a kihívásoknál is) van lehetõségünk egy második, sokkal nagyobb megpróbáltatást jelentõ szinten is megmérettetni magunkat. Szintén említésre méltó, hogy a játék említésre sem méltatja a tényt: a versenyek bizonyos kategóriáiban lehetõségünk van a pályán különbözõ rövidítéseket és rejtett útszakaszokat használni (az ellenfeleink persze tudnak ezekrõl), ami egyfelõl ügyes pályatervezésrõl tesz tanúbizonyságot, másrészrõl a hajukra kenhetik a fejlesztõk, ha mi errõl nem tudunk. De talán még ezeknél is feltûnõbb, hogy a névadó Crew, azaz többjátékos funkciókról sem rest majdnem teljesen hallgatni. Nem nagyon reklámozza, hogyan tudunk másokkal csapatba verõdni, mi értelme van ennek és hogy egyáltalán miért is éri meg hajszolni a "Crew-élményt." Ezeket ugyanakkor ellensúlyozza a valóban csodálatos tájakon történõ határtalan közlekedés, melyet csak megfejelhetünk a Photo mode-dal készített képek gyûjteményével, valamint a "földön-vízen-levegõben" koncepcióból adódó tényleg jelentõsen eltérõ versenytípusokkal.
Összegezve a The Crew 2 bár képes idõrõl-idõre meglepni és magával ragadni, valahogy pont azon bukik meg, ami leginkább a feladata lenne: hogy minden pillanatban élvezzük a versenyt, amibõl talán még sosem kaptunk ennyire széles palettával. Vannak ugyan tényleg kiemelkedõ pillanatai, ez azonban kevés ahhoz, hogy valóban méltó képviselõje legyen a mûfaj legjobbjainak. Hogy ez az open world megközelítésbõl adódik-e, az nem biztos, mindenesetre nem is feltétlenül szolgálta a játék érdemeit.
Úgy látom ha egy kitalált koncepciót átvesznek (segítek a fanokkal való szintlépés/elõrehaladás) és esetleg megváltoztatnak egy picit az már neked nem majmolás, csak az ha 1-1-ben átveszik. Értem és nincs több kérdésem. E
zzel tényleg eljutottuk oda ahova a magad fajtákkal el lehet, valóban. Ha a ps4 pro 115k, és a One X 159k, akkor megéri nekem az a hangyafasznyi különbésg 44k-t? Hmmmm.
A rajongókkal történõ színtlépést az FH meg "majmolta" a Gridbõ, de akár a Drit 3-ból is. De tényleg befejezem mert még égõ lesz neked, hogy én mint hozzá nem értõ jobban átlátom hogy ki mit és honnan majmolt mint te aki annyira benne vagy. B-) Ha a ps4 pro 115k, és a One X 159k, akkor megéri nekem az a hangyafasznyi különbésg 44k-t? Hmmmm.
Ha nem látod miben majmolta az FH a korábbi Test Drive és NFS féle opewn world játékokat, akkor inkább rád igaz az hogy nem vagy benne, meg ugye a szokásos vörös posztó. Ha már majmolással jössz, akkor nem árt tisztában lenni a dolgokkal. Ha a ps4 pro 115k, és a One X 159k, akkor megéri nekem az a hangyafasznyi különbésg 44k-t? Hmmmm.
Az egész atmoszféra-építés, a rajongókkal történõ szintlépés meg a struktúra alapjai kiköpött FH3. Nem azért vetem õket össze, mert mindkettõ open world racer.
A béta nekem is tetszett. Az elsõt is szerettem, ezt is biztosan be fogom szerezni majd. Jobban is néz ki az elsõnél és jobban is fut. Engem mondjuk pont a Horizon nem tudott megfogni egyik epizódjával sem. Ezek meg instant kedvencek. Kinek mi. "Well, what possible harm could one insane, mutant tentacle do?"
Szóval ez a játék majmol egy olyan játékot amely a többit majmolta?
A cikkhez is szólva, nekem béta alapján bejött, látvány széphol, néhol simán FH szint, az irányítással sem volt gond egyik kategóriában sem, pedig itt van föld, víz, levegõ is. Nekem viszont már a bétában is kusza volt a sok event. Bevallom elvesztem a sok között, illetve hogy melyikben hol is tartok. A 6 pont nevetséges rá, nálam egy 7,5-8 körül mozog, az kb reális is. Ha a ps4 pro 115k, és a One X 159k, akkor megéri nekem az a hangyafasznyi különbésg 44k-t? Hmmmm.
Ennyi erõvel a Forza meg akkor a Test Drive unlimitedet. A Crew érdekessége az volt és a 2-nek is az, hogy átautózhatod az egész USA-t, persze kicsinyítve. Míg a Forza Horizon 3 két legtávolabbi pontja között 10 perc alatt meg lehet tenni az utat KATT!), ebben ennél többe került a bétában eljutni Los Angelesbõl Las Vegasba, pedig azok viszonylag közel vannak egymáshoz. Szerintem ez volt az elsõ rész sikerének is az oka, ha már felmerült a kérdés, mert ja, más területen nem annyira remekel az se.
És ezzel nem azt mondom, hogy a crew jó játék, mert tipikus ubisoft sekélyesség, de attól, hogy hasonlít egy játék a másikra nem kell rögtön lemajmozni. Akkor mostantól minden nyílt világú versenyautós játék pofátlan Test drive unlimited klón (sõt, az is Turbo Esprit klón volt, fúj)? Szvsz a crew pont hogy egész jól elkülöníti magát a Forzától (sajnos), én össze nem tudnám keverni a kettõt, ennél sokkal jobban hasonlít minden verekedõs játék a Street Fighterre. The laws of time are mine AND THEY WILL OBEY ME!
En mar az elso resz sikeret sem ertettem. A beta alapjan erre is max 6 pontot gondoltam. "Minden multi cím exkluzív mert x-en olyan minõséget ad ami pron is elérhetetlen."
A béta alapján kendõzetlenül akarja a Forza Horizon 3-at majmolni. Három ponton hibázott:
- kezelhetõség szempontjából köszönõviszonyban sincsenek
- a felfedezõsdi nem olyan elegáns / élvezetes
- hiába a mutatós külsõ, steril és élettelen az egész.
Az autós élmény nálam a béka segge alatt van egy FH3 hoz képest, FH4rõl meg ne is beszéljünk, bele se merek gondolni hogy az milyen lesz. Ez simán 6pontos. Reális. Xbox Live: dani0113 HUN
"A mama azt mondta, hogy minden nap történnek csodák, nem mindenki hiszi el, de történnek, az biztos." Forrest Gump
Jól néz ki, hatalmas és változatos bejàrható terület. Élvezetes versenyek, sokféle jàrmû, az irányítás teljesen rendben van földön, vizen, levegõben is. Rengeteg tennivaló, minden percét élvezem. Remek játék, nálam simán 8,5 pont.
Annak szerintem jó. A versenyek nagyobb része élvezhetõ, mint amennyi nem (legalábbis nekem így volt, pedig én aztán abszolút noob vagyok a mûfajban, nekem az is elég, ha egy Saints Row-ban 300-zal bevehetek egy 90 fokos kanyart), illetve ha olyan hangulata van az embernek, akkor csak úgy céltalanul is lehet autókázni benne. I am such a B.A.
Sok sok apró hibàja van a jàtéknak, de vannak szép pillanatai is bõven. Egy két versenytõl enyhén szólva agyfaszt kapok, ilyen a fent is említett Monster Truckosak, illetve a gyorsasàgi repülõsök is szàmomra. Utóbbi nekem valahogy nem àll a kezemre egyàltalàn, nem úgy mint az akrobata repülõs, az jobb. A Driftelõs versenyeket meg nagyon szokni kell. Sose arra akar menni a kocsi, amerre én szeretném. A ràdiókat próbàltam mind, de szinte csak a BPM adó szól, a többi nem gyere be, és bàr eddig csak 2x próbâltam, de nekem a Spotifyal ez a rész sem akar rendesen együtt mûködni nekem. Ha bekapcsolom a Spotit, akkor nem akar a jàték a szerverhez csatlakozni. Ami még sokszor idegesít, az a sok pofàzàs a versenyek alatt, de ez minden autós jàtéknàl így van. Ezeket leszàmítva nekem nagyon tetszik a jàték, itt ott nagyon szép, van ahol kevésbé, de kocsikàzni ide oda, repkedni nagyon jó.
Ja, és a motorok irànyítàsa itt is katasztrófa. Chill Out! Psn id: littlebraun Amaz konzolon: szent peter 360
nekem bejelentés óta az az érzésem, hogy túltolják hogy behozzák a repülõket/hajókat. Inkább fókuszáltak volna az autókra és tényle egy évezetes arcade open world játékot tettek volna le az asztalra.
Az elsõ részt anno sikerült egy live hiba miatt potom pénzért megvenni. Annyit talán megért, de valahogy én se bírtam élvezni, pedig volt benne potenciál, de ergya volt a sztori, egy horizon-hoz képest pocsék a látvány, stb...
Még nem olvastam el a cikket, de béta alapján én is valahova 6 pont köré lõttem be a játékot. Hiába szebb, meg változatosabb mint az elõdje, valahogy pont ugyanott bukott meg nálam mint az elõdje, nem tudtam élvezni benne a versenyeket. Hmmm...Bugattit sem azért vesz az ember, hogy azon morfondírozgasson, hogy egy Trabant jobban megérné-e. 4 Velorex után meg amúgy is jár.
The Crew 2 adatlap
Kiadó: Ubi Soft
Fejlesztõ: Ubi Soft
Megjelenés: 2018. jún 29.
Kategória: Verseny
Online játékmód: Van
A szerkesztõség értékelése: 6
Ami tetszett + Látványos, változatos játéktér
+ Széles versenyválaszték, sok tennivaló
+ Kellõen mély fejlesztési rendszer
Ami nem tetszett - Néhány elemében visszás
- Lassú fejlõdés, kényszerû megkötések
- Nem képes igazán behúzni
ONE / PS4 / 3DS XL