A Soul Calibur széria a Namco második verekedős játéksorozata, a Tekken mellett, és az elmúlt tíz évben öt különböző epizód jelent meg. Minden a Soul Blade-el kezdődött, a játéktermi/ps változatot a Soul Calibur követte. Ez a rész a Dreamcast masináján élte fénykorát, ahol a feltuningolt grafika mellett hosszú, legalább száz változatos "küldetést" nyújtó játékmód mutatta meg: van a single player tartalomnak is létjogosultsága. A második epizód multiplatform volt, és a PS2/GC/Xbox generációt célozta be: vendégkarakterek és egy hasonlóan hosszú küldetéses mód ezúttal is kapott helyeta játékban. Végül a nemzetközi szcéna által nem túlzottan kedvelt harmadik rész néhány komolyabb hibával és felpörgetett játékmenettel érkezett. A kérdések ezúttal adottak voltak: mit nyújt az ismét multiplatform, PlayStation 3 és Xbox 360 célplatformmal bíró Soul Calibur IV?
A játék elindítása és az első gyors játszma lejátszása után valami szembeötlő: ez pedig a játék grafikája. Ezúttal a maximumot célozták meg a programozók és a designerek egyaránt: az eredmény magáért beszél. A karakterek bőre tényleg stilizált bőrnek látszik, főleg a látványosan csillogó páncélok és kardok mellett, a fényeffektek a sorozatra méltó módon most is kiválóak, az árnyékok pedig tökéletesen követik a szereplők mozgását. Mindezt néhol csak szimplán festői, néhol pedig mozgalmas, számos nézőt megmozgató hátterek mellett, az esetek döntő többségében stabil, folyamatos 60 fps sebességgel. Ez a grafika akkor lesz igazán megdöbbentő, amikor kiderül, hogy az általunk készített karakterek is ugyanilyen jól néznek ki - de erről mindjárt részletesebben is beszélünk. A zene mellett sem mehetünk el szó nélkül: háborús dalok ezek, emlékezetes nóták - ha valaki fülel, régebbi zenéket is felismerhet. A Soul Calibur IV által kínált tartalom két jól elkülöníthető részre osztható: a kérdés csupán az, hogy egyedül, vagy mások ellen játszunk?
Kezdhetjük a nyilvánvaló feketelevessel: a játék single player módjai nem feltétlenül tartoznak abba a kategóriába, ami egy újoncnak megfelelő lenne. A sima, nyolc csatát magába foglaló arcade mód mellett két komolyabb részleg van, ez pedig a Story és a Tower of Lost Souls. A Story módban a játék magához képest igyekszik komolyabban bemutatni a történetetet (ezt a bónuszok között szereplő Chain of Souls-ban ábrákkal elősegítve is megvizsgálhatjuk), itt rendszerint öt fejezet, és fejezetenként mindig több leküzdendő ellenfél található - köztes töltési idő nélkül, természetesen. A Tower of Lost Souls már érdekesebb: itt egy hatvan szintes torony kerül a középpontba, amelyben előbb egy, majd két irányba is haladhatunk. Az egyik irányt választva 2-3 szintet kell kitakarítanunk választott karaktereinkkel, változó számú ellenfelet legyűrve, a másidkban pedig két karakterrel kell elindulni, fix életerővel, gyógyulás nélkül - meddig bírjuk? A ToS-ban rejtett feladatokat kell teljeítenünk ahhoz, hogy különböző ruhákat kapjunk jutalmul: ezeket a saját karaktereink öltöztetésére használhatjuk.
Harcrendszer
A Soul Calibur IV harcrendszere változatlan maradt - az új belépők kedvéért azért lássuk, miből kell várat építenünk. A mozgások két csoportra bonthatóak: fogások és támadások. Mivel fegyveres harcról beszélünk, ezért minden támadás lehet vertikális és horizontális: vagy előre-hátra (síkban), vagy oldalirányban (térben) képesek megsebezni az ellenfelet. Ezt bonyolítja még az is, hogy vagy közepes, vagy magas, netán alacsony támadásról van-e szó. A síkban lévő támadásokat bármelyik irányba (fel vagy le) mozogva kikerülhetjük, ekkor nem érintkezünk a fegyverrel - a magas támadások ellen pedig a guggolás is megfelelő. Az oldalról érkező támadásokat nem mozoghatjuk ki, ott blokkolni kell. Két blokk létezik, a normál véd a középső és a felső, a guggoló blokk pedig a középső és az alsó támadások ellen. Végezetül, utolsó fegyverként ott van a Guard Impact: a megfelelő irány és a blokk egyidejű megnyomásával eltérítjük ellenfelünk fegyverét, ekkor miénk a kezdeményezés. Ennek egy komoly hátránya van: ha elvétjük az időzítést, nem blokkolunk semmit. A meccsek alatt a legfontosabb felismerni az ellenfél támadásainak irányát és típusát - a győzelemhez pedig nem árt, ha magunk is variáljuk, merről támadunk. Emberek által nehezen védhető, és interneten közkedvelt módszerek közé tartozik a felső-alsó-felső támadások és a fogások szabad kombinációja - ember legyen a talpán, aki hibátlanul védekezik ilyen rohamok ellen.
Van tehát három különböző játékmód, hol a probléma? Ott, hogy ezek nehezek. Egy kezdő karakter az Arcade módban a "The Apprentice" nevű karakternél adja majd fel öt perc után: a Star Wars: The Force Unleashed vendégkaraktere ugyanis kíméletlen precizitással blokkol, ellentámadásokat indít, a távoli karakterekre pedig vadul tüzel: agyatlan gombnyomogatással esélytelenek vagyunk ellene. A story módot választva sincs éppen könnyű dolgunk, hiszen lesz, ahol egy karakterrel kell négy különböző ellenfelet legyőzni, egy életerőcsíkkal: ide is többre lesz szükség a puszta szerencsénél. A Tower of Lost Souls pedig... ott a veteránok is megizzadnak majd, az öngyógyító, megfoghatatlan, kidobhatatlan, duplákat sebző ellenfelek tucatjaitól, akiket checkpoint nélkül kell majd megölni. Van megoldás, természetesen: ez pedig a karakterkreálás. Itt a megfelelő felszereléseket használva magunk is csinálhatunk olyan harcosokat, akik lopják az ellenféltől az energiát, akiknek kétszer annyi életereje van, vagy éppen gyorsabban mozognak az átlagosnál. Ehhez azonban meg kell szerezni ezeket a ruhákat, ezzel a kezdők számára elindult az ördögi kör, a 22-es csapdája, vagy a saját farkába harapó kígyó - nevezhetjük bárhogyan. Nem segít ezen az sem, hogy a Mesterséges Intelligencia roppant idióta: néha mereven tűri, hogy újra és újra eldobjuk, néha pedig (akár ugyanabban a meccsben) átvált gyilkos módba - újabb kevésbé kezdő-barát funkció.
HARCOSOK, HA TALÁLKOZNAK
Az eddigi Soul Calibur játékok rendre decens tartalmat kínáltak azoknak, akik egyedül akartak szórakozni a játékban. Nincs azonban az a tartalom, ami ne fogyna el, legyen az tíz órányi Quest, vagy más stílusú minijáték: ekkor eljön az a pillanat, amikor szeretnénk mások ellen is kipróbálni eddig összeszedett tudásunkat. A Soul Calibur IV a sorozat történetében először lehetővé teszi, hogy interneten is összecsapjunk idegenekkel - ezt is volt szerencsénk az elmúlt héten alaposan letesztelni. A tapasztalatok pedig meglepően pozitívak.
Az online játékok során először azt kell eldöntenünk, hogy az alapbeállításokkal, minden módosító és különleges fegyver nélkül akarunk-e játszani, vagy mehetnek a saját páncélok, az előhozott hp-lopó és kétszer annyit sebző fegyverek. Ha ezt eldöntöttük, újabb választás előtt állunk: két fő játékmódot kínál ugyanis az SC: a ranked és a normális meccseket. Baráti társaságok nagy kedvencei lesznek a normális meccsek, itt ugyanis legfeljebb négyfős szobákat hozhatunk létre, amiben folyamatosan játszik egymással két játékos, a többiek pedig nézőként kommentálhatják a mozdulatokat - a győztes mindig marad, a vesztesek pedig a szobán belül váltják egymást. Természetesen itt is lehetőség van arra, hogy idegenekkel kerüljünk össze, de beállíthatunk privát helyeket is - ez esetben csak a Game Invite ad esélyt a bekerülésre. A ranked mérkőzésekben már komolyabb a helyzet, éppen ezért csak két játékos szerepel egy-egy szobában: itt teljesítményünk befolyásolja a nemzetközi langrétrán elfoglalt helyünket is. Az SCIV szintekben méri tudásunkat, ha az adott szint ponthatárát elértük, a következő győztes játszmánkkal feljebb kerülünk. Hiányzik a rematch opció, az sokat gyorsítana a játékon, és valahogy lehetne optimizálni az ellenfél-keresést is, itt gyakran találkozunk "Session is full" hibaüzenetekkel, többször is egymás után.
Online partik
A privát szobák lehetőségével azonban egy új dimenziót kapott a széria, többé nem kell a változó mesterséges intelligencia ellen gyakorolnunk a hétvégi összejövetelekre: egyszerűen csak szólunk a többieknek, és otthonról játszva, a LAN hangulatát megközelítő partik születhetnek.
A száraz tények ismertetése után jöhet a személyes élménybeszámoló: a Soul Calibur IV online részétől nem vártunk túlságosan sokat (az internetes meccsek ritkán híresek a precizitásról), de végül hatalmas pozitív csalódásként éltük meg.Az ellenfelünk kapcsolatát 1 és 5 között értékeli a rendszer, az 5-ös kapcsolattal rendelkezők ellen gyakorlatilag olyan, mintha mellettünk ülne, csak a nagyon ritkán előforduló belassulások emlékeztetnek minket arra, hogy online mérkőzésről van szó. Ezt szem előtt tartva roppant hangulatos és izgalmas mérkőzéseket lehet nyomni a neten: találkozhatunk becsületes, izgalmas játékot játszó emberekkel, és népszerű karaktereket (Mitsurugi/Kilik/Cervantes/Nightmare) mindenféle tudás nélkül használó őrültekkel is - utóbbi esetben sikerélmény a győzelem, idegesítő tüske a vereség. A ranked mérkőzésekről a jövőben beszélünk még, ami azonban "végső jótanács" címszó alatt szerepel: csak 5-ös meccseket szabad játszani, úgy nem múlhat a kapcsolaton az, hogy sikerül-e jól blokkolnunk egy támadást.
ÚJDONSÁGOK
A játékmenetben a fogások és a Guard Impact finomításai mellett egy fontos változás történt, ez pedig a Soul Gauge bevezetése. A rendszer egyszerű, és ritkán érezzük majd hatását normális meccsekben, de azért érdemes lesz rá odafigyelni. A lényeg, hogy az életerőnk melletti Gauge akkor töltődik, ha támadunk, és akkor csökken, ha sikeresen védekezünk egy támadás ellen. Ha túl sokat védekezünk, érzékennyé válunk az úgynevezett "Critical Finish" nevű támadásra, ami azonnal végez velünk. Ezt a rendszert többek között azért vezették be, hogy a folyamatosan blokkoló, túlságosan defenzív játékosokat támadásra kényszerítsék. A ruhák és a környezet valamivel interaktívabb is lett, hiszen csapásaink darabokat szakítanak ki a kő/fa padlóból, egy jól elhelyezett támadás pedig falakat dönthet ki. A támadások néha a ruhákat is sebzik: az vagy leszakad rólunk, vagy elkezd sérülni, karaktertől és ruhadarabtól függően - persze a meztelenségig nem, de fehérneműig eljuthatunk így. A vendégkarakterek változatosak, stílsban egyedül Yoda / Darth Vader és az Apprentice lóg ki: Yoda alacsony, így a felső támadásokra és a legtöbb fogásra szó szerint immunis, cserébe lassabban mozog a kelleténél. Az Apprentice viszont az egyik leggyorsabb karakter lett, jó támadásokkal. Két eredeti karakter is belépett a képbe, a visszatérők mellett. Algol egy igazi tank, brutális közelharci támadások és teleport jellemzi, nagy sebzés mellett - Hilde pedig trükkös harcos, a lándzsa és a kard kombinációja közel és távol egyaránt életképessé teszi, sebessége miatt azonban okosan kell bánni vele.
A Soul Calibur III-ban már szerepelt, itt azonban sokkal kiemeltebb szereppel bír a saját karakterek létrehozásának lehetősége. Ötven egyedi karaktert hozhatunk létre, ahol kiválaszthatjuk karaterünk stílusát (egy már létező karakter nevére bökve), a hajszínétől kezdve egészen a szemöldöke színéig, vagy mellméretéig, minden létező testrészünkre ruhadarabokat tehetünk (cipő,nadrág, kesztyű, vállvédő, köpeny, mellvért, póló, sisak, nyaklánc, fehérnemű), azokat pedig kedvünkre színezhetjük. Hiányzik a kék ruhás Taki az első részből? Változtasd meg a piros ruházat színét. Hiányzik a régi tipusú Nightmare? Csináld meg, minden eszköz adott az új, emberszerűbb gonosz elkészítésére. Az interneten tucatnyi fórum közössége esett neki a játékmódnak, olyan szereplőket elkészítve, mint Hulk, Solid Snake(MGS), Zack(FF7), Ken(SF), Batman - és még sorolhatnánk naphosszat. Negatívum, hogy egy idő után kifogyunk az új ruhadarabokból, a limitált kiadást megvásárlók mondjuk ezúttal is előnyben vannak, hiszen ők már induláskor kaptak extrákat (öltöny, stb). Az SC ügyesen ugrott rá a "saját avatár készítése" hullámra, és a leglátványosabb, legjobban használható rendszert rakták le az asztalra.
AZ ÍTÉLET NAPJA
Elérkezett a teszt vége, nekünk pedig végső ítéletet kell mondanunk. Sokat kellett várni a Soul Calibur IV-re, de a várakozás nem volt hiábavaló. A Namco Bandai megtette a kötelező lépéseket annak érdekében, hogy új játékosok kerüljenek az ördögi körbe (a női mellekre fókuszáló képek és a Star Wars univerzum harcosai, zenéje és pályái) - de a mai fejlesztési költségek mellett lehetetlen lenne ezek nélkül ilyen komolyan megvalósított játékot kiadni. A Soul Calibur IV ezen kötelező húzások mellett ugyanis egy olyan verekedős játék, ami méltó a tökéletes-közeli első rész hírnevére. A grafikára és a hangokra nem lehet panasz: most, 2008 közepén semmi sem kínál olyan pompás látványvilágot, mint az új SC. A lényeg azonban mindig is a játékmenet volt: a Soul Calibur IV egy pompás tánc, amiben a megannyi karakter egyenlő esélyekkel száll a ringbe. Vannak persze kérdőjelek: meglátjuk, hogy milyen gyakran javít majd a Namco (ez a mozdulat ugyanis javításra szorul), és hogy milyen további tartalmat kínál, a kötelező "új ruhadarabok" pakkok mellett. Lehetne örömódákat zengeni a játékról, de ahogy arról már az elején is beszéltünk: akármilyen jól sikerült is, ez egy jól álcázott rétegjáték. Az egyjátékos módokat kedvelő, Live hozzáférés (vagy megfelelő erejű, a stílust kedvelő ismerősök) nélküli játékosok csalódni fognak. A Soul Calibur IV elsősorban a rajongóknak, másodsorban a technikás bunyót kedvelő újoncoknak szól: ők azonban hosszú ideig nem találnak majd jobbat a Soul széria talán legjobban sikerült epizódjánál.