A valenciai Chibig maroknyi csapatának bájos hibrid játéka, a Deiland leegyszerűsítve A kis herceg című regény Harvest Moon és Stardew Valley típusú játékokkal keresztezése, a korábbi mobiljáték pedig nemrég megérkezett Steamre és a Playstation Store-ba is, hogy a nagyképernyőkön is bemutatkozzon, így PS4-en mi is kipróbáltuk.
Amikor bármiféle utánanézés nélkül először elindítottam, az első pár óra után pont az járt a fejemben, hogy mennyivel jobb lenne mobiljátéknak Arco kalandja, aki az égből pottyan Deliandre, a kristályszívvel rendelkező különleges kis bolygóra, hogy aztán annak védelmezőjeként és egyetlen lakójaként birtokba vegye azt. Birtokba vétel alatt leginkább házkörüli munkákat kell érteni, ehhez azonban nem árt egy ház sem, amit sátorból tudunk továbbfejleszteni, majd konyhával, kovácsműhellyel és alkimista laborral kiegészíteni, hogy ezekben egyre több ételt, italt és használati tárgyat álíthassunk elő. Az élelmiszert a három rendelkezésre álló parcellán magunknak kell megtermelnünk, ahogy az építkezéshez szükséges fát és követ is ki kell termelnünk. Fából annyit ültethetünk, amennyi a bolygón elfér, a kő pedig kifogyhatatlan nyersanyag, de idővel építhetünk bányát, hogy a ritkább ércek kitermelését némiképp meggyorsítsuk. Előbb-utóbb haszonállatokra is szert teszünk, amiknek építhetünk kenneleket, akárcsak más egyszerűbb építményeket is.
A játék tehát alapvetően kraftolásból és gyűjtögetésből áll, ami állandóan ellát tennivalóval, hiszen az újabb tárgyakhoz és fejlesztésekhez szükséges recepteket csak fokozatosan nyithatjuk meg, a termést le kell aratni, a fákat néha ki kell vágni és újraültetni, követ kell törni, és így tovább. Hogy mindez ne fulladjon idejekorán teljes unalomba, hamarosan elkezdenek látogatók felbukkanni a pöttöm bolygón, hogy kereskedjenek velünk és mindenféle szívességet kérjenek. A feladatok teljesítéséért és minden másért is tapasztalati pontot kapunk, és szintlépéskor Arco négy alaptulajdonságának valamelyikét növelhetjük (erő, ügyesség, szívósság, intelligencia). Erre azért van szükség, mert otthonunkban időnként bizarr szörnyek bukkannak fel, amiket minél előbb le kell pofozni egy-egy végtelenül egyszerű összecsapás során. A szörnyikék által hátrahagyott szárnyak, lárvák és egyebek is szinte minden esetben valamilyen étel vagy varázsital elkészítéséhez, vagy valamelyik NPC pajti feladatához kellenek. Olykor kapunk egy kis esőt vagy meteoresőt is a nyakunkba - ilyenkor a bolygót úgy kell forgatni (mert tudjuk forgatni!), hogy az eső lehetőleg a termést érje, a meteoritok viszont ne a veteményesben landoljanak.
Mivel a Deiland egy erősen gyerekbarát program, a játékmenet végtelenül egyszerű, és a teendőinket is mindig látjuk a jobb felső sarokban. Ennek ellenére néha fogalmam sem volt, hogyan tovább, mert előálltak olyan helyzetek, hogy a látogatók java minden vizitációja során csak azt hajtogatta, hogy „most nincs újabb házimunkám számodra”, miközben az egyikük meg olyasmivel bízott meg, amit látszólag nem tudtam megoldani. Hol a szükséges eszközöm nem volt meg, és a játék semmiféle jelzést nem adott arra vonatkozóan, hogy nyissam meg hozzá a kraftolós repceptet, hol meg várni kellett egy ki tudja mitől triggerelődő random eseményre, ami aztán megoldotta a problémámat. Egyik ilyen eset az volt, amikor VÉGRE megnyitottam a bányámat, amiben elkezdtem dolgozni egy vájaton, de egyszer csak tele lett a bányász kocsi, Arco pedig közölte, hogy ki kéne üríteni a folytatáshoz, de egy mukkot se szólt arról, hogyan. Vadul gugliztam, hogyan tehetem ezt meg, de választ nem találtam, aztán felbukkant egy kalóz pajti, aki felajánlotta, hogy ő majd időnként elszállítja a fölös követ.
A kőtörés amúgy is egy központi tevékenység ebben a játékban, mert a ház és a bolygó fejlesztéséhez vasércre van szükség, amit fájdalmasan ritkán dob a játék, ezért az első órákban minden szabad percemben követ törtem és később is jó sztahanovista vájárként küldtem szegény kisfiút a bányába, hogy vad X nyomkodás közepette összeesésig követ törjön nekem. Egyébként ha elfárad, nem hajlandó többet dolgozni és el kell küldeni aludni, ha pedig éhezik (vagy harc során sérül), folyamatosan sebződik, amit a fejlesztők kicsit talán túlzóan túlélő mechanikának neveznek.
A Deiland tehát egy érdekes kis hibrid kalandjáték, ami elsősorban a bolygó megművelésére és a nyersanyagok menedzselésére összpontosít, de van benne egy irtó lassan kibontakozó halovány történet is, amely során többet megtudunk a világról és abban betöltött szerepünkről, illetve még haloványabban egy kis szerepjáték beütés is. Ezek teljesen jól passzolnak egymáshoz, de sajnos idővel baromi unalmassá válik a mütyűr kis bolygó és a bosszantó módon véletlenszerűen felbukkanó látogatók, akiknél így néha csak több körben tudjuk letudni egy-egy feladat végrehajtását. A saját bolygónk teendői mellett mindenki Arcot pattogtatja a saját ügyes-bajos dolgai elintézéséhez is, így kifejezetten felüdítő, amikor mindenki kiscselédjeként x játékóra után végre meglátogathatunk egy másik bolygót is, de igazából ennyi, és nem több a Deiland. Bájos, aranyos, vannak benne jópofa, ám végső soron csak feladatokat osztogató mellékszereplők, és jó nézni, ahogy váltakoznak a napszakok kis birodalmunkban, de egy idő után kifullad a gombászás, aratás és kőtörés.
Ideig-óráig beránt a folyamatos tevékenykedtetés, illetve az újdonságok felfedezésének és megnyitogatásának az öröme, de a Deiland minden bájával együtt is az a középszerű játék, amit egyszerűsége miatt a fogorvosi rendelő várójában és más üresjárakokban telón szívesen elnyomkod, de egyébként hamar elfelejt az ember. Tartalomban nincs hiány, de a nagyobb változatosság, például a több meglátogatható bolygó sokat dobott volna a szavatosságán, ráadásul PC-n és konzolon vannak jobb alternatívák.
***Deiland | Platform: PC, PS4 (tesztelt), iOS/Android
Kiadó: Chibig | Fejlesztő: Chibig
Megjelenés: 2018. május 3. (PS4) / június 14. (PC) | Ár: 4.490 Ft***