Detective PikachuTeszt

Különös játék a 3DS-re megjelent Detective Pikachu. A Pokémon frencsájz ma már olyan óriási méretűre duzzadt, hogy a Nintendo megengedheti magának, hogy új utakat próbáljon ki. A Detective Piakchu bizonyos értelemben a Pokémon játékok eddigi sorába illesztve tulajdonképpen valóban kísérleti játék, mert a point & click kalandjátékokhoz nyúl vissza, amely stílus évtizedekkel ezelőtt volt a csúcson. A játék célja, hogy egy fiatal fiút, Tim-et irányítva egy detektívként dolgozó Pikachu segítségével rejtélyeket és bűnügyeket oldjunk meg.

Ez első olvasásra nem tűnik éppen rossznak, ám gyorsan le kell lohasztanom mindenkit, nem is túl érdekfeszítő. Ha nem vagy Pokémon rajongó, akkor halmozottan hátrányos helyzetből indulsz. Meggyőződésem, hogy ez a játék azoknak a rajongóknak készült, akik pontosan ismerik a Pokémon világot, annak működését, a benne élő lényeket, így olyan dolgokat is értékelni fognak, amelyek mellett más egyszerűen elmegy. Ott van mindjárt a címszereplő, aki nem az anime sorozatból megismert Pikachu, hanem egy Sherlock Holmes sapkás, mély hangú, fekte kávét vedelő detektív, aki képes emberi nyelven beszélni. Igaz csak Tim érti meg, és itt elérkeztünk a játék központi rejtélyéhez: mi is lehet ennek az oka?

Pikachu ábrázolásának megváltoztatása nekem nagyon tetszett. Detektív Pikachu gesztusai, beszólásai, mimikája tényleg nagyon jól sikerültek, humorosak, a szinkronja pedig telitalálat (nincs több Pika Pikázás). Tényleg már csak a cigi, illetve inkább szivar vagy pipa hiányzik a szájából, meg egy borosüveg a kezéből, de azért ilyen fokú darkosítás már sok lenne a Nintendótól. (Az mondjuk érdekes infó, hogy a játékból film is készül, ahol Ryan Reynolds fogja a hangját adni a sárga állatkának. El is képzeltem egy Deadpool stílusú Pikachut.) A noir hangulat így is elüt az eddigi Pokémon játékoktól és az kell mondjam, nagyon jól áll neki. A Pokémon rajongók tehát ne habozzanak, egész nyugodtan meg lehet venni a játékot, értékelni fogják azokat az érdekességeket és finomságokat, amiket a Pokémon világhoz az anyag hozzá ad. Mindenki mást azonban óvatosságra intenék.

Azoknál a játékosoknál, akiknél nincs meg a világ ismeretének motivációs ereje, érdektelenségbe fog fulladni a játék. Szinte már primitíven egyszerű feladatok követik egymást. Kijutsz egy terepre, egyszerűen csak végignyomkodod a megfelelő gombot, keresed a bizonyítékokat, beszélgetsz, meghallgatod Pikachut és egy idő után az ügy megoldódik, a rendkívül gyermeteg sztori pedig folytatódik tovább. A másik, hogy rengeteget pofázik mindenki, teljesen unalmas dolgokat, miközben egy percig sem éreztem, hogy tétje lenne az egésznek. A rejtélyekről ugyanez a véleményem: érdektelenek, és a régi klasszikus point & click klasszikusokkal egyáltalán nem említhetők egy lapon, a köztes részeket felrázni próbáló, QTE alapú gombnyomkodás meg kifejezetten irritált az egyszerűségével.

Végső soron szubjektív szemmel egy pillanatra sem szerettem meg ezt a játékot. A világsajtó reakciói kissé meg is leptek, amelyek alapvetően pozitív kritikával illették a DP-t. Többször is próbálkoztam, tiszta fejjel, pozitív hozzáállással újrakezdeni, meglátni a jót a játékban. Sajnos a kísérleteknek mindig ugyanaz lett a vége: fél óra után kínzó vágy, hogy abbahagyjam és mást csináljak. Nem jött be, na. Hiányzik belőlem a Pokémonok iránti rajongás, ami átsegített volna a holtpontokon és érdekesé tette volna, az erre a világra felépített rejtélyeket. Ne ijesszen azonban mindez el. Ha jól tudom, demo is van, és ha az bejön, vagy szereted a Pokémon világot, akkor tegyél vele egy próbát, hátha.

Veres Miki