A farkas bőrébe bújt napistennő a PlayStation 2 kínálatának egyik legkülönlegesebb darabja volt a maga idejében, a Ready at Dawn és a Capcom közreműködésében azonban újra kalandra indulhatunk, ezúttal a mozgásérzékelésre alapozó Wii változat keretein belül.
Az Okami egy roppant különleges játék, a már nem létező Clover stúdió legfényesebben csillogó ékköve. A játékban a farkas formában lévő Amaterasut irányítjuk, aki aktív, cselekvő istenként egymaga száll szembe a természetet ostromló gonosz erőkkel. Kalandunk egy igazi Zelda játék is lehetne, hiszen megannyi falun, ellenfelen, barlangon kell átverekednünk magunkat, a lehetőségeink pedig számosak. Az emberek nagy része nem látja, milyen természetfeletti erők ostromolják világukat, és minket is csak egyszerű farkasnak látnak - mégis, érdemes ápolni velük a kapcsolatot, így megannyi apróbb küldetést, extra fegyvert, új technikát, vagy éppen támadást tanulhatunk meg: titkokban bővelkedik tehát a játék. Hogy minden sallangtól eltekintve azért istenek volnánk, azt már mozgásunk is jelzi: a farkas nyomában életre kel a természet, lábaink mentén virágok nyílnak, ugrásunk a lehulló falevelek kecsességére emlékeztet - és ez még csak a felszín. A játék magja a mágikus ecset, amivel hatalmunkat direkt kinyilatkoztathatjuk: nekünk nincs szükségünk titkos szektákra, meditáló szerzetesek tömegére - csak egy gombnyomásra.
Az ecset pedig tényleg képzeletünk kiteljesedése: éjszaka van, és fényt szeretnénk? Rajzoljunk egy kört az égre, és a természet meghajlik akaratunk előtt: nappal lesz. Hiányzik egy híd a folyó két partja között? Rajzold meg, és létrejön. Ketté kell hasítanunk a hatalmas kőtömböt? Szélnél is gyorsabb suhintásunkat az ecsettel visszük véghez: fizikai tárgy nem állhat neki ellent. Istent játszunk, interaktív módon - amíg ki nem fogyunk az isteni tintából. Persze növelhetjük idővel azt, mennyi tintánk van, mennyire bírjuk az ütéseket, vagy DMC módjára feltámadhatunk, ha megölnének. Túlságosan sokat nem érdemes erről írni, hiszen az oldalunkon megtalálhatjátok Antaru teljesen részletes, mitológiára is kiterjedő tesztjét: a játék magja, a játékmenet és a történet teljesen változatlan maradt.
A fejlesztőkről
A Clover stúdió a CAPCOM azon részlege volt, akik a minőségi játékok gyártását tartották fő feladatuknak, néhány anyagi bukást követően azonban kénytelenek voltak szembenézni a feloszlatással. Rövid idő után SEEDS néven találkozhattunk velük újra, de ekkor már semmi aktivitást nem mutattak, s erős fél éve ismét névváltozásnak lehettünk tanúi. A csapat (akik között olyan nevek vannak, mint a DMC megálmodója, Hideki Kamiya, vagy éppen a RE széria atyja, Shinji Mikami) most Platinum Games néven fut, és a SEGA-val karöltve három bejelentett játékuk van: ezek az Infinite Space, a Bayonetta, és a Mad World. Az Okami Wii-s portját az a Ready at Dawn készítette el, akik között volt Naughty Dog és Blizzard fejlesztők is akadnak. A csapat híres roppant minőségi portolásairól, az eredeti Daxter (PSP) mellett a szintén PSP-s God of War és az Okami fűződik nevükhöz.
Jöjjön az, amiben az Okami változott a PlayStation 2-es kiadáshoz képest. Maga a lista nem túlságosan hosszú, gyakorlatilag két fronton történt változás: ez pedig a grafika, és az irányítás. Akárhonnan is közelítjük meg a kérdést, a konklúzió az, hogy jót tett ennek a játéknak, hogy egy erősebb hardverre, a Wii-re került át. A grafika letisztultabb, nem akarnak annyira összemosódni a színek, mint a PlayStation 2-es változatban, sokkal élesebb és szebb színekkel operáló vizualitást kapunk. Ez persze nem csoda, hiszen a játék alaposan megizzasztotta a Sony hardverét a maga idejében, a cel-shaded grafika ellenére is. Azon a platformon a legszebb és a legművészibb játékok egyike volt, és a Wii-n hasonló sors vár a portra: az Okami még mindig pompásan néz ki, az új platformon pedig egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy egy mozgó festményként nézzünk rá. A 480p és a 16:9 támogatása pedig csak hab a tortán.
Az irányítás szempontjából pozitív és picit negatív változások is érték a játékot. Amikor az eredeti megjelent, sokan kiáltottak a Wii mozgásérzékelős kontrolleréért, hiszen ez tökéletesen illik ahhoz, amit csinálnunk kell majd. Való igaz, a festegetés sosem volt ennyire intuitív, és a könnyebb festések miatt harcban is gyakrabban, szívesebben nyúlunk eme eszközhöz. Ennél érdemes lett volna megállni, de nem így történt: Amaterasu “rárabolós”, harapós támadását a Wiimote rángatásával érjük el, ami hosszú távon számunkra idegesítőnek hatott. Az, akinek a Wii az elsődleges konzolja, az ezt valószínűleg már megszokhatta, így ezt mégsem róhatjuk fel negatívumként. A kamerakezelés lehetne finomabb, hiszen ezúttal a d-paddal kezelhetjük: némi beállítás után szerencsére ritkán lesz olyan pillanat, amikor nem nagyon tudjuk, hol van fent és hol van lent.
Az Okami azt az irányvonalat képviseli, ami manapság roppant egyedi a videójátékok körében: egy igazi mesét mond el a játékosoknak. Igazi, japán mitológiától túlcsorduló darab ez, kihagyhatatlan alkotás azoknak, akik picit is érdeklődnek a téma iránt. Hogy hogyan tovább? A Clover feloszlott, a Capcom valószínűleg igyekszik kifacsarni mindent ebből a piacilag életképtelen játékból: ez a fajta minőség sosem volt a tömegek szórakozása. Mi azért szeretnénk reménykedni abban, hogy az új közönség, a Wii játékosok népes tábora valamelyest vevő lesz az Okami-ra: ez a játék még mindig a legjobbak közt van - időtlen, hihetetlenül minőségi darab.