A különféle remastered kiadások felbukkanása már nem igazán mondható új trendnek a videojátékok piacán, hiszen már az előző generációban is bőségesen érkeztek különféle HD-kiadások. Most, egy ciklussal később már az alapanyagok tekintetében is továbbléptek a fejlesztők, ugyanakkor még mindig találni olyan újrakiadásokat, melyek a hatodik konzolgenerációig nyúlnak vissza. A pár hete megjelent Shadow of the Colossus megmutatta, hogy ekkora korkülönbségnél már bőven van létjogosultsága akár egy teljes értékű remake-nek is. A Devil May Cry HD Collection ezzel szemben a lehető legegyszerűbb utat választotta: fogták, és lényegében elénk tették újra a PS3-ra és Xbox 360-ra megjelent HD-trilógiát.
Bizony, nem túlzás: tartalomra és látványra ez lényegében ugyanaz a gyűjtemény, mint amelyik hat éve is megjelent. Ennek megfelelően sok újat nem nagyon lehet róla mondani - azt leszámítva persze, hogy mint ilyen, egy meglehetősen lusta újrakiadás az előttünk heverő tesztalany. A rend kedvéért azért vegyük át, hogy mire lehet tőle számítani!
Ha egy mondatban kellene jellemezni a csomagot, akkor azt mondhatnánk, hogy két egészen kiváló és egy borzasztóan felejthető játékot kapunk egy áráért. Az első Devil May Cry igazi klasszikus, a japán hack and slash műfaj egyik megkerülhetetlen alappillére, melynek maga Hideki Kamiya is rengeteget köszönhet. Nem mai darab persze, és ez nem csak azért igaz, mert egy 2001-es címről beszélünk, hanem mert az irányításán és a kamerakezelésén is érződik, hogy kezdetben egy klasszikus Resident Evil-játéknak indult - azok meg nem öregedtek túl jól. Minden más azonban első osztályú: ellenféldizájnban kívül-belül etalon a mai napig, kidolgozott, változatos és gyönyörű helyszínekkel, valamint letisztult, mégis rengeteg finomságot tartogató harcrendszerrel. A Devil May Cry 2 ezzel szemben minden tekintetben olyan, mintha egy félkész játék lenne: újrahasznosított és befejezetlen elemek, elnagyolt megoldások és oda nem illő kreatív agyszülemények egymásutánja az egész folytatás. Nem is érdemes sok szót pazarolni rá - meglepő lenne, ha valaki emiatt venné meg a kollekciót. Nem úgy a Devil May Cry 3: Dante's Awakening, amely sokkal jobban hasonlít egy modern hack and slash-hez, mint az első rész. Áramvonalasabb, ugyanakkor mélyebb és sokrétűbb is egyben, mint az első rész, köszönhető elsősorban a stílusrendszernek, melyet a későbbi epizódok is örököltek. És bár - harmadik részről lévén szó - nyilvánvalóan nem olyan friss, mint az eredeti, egyáltalán nem véletlen, hogy sokan a mai napig ezt tartják a legjobb Devil May Cry-játéknak. Apropó: a csomag természetesen a nehezített, extra opciókkal bővített Special Editiont tartalmazza, vagyis egyértelműen a harmadik rész definitív változatáról beszélhetünk.
A Devil May Cry HD Collection semmi olyat nem nyújt, amit ne láttunk volna korábban. Ha éppen most jött rád a pótolhatnék, akkor ezzel a kiadással érdemes felülni a nosztalgiavasútra, ám a sorozat kedvelőjeként és ismerőjeként nem ajánlott pénzt költeni rá, hiszen lényegében egy egyszerű előző generációs portról beszélünk. Legalább maguk a játékok (többségében) jók - de még mennyire azok!
***Devil May Cry HD Collection | Platform: PC, PS4 (tesztelt), Xbox One
Kiadó: Capcom | Fejlesztő: NeoBards Entertainment
Megjelenés: március 13.***