Szerintem nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy mindenki szereti Indiana papát, a kalandjait bemutató filmeken nemzedékek nőttek fel. Szinte hibátlan műalkotások ezek, amik tökéletesen ötvözték a humort, a kalandot és az akciót. Igazi szórakozás volt az egész családnak, és bebizonyította, hogy lehet jó filmet csinálni feleslegesen sok erőszak és csöcsök nélkül is. A Travellers Tale ismételten egy olyan témához nyúlt, amiben szinte lehetetlen hibázni, és ha még hozzá vesszük azt is, hogy jó marketing érzékkel szinte az új mozival egy időben jelentették meg Lego Indy kalandjait, akkor biztosra vehetjük, hogy a siker garantálva van.
Az elmúlt évek egyik meglepetés franchise-a lett a Lego-világba öntött filmek műfaja, pedig legelőször nem adtunk volna egy lyukast garast sem értük, hiszen ki gondolta volna, hogy egy ilyen bugyutaságnak tűnő játék jó lehet. Viszont a múlt bebizonyította, hogy a kétkedők nagyot tévedtek: az első Star Wars Lego adaptáció átütő siker lett, köszönhetően annak, hogy a fejlesztők tökéletesen ráéreztek arra az arany középútra, ahol nem lehet komolyan venni a játékot, viszont elég komoly lett ahhoz, hogy felhőtlen szórakozást nyújtson az idősebb korosztály számára is. Az egyetlen aprócska probléma akkor következett, amikor egymás után jöttek az új részek, és a tartalmi bővítésen kívül más nem nagyon történt. Persze nem volt ez akkora tragédia, hiszen a jón felesleges változtatni, viszont az ember azért egy olyan jószág, amely egy idő után igényli az újdonságot. Bármilyen meglepő, de én is ebbe a kategóriába tatozom, így amikor megkaptam tesztelése az új Lego játékot, arra voltam leginkább kíváncsi, hogy mit tudtak újítani a zsáneren a srácok.
Akiknek az előző bekezdés olvasása alatt nem jelent meg a feje fölött egy Lego-villanykörte, és az elmúlt 1-2 évet az internettől és úgy zusammen a videójáték-ipartól elzárva töltötték, azoknak röviden leírnám pár sorban, hogy miről is beszélünk. A játék felépítésében egy 3D-ben elhelyezkedő ügyességi platformszerűség, ami bőven meg van locsolva logikai feladványokkal és töménytelen mennyiségű harccal. Egy adott pályán egyszerre mindig kettő vagy több Lego karakter van bent, akik egy modern két szereplős Lost Vikings szisztéma segítségével, a saját speciális képességeiket kihasználva juttatják tovább magukat és Lego-bajtársukat a pályarészeken. A terep 80%-ban mindig lerombolható, és le is rombolandó, mivel általában a továbbjutás egyetlen módja így válik számunkra is felismerhetővé. Nem is említve még azt az apróságot, hogy a tereptárgyak elpusztításával rengeteg Lego darabka ugrabugrál szerte-széjjel, amiknek a begyűjtése erősen javallott, persze csak akkor, ha a pálya végi értékeléskor pozitív mutatóra hajtunk. Természetesen Indy szinte mindig az egyik irányítható karakterünk, aki mellé a filmek adott jelenetéből ismert szereplő csapódik. A speciális képességek tárháza nem túl nagy, van, aki nagyot ugrik, van, akit a legyártáskor mérethibás Lego darabokból tettek össze, így a szűk helyekre is befér. Van, akinél mindig akad egy bazzooka, ami azért fontos, mivel az ezüstösen csillogó tereptárgyak csak Lego-detonáció segítségével robbanthatóak fel. Van okos Tónink, akinél mindig van egy hieroglifákat megfejteni tudó csodakönyv, amit a megfelelő falnál használva megnyithatja a tovább vezető utat, vagy a segítségével begyűjthetjük a hőn áhított csodás ereklyék darabjait. Ezek gyűjtögetése már ismerős lehet a Lego-veteránok számára, hiszen a pályánként elrejtett 10 darab összeszedése után a központban - ami most Dr. Jones múzeuma/egyeteme - teljes pompájukban megtekinthetőek. Gyakran fogunk még járműveket és Lego-állatokat is használni kalandjaink során, amik szintén a továbbjutásunkat vagy a rejtett tárgyak magunkhoz szólítását könnyítik meg.
Minden állásbetöltés után a már fentebb említett múzeumba kerülünk, ahonnan is többek között elindulhatunk az aktuális küldetésünkre. Na, a “többek között” közé tatoznak bele az olyan nyalánkságok, mint a moziterem, ahol a már eddig lejátszott story közben látható átvezető filmecskéket nézhetjük meg egyben, ami így teljesen olyan, mintha az eredet filmet néznénk egy Lego-szemüvegen át. Ott van a könyvtár, ahol megvehetjük a még hiányzó szereplőket, persze csak akkor, ha kalandjaink során elegendő Lego-pénzt gyűjtöttünk. A Lego-osztályterem táblájára írhatjuk fel a tudomásunkra jutott különböző csalókódokat, amiknek így majd élvezetjük vicces vagy áldásos tevékenységét. Az udvar végén lévő művészeti stúdióban kiélhetjük ez irányú indíttatásunkat, mármint az olyan művészet felé irányulót, ahol az eddig már megszerzett Lego-szereplők darabkáit tetszés szerint cserélgetve létrehozhatunk egész vicces kreációkat. A már fentebb is említett trófeateremben megnézhetjük az eddig begyűjtött darabkákat, és ha igazi, vérbeli, pocakot eresztett, nulla kalandvággyal rendelkező, kihívásoktól rettegő Lego-kocka játékosok vagyunk, akkor meg is vehetjük a pályán felejtett hiányzó részeket, ahelyett, hogy megkeresnénk őket. Itt van még lehetőségünk a múzeum elzárt területeinek megnyitására is. A központi teremből tudunk elindulni kalandos utazásainkra, a három nagy térképen követhető nyomon, hogy merre is járunk éppen. Értelemszerűen a 3 nagy térkép a 3 “régi” filmet szimbolizálja. Ha egy pályát egyszer már teljesítettünk, akkor megnyílik a hozzá tartozó Free Play mód, és onnantól fogva bármikor visszamehetünk, hogy begyűjtsük a hiányzó trófeadarabokat, vagy csak egyszerűen megdöntsük az előző pontrekordunkat. Ja, és természetesen ilyenkor már az unlockolt karaktereink közül bárkit bevihetünk, amire azért is van szükség, mert első alkalommal nem fogunk tudni mindent összegyűjteni, hiszen nem minden esetben van velünk az a karakter, akinek a speciális keppességére az adott pályán szükségünk lenne. Olcsó trükk a szavatosság növelésére - mondanám, ha egy rosszindulatú tesztelő lennék, de mivel nem vagyok az, így nem mondom. :)
A vizuális körítésre eddig sem lehetett panaszunk (az eddig alatt amúgy a már megjelent Star Wars adaptációkat értem), Indy bácsi abszolúte hozza a megszokott minőséget. Minden nagyon ízléses, csillog-villog, ahogy egy Lego-kockának illik, megfelelően Lego-sak az animációk, és látszik, hogy szokás szerint rengeteg munkát fektettek arra, hogy minden a lehető legtökéletesebben illeszkedjen a filmek által elénk tárt világba. Persze azért sok minden visszaköszön az előző részekből, de erre mindjárt rátérek. Kivetnivalót azonban mindig találhatunk, ha nagyon akarunk, gondolok itt arra, hogy azért a pályák nem minden esetben sikerültek egyformán minőségire. Vannak olyanok, amik úgymond jobban állnak Indynek, vannak azonban, amik kevésbé. Néhány pályarészlet, objektum, távolba kihúzott óriástextúra nem lett az igazi, ami főleg pár szemkápráztatóan jól sikerült pálya után szúrja igazán a szemet. Az irányítással sem voltam teljesen megelégedve, az automata célzás bár kényelmes, de nem mindig hatékony, és mivel a kontroller 50 százaléka teljesen kihasználatlan, erre kitalálhattak volna valamit. Könnyű leesni vagy meghalni, mert az animáció, ahogy már fentebb írtam egy Lego-hoz képest király, de egy olyan Lego-hoz képest, ami szakadékok fölött ugrabugrál már nem annyira.
De, hogy még egy kicsit fanyalogjak. Ahogy pár korábban látott tereptárgy, objektum, megoldás visszaköszön, úgy köszön vissza az egész játék. Kifejtem. Oké, hogy egy adott zsánerről beszélünk a vdeójátékok között, de még aztán az unalomig ismételt FPS-ek között is van általában valami, amivel megpróbálnak újítani. Itt most megint minden ugyanaz mint a Star Wars-ban volt. A köteles, lézerpisztolyos Luke-al végig lehetne vinni az összes pályát az Indyben. Semmivel sem tudtak többet hozzátenni a játékélményhez, ami alapból is jó és szórakoztató - ezt elismerem -, csak örültem volna valami plusznak. Bár tény, hogy a már létező film története miatt igencsak megvolt kötve a kezük. Remélem, hogy a Lego Batman-ben már találkozhatunk, új és kreatív ötletekkel, mert Gotham City-ben aztán azt csinálnak, amit csak akarnak.
Mindent egybevetve azért nagyon jót szórakoztam a végigjátszás során, de érdekes módón végig azon járt az agyam, hogy ez hogy történt a filmben, azt hogy oldották meg, és persze azon, hogy mennyire isten király császárság az Indy filmek zenéje. Megfelelő kikapcsolódás az egész családnak, és mivel manapság a platformer stílust óriás Lego-nagyítóval kell keresni a boltok polcain, ezért nyugodt szívvel ajánlom Indy kalandjait kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mert még idősebb fejjel sem szabad elfelejteni, hogy Lego-zni jó!!