A régimódi indie játékról manapság leginkább valamilyen oldalnézetes, pixelgrafikás metroidvania juthat a többség eszébe, akkora trend lett ebből az elmúlt időszakban, amit jól mutat, hogy még a Nintendo is elkezdte használni ezt a kifejezést. Van azonban más módja is a múltidézésnek: itt van például a Teslagrad fejlesztőinek új játéka, az azonos univerzumban játszódó World to the West, amely tavaly májusban mutatkozott be, nemrég pedig Switch-re is megjelent.
A jól körülhatárolható helyszínekre bontott, ugyanakkor méretes és összefüggő világ a kameranézet miatt a korai Zelda-játékokat juttathatja eszünkbe. A sztori első felében több szálon futó cselekmény és viszonylag sok párbeszéd pedig olyan elemek, melyek nem ritkán visszaköszöntek például a 16-bites éra JRPG-iben. Mindezek után nem csoda, hogy a World to the West nosztalgikus érzéseket kelt a veterán gamerekben, melyben egyébként négy különböző karakter között váltogatva kell átverekednünk magunkat a kisebb-nagyobb logikai fejtörőkön.
A négy karakter és a méretes világ ellenére a World to the West viszonylag lineáris, különösen a játék első felében, így mindig jól látható, hogy mi a következő úti cél. Az odajutás mikéntje már kevésbé, hiszen mindegyik hős más és más képességekkel bír: van, amelyik állatokat szelidít, van, amelyik teleportálni tud, van, amelyik kősziklákat zúz ketté, de olyan is, amely alagutakat ás a föld alatt. Egyszerre mindig csak az egyiküket irányíthatjuk, és egy-egy pályaszakasz teljesítéséhez mindig egy meghatározott karakter szükséges. Amivel nincs is gond, a folyamatos váltogatás ugyanis biztosít egyfajta változatosságot, ugyanakkor bosszantó tud lenni, amikor 15-20 perc kalandozás után rájövünk, hogy itt most egy másik hős fog kelleni, a mentésekért felelős totemek között ugyanis csak akkor tud utazni egy karakter, ha ténylegesen is járt már ott.
Ez a fajta változatosság kell is, mert mechanikai szempontból a World to the West egy nagyon egyszerű játék. Harc leginkább csak mutatóba van, nagyon ritkán kap tényleges szerepet - az esetek többségében jobban járunk, ha elkerüljük az ellenfeleket, már csak azért is, mert annyira esetlenek hőseink (meg picit az irányítás is), hogy pillanatok alatt meg lehet halni. A szereplők limitált mozgástára pedig megköti a fejlesztők kezét, így a feladványok tekintetében is eljön egy idő után az elkerülhetetlen önismétlés. Van amúgy néhány egészen fura dizájndöntés a játékban. A "kedvencem" az, amikor Miss Terivel éppen valamelyik állatot irányítjuk: ha ilyenkor megtámad minket egy szörny (ez ellen nyilván nem tudunk védekezni, hiszen mi magunk teljesen máshol járunk), akkor bukjuk az irányítást és kezdhetünk mindent elölről. Érthetetlen.
Hibái és egyszerűsége ellenére a World to the West egy viszonylag könnyed, jobb pillanataiban pedig egészen kreatív felfedezős kalandjáték lett - néhány belassulástól eltekintve a Switch verzióra sem lehet komolyabb panasz. Igazi mélységet és kihívást nem érdemes benne keresni, ha azonban egy aranyos képi világú, kissé nosztalgikus utazásra vágysz, akkor nyugodtan tehetsz vele egy próbát.
***6/10
World to the West | Platform: Switch
Fejlesztő: Rain Games | Kiadó: Rain Games
Megjelenés: január 18. | Ár: €19.99***