[Teszt] Finding Paradise + NYEREMÉNYJÁTÉK!
Eddig 43 hozzászólás
Vega
2018. január 15.
hétfő 15:00
Akár tetszik, akár nem, a 2011-es To the moon kultikus játékká nőtte ki magát az évek során. Hiába a sétálószimulátorokra jellemző interaktivitás, az RPG Maker EX által szabott hatalmas technikai korlátok és a húsz+ évvel ezelőtti látványvilág, sokan a mai napig az “élményjátékok” csúcsaként tekintenek rá. Szinte lehetetlenül hosszú ideje készül a folytatása, és a várakozást csak rövid epizódokkal törték meg a fejlesztők, igaz, pl. A Bird Story szerepe jelentősen átértékelődik majd most, a Finding Paradise megjelenése után, eddig ugyanis nem tudhattuk azt, hogy az abban elmesélt történet ilyen szervesen kapcsolódik majd és vezet át a folytatásba.



A Finding Paradise nem tipikus második rész, hiszen nem több, nagyobb, részletesebb és szebb, mint az első, hanem tulajdonképpen ugyanaz, másképp elmesélve, egyfajta biztonsági játékként. Az alapsztori ugye már önmagában van annyira erős, hogy végtelen számú érdekes történetet lehet rá építeni, és a továbblépés helyett inkább ezt az utat választotta a Freebird Games. Adott ugyebár a Sigmund Corp. nevű szervezet, ami egy olyan technológiának van a birtokában, amellyel a haldoklók tudatából visszanyerik az emlékeket, majd azt úgy építik újra, hogy az utolsó órákban azt higgye a delikvens, azt az életet élte, amelyet szimuláltak neki. Korrigálhatja a rossz döntéseket, beteljesítheti az egész életét végigkísérő vágyakat, rendbe rakhatja a félresikerült kapcsolatait, de akár gyerekkori sokkhatásokat is elsimíthat.



A történet ezúttal is onnan indul, ahonnan a To the moon, Dr. Rosalene és Dr. Watts épp egy haldokló utolsó kívánságait tervezi teljesíteni, és akárcsak az elődben, ezúttal se minden úgy alakul, ahogy a rutineljárás során rendre szokott. Semmiképp sem szeretnék sokat elárulni a történetről, pláne nem a nagyobb fordulatokat, de annyi belefér, hogy a fő problémát az okozza, hogy most az emlékeket nem az öregkortól visszafelé haladva nyerik ki a páciensből, így nem a gyerekkorhoz elérkezve jönnek az igazán érzelmes részek, hanem az idős és fiatalkor között ugrálva, innen is, onnan is a középkorúsághoz közelítve próbálnak a szereplők rájönni, hogy a két időszak közötti fura ellentmondásoknak mi lehet a magyarázata.



Természetesen nem csak maga az amúgy izgalmas elmeutazás jelenti a Finding Paradise fő vonzerejét, hanem azok a kemény kérdések, amelyeket körbejár. Hogyan viszonyulnak a közeli hozzátartozók ahhoz, hogy a haldokló tulajdonképpen épp azt az életet akarja felülírni, amit velük töltött? Hogyan lehet megoldani azt, hogy valaki ne változtasson a nagy fordulópontokon, csak kiegészítse azokat úgy, hogy kellemesebb legyen? Milyen az az élet, ami szemmel láthatóan teljes és kerek, ugyanakkor szinte minden pillanatában boldogtalan? És mik azok, amikkel ezeket a boldogtalansági réseket be lehet tömni?



És bár a történet ezúttal nem annyira elsöprő erejű, a felvetett kérdések most is kellően komolyak és súlyosak. És amennyivel gyengébb a sztori a To the moonhoz képest, annyival jobban teljesít a két főszereplő. A párbeszédeik első osztályúak, a dráma és a humor nagyon ízlésesen és jó arányban keveredik, kettejük között végig valami egészen fura kémia van jelen. És ebből a keverékből jön létre az a végig keserédes hangulat, amit természetesen alaposan megtámogat ezúttal is a szomorkás és nagyon igényes zene (még ha most nem is ég bele az agyunkba), ami ismét nagyszerűen illeszkedik a játékba.



A Finding Paradise nem ad akkora gyomrost, mint a To the moon, de még így is egy nagyszerű, jól átgondolt és precízen megírt történetet ad át a maga meglehetősen egyszerű eszközkészletével. A fordulatok ezúttal hamarabb kikövetkeztethetők, a vége pedig nem annyira megrázó, sokkal inkább elgondolkodtató, és mivel egy teljes élet áll össze apró darabkákból, kellően nagyívű és konzisztens az egész, nincsenek plot hole-ok és felesleges jelenetek. Minden a helyén van a vele töltött öt-hat óra alatt. Természetesen több szempontból is nagyfokú nyitottságot igényel, egyrészt alacsony érzelmi érettséggel felesleges nekiállni, a dráma nem fog átmenni. Másrészt ma, amikor már a sétálószimulátorok is olyan vizuális világgal rendelkeznek, mint a menő játékok, teljesen vállalhatatlannak tűnik a 4:3-as képernyőarányú, pixeles grafika. Pedig a Finding Paradise pont nem a hagyományos játékoknak int be, hanem a többi élményjátéknak, és megmutatja, hogy milyen volt az az időszak, amikor még a mi kreativitásunkra (is) volt bízva, hogy vizualizáljuk a játékban lejátszódó eseményeket. Mert itt pont ezt tesszük, az igen alapos kézimunkával összerakott jeleneteket bontja ki az agyunk és játssza le, majd értelmezi életszerű történésekként. Semmit nem kapunk készen, a felvázolt problémák is csak akkor fognak a helyükre kerülni, ha számunkra legalább minimálisan relevánsak, a jelenetek is csak akkor passzolnak, ha képesek vagyunk mi életet lehelni a kilencvenes évek elejének látványvilágába. És ezt tökéletesen tudja a Finding Paradise, még ha többet nem is: mélyen elgondolkodtat.

Finding Paradise | Platform: PC
Kiadó: Freebird Games | Fejlesztő: Freebird Games
Megjelenés: 2017. december 14. | Ár: 9.99 Eur


NYERD MEG A FINDING PARADISE-T!



A Finding Paradise fejlesztője, Kan Gao jóvoltából lehetőségünk adódott kisorsolni egy Steam kódot a játékból. A nyereményért nem kell sok erőfeszítést tenni, mindösszesen annyit írj meg nekünk lentebb egy kommentben, hogy mi volt a legemlékezetesebb drámai pillanat, amelyet videojátékban élhettél ál!

A sorsolás 2018. január 19. (péntek) 12:00 után lesz. Jó elmélkedést!

jan 22., hétfő 11:29 #43
Válasz parandroid (#41) üzenetére
Gratulálok, és könnyekkel teli jó játékot hozzá!
"Élő gondolkodó lény vagyok, aki az információ tengeréből született!"
jan 20., szombat 22:35 #42
Gratulálunk, jó szórakozást hozzá, az élménymegosztásokat pedig köszönjük mindenkinek!
jan 20., szombat 20:23 #41
Válasz mcmacko (#40) üzenetére
Köszönöm Uram, öröm volt önökkel egy nyereményjátékban részt venni Uraim!
“That’s what I love about these high school girls, man. I get older, they stay the same age.”
jan 20., szombat 17:40 #40
Válasz parandroid (#30) üzenetére
Uram, ön nyert egy jó Finding Paradise-t!
"This is our time to medicate..."
[2] TexMurphy
jan 19., péntek 2:26 #39
Legdrámaibb pillanat? Ultima Online, még a 90-es évek végén a betárcsázós internet korában, mikor egy brutál szörnnyel való harc közepén megszakadt a kapcsolat. Vagy ugyanebben a játékban a 10+ éve építgetett házam minden tartozékával együtt eltűnt, csak mert 2 hónapig nem fizettem be a díjat.
A4000T "Only amiga makes it possible"
jan 17., szerda 22:39 #38
Válasz Necroman Mk2 (#37) üzenetére
Igazából szerintem a zenét is Kan Gao szerezte, Laura csak az előadója.
jan 17., szerda 21:25 #37
Válasz Necroman Mk2 (#35) üzenetére
Bocs a spamért, de időközben megtaláltam a a kérdésemre a választ: KATT!
"Élő gondolkodó lény vagyok, aki az információ tengeréből született!"
jan 17., szerda 21:24 #36
A NYEREMÉNYJTÉKHOZ: Blackwell Epiphany, az utolsó pár perc

SPOILER, SPOILER, SPOILER! (ha érdekel a játék, ne olvasd el!)
Ritkán vált ki drámai érzelmet vagy csalódás belőlem egy videojáték, de a főszereplő kinyírása a legvégén szabályosan sokkolt. Most komolyan: Rosangela egy félénk, introvertált, de mégis szerethető karakter volt, akit 5 részen keresztül irányítottunk. És hiába szállta meg valami földön túli entitás, meg a hamvai szélbe szórásával lett egyfajta keretes szerkezete a teljes Blackwell szériának, megérdemelte volna az alig 25-30 éves csaj, hogy az eseményeket követően, akár a hús-vér Joey-val közösen, boldogan éljen. (Titkon reménykedem, hogy rajongói nyomásra lesz még valami folytatása, amiben Dave Gilbert mégis "helyére teszi" a dolgokat.)
"Élő gondolkodó lény vagyok, aki az információ tengeréből született!"
jan 17., szerda 21:13 #35
A JÁTÉKHOZ: szerettem az első részt, kb. azon kevesek egyike volt, amit egy ültő helyemben lenyomtam - oké, ebbe a hossza is besegített. Ha a Finding Paradis is hozza ugyanazt a miliőt, mint az elődje, akkor nálam is fölkerült a radarra.
Tényleg, a zenét itt is Laura Shigihara szerezte?
"Élő gondolkodó lény vagyok, aki az információ tengeréből született!"
[10] Painmare
jan 17., szerda 20:50 #34
Final Fantasy X vége, mikor Tidus átöleli Yunát, majd leugrik a repcsiről. Azt mindig megkönnyezem.
Listen to my story. This may be our last chance.
[2] lde93
jan 17., szerda 20:26 #33
A közelmúltat nézve a Firewatch eleje megkönyneztetett.
jan 17., szerda 19:54 #32
Journey számos pillanata.
Barlangos rész komoly, de nyilván a hegymászás vége a legdurvább.
ÉS ... utána a katarzis.
[1] bozsi09
jan 17., szerda 16:51 #31
Gears of War 2-ben amikor Dom feleségét megtalálják...
jan 17., szerda 15:20 #30
A legemlékezetesebbet nem tudom, de a legfrissebb élményem, amikor játék megérintett az a remek iOS-es EBA/Audiosurf hibrid, a Lost in Harmony befejezése volt.
“That’s what I love about these high school girls, man. I get older, they stay the same age.”
[3] Dunhill
jan 17., szerda 14:11 #29
Az ICO legvége. Még gyerek voltam, angolul szinte semmit nem tudtam, de minden érzés átjött és egyike azon kevés játékoknak, amin nem csak meghatódtam, de meg is könnyeztem.
"Yeah" - Lil Jon
[18] Plasma
jan 17., szerda 12:49 #28
Ha már endingek, nemrég játszottam végig az Oxenfree-t, az is ütött egy nagyobbat
jan 17., szerda 10:23 #27
Válasz Vladi (#26) üzenetére
Oh, ettől féltem. (Nem jutottam még a végére.)
"This is our time to medicate..."
[11] Vladi
jan 17., szerda 9:54 #26
A Last Guardian vége.
www.fumax.hu
jan 17., szerda 9:20 #25
El is felejtettem, Firewatch ending!!!
"This is our time to medicate..."
[2] Guitar14
jan 16., kedd 22:35 #24
Talán a Dead Space 3 ending, ahogy Ellie képét nézzük repülés közben aztán kitépi a szél a kezünkből. Vagy a kiegészítőben mikor a Terra Novával visszatérünk a földre és meglátjuk, hogy ott sincs minden rendben.
"Make us whole again!"
[2] NorbiAG
jan 16., kedd 21:24 #23
A legelső sikeres konfrontációm Orphan of Kosszal a Bloodborneban. Asszem azt sosem fogom elfelejteni, pedig az utolsó másodpercek teljesen kiestek.
Zseninek születtünk, hülyének neveltek, hamar elszállt a szellem. Szerény eszköztárunkhoz mérten harcolunk az unalom ellen.
jan 16., kedd 20:42 #22
Nem annyira drámai, de számomra az egyik legmegindítóbb pillanat, amikor Manny elbúcsúzik Glottis-tól és felül a Kilencesre... Nem szoktam sírni filmeken, videojátékon, zenéken, de ott és akkor majdnem sikerült...
let the sun never blind your eyes
jan 16., kedd 20:29 #21
Amikor a SMW-ben az elejen kiderult, hogy a hercegnot valoszinuleg megint elrabolta Bowser! KATT!

Ez persze csak trefa volt (remelem mindenki jot kacagott, aki olvasta), igazabol ha dramai pillanatot kellene mondanom, akkor a nemreg vegigjatszott Bioshockbol emelnem ki azt a reszt, amikor Ryant az akaratanak megfeleloen agynvertem egy, golfutovel. Mondjuk ez lehet, hogy siman csak beteg volt, mint dramai.

Talan meg az FFX introjat emlitenem, ahogy ulnek a baratok a tuz korul, szol a csodaszep zene es Tidus belekezd a monologjaba...
I'm a gamer. Not because I don't have a life, but because I choose to have many.
jan 16., kedd 19:26 #20
To the Moon-ból bizonyos szakaszok (kicsit összefolyik már most) és Brothers (főleg a vége - bőgtünk, mint a gép).
"This is our time to medicate..."
[27] Fre
jan 16., kedd 17:47 #19
Nekem a MGS4 vége. Vagy a MGS 1 sniper wolf halála.
PC : I7 4790K + MSI Gaming5 Z97 +Asus Geforce Strix GTX 1080 + 16 gb Kingston 2400Mhz ram
[12] nonkeat
jan 16., kedd 15:22 #18
FF VIII - Eyes on Me videoja
KATT!
Some are like water, some are like the heat Some are a melody and some are the beat
[1] Noctix
jan 16., kedd 15:14 #17
AC Black Flag: Amikor a végén ránézel az asztalnál ülőkre és a halott barátaidat látod akik már nem érhették meg ezt az időt. Ugyanitt, a credits alatt a lányoddal a hajón beszélgetve, megkérdezi, hogy láthattok-e még kalózokat. Mire válaszol a főhős, hogy nem, nem valószínű (mert már ő is feladta azt az életet).
[37] Fieldtom
jan 16., kedd 14:53 #16
Válasz Fórumozó (#11) üzenetére
Ez volt a másik esélyesem.

Ugyan nem drámai, de a Snake Eater "létramászása" is nagyot ütött nálam.
Tegnap is ma feküdtem le, ma is holnap fogok. Nintendo switch friend code: SW-3226-4561-1915, PSN: Fieldtom
[18] Plasma
jan 16., kedd 12:33 #15
Hirtelen nekem az Enslaved jelenete ugrott be, amikor Trip rájön, hogy a faluját elpusztították.
[47] Fórumozó
jan 16., kedd 11:36 #14
Válasz Fórumozó (#11) üzenetére
Jajj, és persze Gray Fox!!
MEDIOCRE
jan 16., kedd 11:35 #13
Válasz Fórumozó (#11) üzenetére
Tök fura, mert munkába jövet pont azon a jeleneten gondolkodtam, és amúgy ja, nagyon jó volt.
[8] Nanditos
jan 16., kedd 11:28 #12
A Red Dead Redemption vége, John Marston halála.
A semmi az a valami, ami azáltal van, hogy nincs.
[47] Fórumozó
jan 16., kedd 10:57 #11
Metal Gear Solid (EREDETI PLAYSTATION!!!) - Sniper Wolf halála
MEDIOCRE
[37] Fieldtom
jan 16., kedd 10:18 #10
A To the Moon még mindig a backlogomat bővíti, valamelyik este rászánom végre magam. (Ezt mondom 2 éve legalább)
Örülök, hogy ez az "epizód" is hozta a színvonalat.

A nyereményjátékkal kapcsolatban:
Persona 4 Golden Nanako a kórházban. (de számtalan momentumát felsorolhatnám ennek a csodának)
Tegnap is ma feküdtem le, ma is holnap fogok. Nintendo switch friend code: SW-3226-4561-1915, PSN: Fieldtom
[24] Hwopapa
jan 16., kedd 10:14 #9
Válasz Hwopapa (#5) üzenetére
Oppárdon
PSN ID: Snake.aZ.eKe / Switch Friend Code: SW-6493-2649-5593
jan 16., kedd 10:05 #8
(nyilván nem ez, de nyereményjátékon kívüli jópofa példának megteszi)

Amikor Hearthstoneban egy csomagból (öt kártya) egy legendary és két epic lapot kaptam. Második legemlékezetesebb: fordítás után a játék legrosszabb legendary és epic lapjai néztek velem szembe.
[29] gabi1818
jan 16., kedd 8:57 #7
Spec Ops: The Line - white phosphorus mortar strikes...
That's How I Roll!
[1] Ginko
jan 16., kedd 8:54 #6
Válasz Hwopapa (#5) üzenetére
A lányára gondolsz?
[24] Hwopapa
jan 16., kedd 8:02 #5
The last of us - Joel fiának halála
PSN ID: Snake.aZ.eKe / Switch Friend Code: SW-6493-2649-5593
[1] Ginko
jan 16., kedd 7:55 #4
Final Fantasy VII, Aerith halála.
[13] grosy
jan 16., kedd 7:04 #3
Shenmue első részében a végső harc.
[3] tsz
jan 16., kedd 4:59 #2
Witcher 3 döntései, amik alapján jelentős szereplők haltak meg jóval később.
[1] Agent4125
jan 15., hétfő 18:02 #1
A 4:3 arányú pixeles grafikánál nem sok jobb van! Egy scart kábel és egy upscaler kell csak! Micsoda hipster review! Punkbanda nincs benne? Elvitathatatlan lenne!