Ha szavazni kéne a tavalyi év meglepetés sikerjátékára, akkor egyértelműen a PlayerUnknown's Battlegrounds-ra menne a voksunk. A fene se gondolta volna, hogy a korábban mod-formában többször is feltűnt (a PUBG maga is Arma2 mod volt gyermekkorában), a kult-klasszik japán filmből, a Battle Royale-ból kölcsönzött alapötletet tényleges játékká átdolgozó alkotás ekkorát durran majd, pláne egy (Nyugaton legalábbis) viszonylag ismeretlen dél-koreai kiadó gondozásában. Pedig nagyot durrant, óriásit, a Steam változat a tavalyi évet 24 millió értékesített példánnyal, és csúcsidőben 3 milliós játékos-számmal zárta.
Miért ilyen sikeres a PUBG? Valószínűleg azért, mert egyszerűen, de nagyszerűen nyúl egy szintén nem túlbonyolított alapötlethez: adott egy sziget, száz darab játékos, egy egyre szűkülő kör, amin kívül nem tanácsos tartózkodni, random napalmtámadások, és rengeteg, a szigeten elszórt felszerelés a palacsintasütőtől a járműveken át a mesterlövészpuskáig, és a hozzájuk (már ha van rá mód) kiegészítőkig. A feladat: túlélni, utolsóként (személyként vagy csapatként) talpon maradni. Ennyi, minden más rád van bízva.
Mivel cikkünk az Xbox változatról szól, koncentrálunk most erre: mit tud, miben több / kevesebb, mint a 2017 végén, egy közel egy éves alfa / béta periódus után "kész bolti termék" státuszba került PC verzió?
A válasz egyszerű: jelenleg szinte mindenben kevesebb, ami egyrészt nem ideális, másrészt viszont egyáltalán nem meglepő, mert még nincs kész. Ahogy a PC változat is megjárta a maga útját az Early Access státusz sűrű dzsungelében, a Xbox verzióra is pontosan ugyanez vár, tartalmi és technológiai szempontból egyaránt.
Tartalmilag a legnagyobb hiányzó elem a PC változatba decemberben bekerült második, sivatagos térkép, konzolon csak a szigeten vadászhatunk egymásra. A nagyobb probléma a konkrét technikai megvalósítás, azon belül is leginkább a sebesség, ami döcögős, és akkor valószínűleg még finom jelzőt választottam.
A PUBG nem egy vizuális csoda, így (naivan?) elvárható lenne tőle a stabil 30 képkocka per másodperces képfrissítési ráta. A (jelenlegi) valóság ezzel szemben azt, hogy ezt az értéket stabilan sem Xbox One X-en, sem az alap Xbox One (S)-en nem hozza. A XOX verzió (meglepetés!) teljesít jobban a kettő közül, itt a játékhoz kiadott második patch után a sebesség ha nem is szuperideális, de hellyel-közzel szállítja a 30 fps-es elvárást. A "sima" Xbox One változat viszont még a foltozások után sem tesz ilyet, ez is javult valamelyest a megjelenéskor tapasztalható helyzethez képest, de itt 30 fps-t gyakorlatilag akkor látunk, ha semmi / alig valami történik a képernyőn. Ahogy beindul az akció, vagy urambocsá egyszerre több csapat esik egymásnak egy tereptárgyakkal sűrűbben beszórt területen, a képfrissítési ráta elindul lefelé, nem egyszer mínusz 7-8 fps-es hullámvölgyekkel, amik - tartós terhelés esetén - folyamatos hullámzásba csapnak át.
Ez pedig nem jó, egyrészt azért, mert bezavar a játékélménybe, nem tudsz normálisan célozni, vagy precízen mozogni - mivel a PUBG-ben egy darab életed van, egyáltalán nem mindegy, hogy kinyújtóztatnak-e csak azért, mert Framerate Úr ledobta a köntösét, és úgy döntött, hogy ő most búvárkodik egy kicsit. Azért sem jó, mert a két (XOX és klasszik XO) verzió így teljesítmény szempontjából nincs párban egymással, méghozzá egy olyan területen (képfrissítési sebesség), ami jelentősen befolyásolja a játékélményt és a hatékonyságot. Vagyis: az XOX verziót futtató játékos mesterséges előnyt kap, aminek lehet, hogy ő (átmenetileg) örül, a sima XO platformon harcoló ellenfele viszont már kevésbé lesz vidám.
Summa summarum: van még hová fejlődnie az Xbox változatoknak, de már ezen a technikai gondokkal küszködő verzión is átsüt az, hogy mennyire addiktív tud lenni a PUBG. Hogy pontosan mennyire, arra hamarosan visszatérünk a PC változatról készült tesztünkben.