Mesevilágok Xbox One-onTeszt

Az Xbox One X megjelenésével egy fő gond volt: a rajthoz igazított exkluzívok meglehetősen alacsony száma. A Microsoft azonban ügyesen hidalta át ezt a problémát, elővett néhány klasszikust, felújította azokat a maximális látvány és hozzáférhetőség jegyében, majd bátran odatette őket a Super Lucky's Tale mellé. Így a gyerkőcök számára is akadt néhány játék, amivel igazolni lehetett a szupermasina vásárlását. Az előzetes kalkulációk egész jól sültek el, ugyanis a cikkünkben bemutatott három program nem csak hogy szebb és jobb lett Xbox One X platformon, de a mai napig vállalható, igényes szórakozást biztosítanak a legkisebbeknek, és bizonyos peremfeltételek mellett akár a nagyoknak is.

Disneyland Adventures - Teszt

Tegye szívére a kezét mindenki: valószínűleg sokunk korai gyermekkori álma volt Disneylandbe látogatni, amely egyben tűnt misztikusan távolniak és elérhetetlennek - és a gyerkőcös családok számára sok esetben még most is az. Vagy mégsem?

Walt Disney és világraszóló hagyatéka egy ideje már nem csak és kizárólag a rajzfilmekben és mesékben csúcsosodik ki, így valószínűleg nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a disneylandi séta már a virtuális világban is megléphető dologgá vált - és még csak VR technológia sem kell hozzá. Az egész még a Frontier Developments-féle csapattal kezdődött, akik az eredeti ötletüket Xbox 360-on valósították meg, melyet egy alapos ráncfelvarráson átestve már Xbox One és Windows platformokon is a csemeték elé varázsolhatunk. (A korrektség kedvéért: a jelenlegi XO(X), Windows átiratokat már a francia Asobo csapata követte el, akik a szintúgy fiatalabbaknak szánt Rush-című Disney-Pixar kalandot is jegyzik).

A Disneyland Adventures valójában arról szól, hogy kis családunkat gyermekestül, nagyistul, kutyástul szinte egyetlen gombnyomással elrepítse a gigantikus kaliforniai Disneyland parkba, ahol aztán az egész vursli, s vele együtt minden lakója csak arra vár, hogy egyszerűbb játékformába öntve logikai fejtörőkkel, vicces párbeszédekkel és feladatokkal szórakoztassa a nagyérdemű közösséget.

A játék alapvetően a fenti három feladatkörrel dolgozik, melynek ugyanúgy részét képezi a szelfi-fotózás, mint a tánc, az autogram-kérés, vagy épp a jópofa és vicces interaktív feladatok, melyekkel a park lakói, a rajzfilmfigurák bíznak meg bennünket. Eltűnt Donald kacsa kalapja? Be kellene tömni az éhes Stitch száját? Micimackónak korog a pocakja és csak Malacka segíthet? Nem akadály, a játék tonnányi vicces és könnyed feladattal halmozza el a gyerkőcöket, akik mindeközben Walt Disney szinte teljes hagyatékával megismerkedhetnek - Mickey Egértől kezdve a Karib-tenger kalózcsapatáig.

A Disneyland Adventures kicsiknek készült játékként nem hagyja ki a nemrégiben nyugalmazott Kinect ziccert sem: bár a minijátékok javarészt kontrollerrel is tökéletesen irányíthatóak, de emellett szépen használható a mozgásérzékelős szenzor is, amely főként a gyorsaság, a reflexek és természetesen a klasszkus karakterek köré épült interaktív környzet hatására még inkább leköti majd a kicsik energiáját. Ehhez kapcsolódik, hogy a Disney Adventures drop-in, drop-out lokál kétfős kooperatív játékmódban is elfut, amellyel a szülő nagyon könnyen tudja támogatni és/vagy segíteni a csemetét az interaktív játszóházban - legyen az néhány ellenfél móresre tanítása, vagy az érmék gyűjtögetése.

Mivel a játék alapvetően egy felpiszkált átirat, Xbox One-on és Windowson is sokkal színesebb és részletgazdagabb textúrákkal dolgozik, mint az eredeti X360-as változat - bár a töltési idők néhol egész hajmeresztő értékeket ütnek meg. Ennek a maradványai sajnos még az XOX-et is sújtják, ám a masina ezt natív 4K felbontással és HDR effekttel igyekszik ellensúlyozni. Azaz: a Minecraft mellett most már a Disneyland Adventures is jó ok arra, hogy a kontroller (vagy a nemrégiben hivatalosan is elhagyatott Kinect) alkalomadtán egy 6-8 éves gyerkőc kezében kössön ki.

Stinger

Rush: A Disney Pixar Adventure - Teszt

Stinger kolléga már kivesézte a Disneyland Adventures-t pár lappal odébb, sőt, cikkünk tárgya is járt már egyszer a Gamer365 tesztlaborjában. (Ha nem hiszitek, járjatok utána!) A Rush annak idején még Kinect Rush néven futott, az új kiadás pedig azon túl, hogy XO(X) és Win10 platformokon is elérhetővé vált, gyakorlatilag félreállította a Kinect fókuszt, így most már kontrollerrel is játszhatóvá válik a Pixar-park őrült játékgyűjteménye.

Kompaktan összefoglalva, a Rush nem másra vállalkozik, mint hogy a Disney Pixar életmű legjavát összefogja egy olyan haladós játék keretein belül, ahol a karakterek általában egy csőben tekernek előre (hogy az most egy víz alatti áramlat, egy sivatagi autóút, vagy egy dzsungel folyója az lényegtelen). Mindeközben veszélyeket kerülgetnek, gyűjtögetnek és az adott mesefilm hőseinek megfelelő tevékenységet végeznek. Azaz, a Le'csó patkányai totyorásznak, a Verdák verdái teljes gázzal száguldanak, Némó halacska cimborái pedig úszkálnak, és így tovább. A korábbi változat arra épült, hogy Kinecttel kellett kalimpálni a haladásért - most a kontroller van a fő fókuszban, a pályák viszont mit sem változtak. Namármost, épp ezért a játék körülbelül olyan kihívással bír, mint a Duplo Lego készletek, épp ezért a fő célközönséget is a 3+-os korosztály fogja jelenteni.

Baj ez? Egyáltalán nem, hiszen ennek a korosztálynak csak nagyon ritkán készül videojáték. A Rush pedig valódi kapuszer lehet, mivel eszméletlenül jól néz ki, jól szól, és remekül játszható. A tesztelt XOX változat szájtátósan szép, és bár az eredeti játék stílusát nem rázza teljesen újra, a felszínen már az is gyönyörű volt, így ilyen téren teljesen elégedettek lehetünk a mostani kiadással. Sőt, ha apukaként/anyukaként keresünk kihívást a Rush-ban, akkor is megtaláljuk. Az acsik és fullos értékelés kimaxolása érdekében azért lesz kihívás bőven. Az így képbe kerülő újrajátszási faktor is hozzátehet pár órát az amúgy soványka tartalomhoz.

A Rush teljesen konform az összefoglaló cikkünkben bemutatott másik két megjelenéssel. A program nem nyújt túl sokat, ha már egyszer az X360-as változatot ripityára játszották a kölkök. (Azóta valószínű fel is nőttek.) Ha viszont van friss közönség otthon, vagy anno a Kinecttől való ódzkodás miatt kimaradt a Pixar hősökkel való futkosás, úgy egy fullos, gyönyörű és jól játszható programmal lehetnek gazdagabbak a kisklambók.

mcmacko

Zoo Tycoon: Ultimate Animal Collection - Teszt

Ki ne szeretne magáénak tudni egy komplett állatkeret? Na jó, bizonyára sokan vannak olyanok, akik nem vágynak ilyesmire, a magam részéről viszont nagyon szívesen lennék (a sokmilliárd forintos vagyonomból finanszírozott) állatkert-tulajdonos. Attól tartok, hogy ez a való életben már nem igazán fog összejönni, de az ilyen álmok megvalósítására találták fel a videójátékokat, jelen esetben a Zoo Tycoon: Ultimate Animal Collection-t.

Nem árt tisztázni: ez sem egy új játék, hanem a 2013-ban, az Xbox One startjával nagyjából párhuzamosan megjelent Zoo Tycoon újracsomagolt, és technikailag némileg felturbózott változata. Konkrétan: leginkább az Xbox One X-ben rejlő lehetőségek szintjére húzták fel a virtuális állatkertesdit, ami ebben az esetben némileg csinosabb grafikát, stabilabb képfrissítést, és natív 4K + HDR támogatást jelent. Az újrakiadás tartalom szempontjából is bővült egy alaposat, gyakorlatilag belepakoltak minden DLC-t, ami az eredeti változathoz később megjelent, ami nem csak új missziókat és szcenáriókat jelent, hanem az eredetileg elérhető állat-kínálat dupláját is - most már közel kétszáz féle állattal népesíthetjük be a parkunkat.

Maga a játékmenet semmit nem változott (ha eltekintünk attól, hogy többféle dologból tudunk válogatni), a parkot pont úgy építjük, menedzseljük, és tartjuk karban, ahogy négy évvel ezelőtt. A Zoo Tycoon meglehetősen kezdőbarát játék, hosszas tutorialban magyaráz el mindent, amire szükségünk lehet, és megkötések nélkül szórakozni vágyóknak is kínál egy teljesen szabad (végtelen pénz + idő) sandbox-módot. Aki ennél többre vágyik, nekiugorhat a Challenge (végtelen idő + kötött pénz) vagy a Campaign (kötött idő + pénz) küldetéseknek is - érdemes, mert az itt megnyitott bónuszokat a sandbox módban is használni tudjuk. A felhőtlen szórakozást az elég sok menüvel operáló kezelőfelület (kontrolleren néhol nagyon nem áll kézre) és az ásítósan hosszú kezdeti töltési idő árnyékolja be.

A Zoo Tycoon: UAC (UAC - höhö... - mcmacko) szerethető, viszonylag gyorsan tanulható, és az eléd pakolt feladatok és kihívások tekintetében meglehetősen megengedő, inkább a szórakoztatásra, mint hárdkór menedzsmentre koncentráló állatkert építős / működtetős játék, ami ideális belépőt jelenthet a műfajba kicsit komolyabban belekóstolni kívánó fiatalabb generáció számára is.

liquid