Monster Hunter WorldBéta

Időkorlát. Nem éppen az a megoldás, amit a legjobb egy béta esetén alkalmazni. Mármint nyilván nem arra célzok, hogy a próbaverzió limitált ideig érhető el, hanem hogy annak minden tartalmát csak adott időkeret alatt tudjuk teljesíteni. A Monster Hunter World ugyanis pontosan ezt teszi, emiatt pedig nehéz rendesen kiismerni, mi több, átfogó képet kapni róla. Hacsak nem vetemedünk arra, hogy dacoljunk a ketyegő stopperrel és újra és újra belevágjunk, csak azért, hogy pontosan megtudjuk, mire is számíthatunk. De hát mi mást is tehet ilyenkor az ember? Hát persze, hogy ismételget.

A béta meglehetősen szűkre szabott felhozatallal várta a méretes monszták irtására vállalkozókat, hiszen mindössze három elérhető megbízásban próbálhattuk ki szerencsénket és tudásunkat. Ezek az egymáshoz képest egyre nehezebb vadászatok nem pusztán a célpont méretében és erejében csúcsosodtak ki, hanem például a megtalálásában is. A Monster Hunter World ugyanis a viszonylag nagy bejárható terület (bízom benne, hogy a végleges játékban még nagyobb játszóterünk lesz) több pontján is utunkra bocsáthat minket, hogy aztán a környezeti nyomokat használva találjuk meg a prédát.

A keresés pedig eleinte épp annyira van segítségünkre, amennyire szükséges. A nyomra bukkanást biztosító felderítő legyek ugyanis kezdetben úton-útfélen megállnak és jeleznek nekünk minden olyan tárgyat, ami érdemes a figyelmünkre. Ezek között persze találunk rengeteg olyat, ami a tárgykészítéshez vagy az életben maradáshoz szükséges, esetleg lőszerként használható. Aztán ha a sok figyelemelterelő apróság között rábukkanunk a valódi célpontunk által hagyott nyomokra, a kis zümmögők ráhangolódnak a nyomokra és idővel csak a levadászni kívánt dögöt követik. Az elgondolás ötletes és a megvalósítás is jó, csak ugye a fránya időlimit miatt sokszor fogunk össze-vissza rohangálni, hogy a legyek szagot fogjanak és még időben megtaláljuk a fenevadat.

Hasonló a helyzet, ha a hátizsákunk tartalmát szeretnénk tüzetesebben átnézni, illetve kitalálni, mivel mihez is fogunk majd tudni kezdeni. A béta alatt a begyűjtött tárgyak közül egyedül az alkalmi gyógyító alkalmatosságokra és a fenőkövekre volt igazából szükség, hiszen az előre generált karakterek esetén sem a páncélok, sem a fegyverek terén nem kellett extra köröket futni, lévén elég szép repertoárt biztosítottak számunkra, amiből biztosan tudtunk kedvünkre valót választani. Ha éppen nem a keresett szörny után loholtunk, lehetőségünk volt ásványokat bányászni és más, kisebb lények leöléséből további alapanyagokat szedni, amelyek nyilván hasznosak lesznek a teljes játékban, a bétában azonban a craftolás csak áttekintés szintjén volt jelen.

Valamivel átfogóbb képet kaphattunk a harcrendszerről, melyben a védjegynek számító méteres szabják mellett megtalálhatóak voltak egészen apró és trükkös fegyverek is. Ráadásul nem egy még átalakítható is, így például egy hatalmas fejszéből egy suhintás alatt varázsolhattunk kardot vagy éppen fordítva. A kétkezes pallosok mellett a pajzzsal társuló kisebb lándzsák és a teljesen offenzív stílust támogató duplakard is képviseltette magát, ahogy a távolsági harc kedvelőinek akadt néhány erőteljes lőfegyver is, az alkaron lévő csúzlin túl. A méretbeli különbségekből adódóan a harc inkább ritmikus suhintásokból áll, semmint precíz időzítésekről, ellenfeleink többnyire lomhák (de menekülni azért tudnak), így kitérni viszonylag egyszerű lesz előlük. A fegyverek bár kaptak néhány kombót, hogy némileg megfűszerezzék a harcot, az esetek többségében a közelükben állva fogjuk csépelni a szörnyeket. Ez azért némileg csorbít az egyébként néha meglehetősen látványos mozdulatok érdemeiből, amiket ha máshol nem is, az edzőtéren láthattunk teljes pompában.

Látvány tekintetében nem kell szégyenkeznie a Monster Hunter Worldnek, a nyitottabb tereken egészen kellemes képet tud elénk tárni. Már a bétában volt lehetőség különféle beállításokkal finomhangolni, így például választhattunk, hogy felbontást vagy képfirssítést szeretnénk preferálni. Sajnálatos módon mindkét opció esetében be kellett érnie a közönségnek a 30FPS-sel, a teljesítmény esetében mindössze csak ennek stabilan tartása volt a kitűzött cél a Capcom előtt. A hangok terén is elismerésre méltó munkát végeztek, az apró zörejek, állathangok és minden együtt tényleg olyan érzéssel tölthet el, mintha valóban egy veszélyekkel teli vidéket rónánk.

A karakter testre szabhatósága a korlátozott lehetőségek miatt érthető módon kimaradt a bétából, azonban nem is ez a legnagyobb negatívum, ami a próbaverzió során előkerült, de még csak nem is a már taglalt időkorlát. Hanem a multiplayer. És elsősorban nem a kapcsolat stabilitásában kersendő a hiba, hiszen az ilyen béták egyben szervertesztek is, így az átlag 5 esetből négyszer kapott connection errort és csatlakozási gondokat betudom ennek. Az igazán nagy hátrány az volt, hogy nem volt rendes meghívási rendszer, minden egyes küldetés előtt olyan kódsorokat kellett begépelnie mindenkinek, amivel 30 évre előre lehetne titkosítani egy kisebb ország összes államtitkát. Ez kézenfogva a szűkösen rendelkezésre álló idővel viszont már jóval nagyobb problémaként lengte be a béta teljes hosszát.

Nem voltam maradéktalanul elégedett a Monster Hunter World bétájával, annyira azonban mindenképpen érdekes volt, hogy továbbra is kíváncsian várjam a teljes játékot, amiben már remélhetőleg a próba során felvetődött problémák és apróságok is javítva lesznek.