Még ki sem hűlt az előző kapszula-válogatásunk, máris érkezik a következő. Ráadásul nem is akármilyen játékokkal, ritka az, hogy a tesztelt (és pontozott) játékok átlaga nem éri el az ötöt (sőt, még a négyet sem, hehe). Ez most így sikerült. Drag lelkesedéssel vetette rá magát a Switchet is megjárt Gingerre, de sajnos lepattant a középszerűnél is gyengébb platformerről. Jelenlegi sorok gépelője egész jól elvolt az L.A. Noire 4K-ra hangolt verziójával (szerencsére ezt nem pontoztuk), de annál nagyobbat csalódott megint az új Singstar Celebrations epizódban. Ghz pedig üvöltött a Road Rash legszebb pillanatait megidézni próbáló (de közben nagyot zakózó) Road Rage igénytelenségén.
Néha ilyen is kell, reméljük jól szórakoztok a válogatott furcsaságokon! Kapszulák, sorakozó!
Ginger: Beyond the Crystal - Teszt
Az elmúlt időszakban több Switch portról is pozitív véleménnyel voltunk: a Doom a kompromisszumok ellenére is kiválóan hozta azt az élményt a Nintendo gépén, mint az erősebb platformokon, a Skyrim visszatérése pedig több mint makulátlanra sikeredett. Nem mindenki végzett azonban olyan jó munkát, mint a Bethesda: a Drakhar Studio tavaly debütált platformere, a Ginger: Beyond the Crystal például borzasztóan gyenge átiratot kapott.
Nem mondható a Gingerről, hogy különösebben látványos lenne, ám az aranyos kék lényecske kristálygyűjtögetős kalandja túlzás nélkül katasztrofálisan fut. Nem is tudom felidézni, mikor találkoztam utoljára olyan játékkal, mely a játékidő 60-70 százalékban (!) framerate-problémákkal küszködik. Mert hogy a Ginger esetében ez a helyzet: szinte folyamatos a kisebb-nagyobb szaggatás, még a különféle átvezetőket sem sikerült optimalizálniuk a fejlesztőknek, ami mondani sem kell, elképesztő mód aláássa az élményt
Na nem mintha egyébként maga a játék ígéretes lenne: a "funkcionális platformer" is hízelgő kijelentés számára. Az ugrándozás teljesen súlytalan és kihívásmentes - az egyetlen nehézséget a 3D-s platformerek örök rákfenéje, a térbeli érzékelés és visszacsatolás jelenti, melyben a Ginger mindenképp a rosszabbak közé sorolható. De a harc sem nagy élmény: nem elég, hogy minden tekintetben borzasztóan primitív, de a hit detection terén is komoly hiányossággal küzd. Röviden: a gameplay mélysége és színvonala egy olyan évben, ahol egy Super Mario Odyssey megy a GOTY-serlegekért, arcpirítóan kevés.
A műfaj iránti szeretet mellett a játék felépítése volt az egyetlen, ami rá tudott venni arra, hogy hosszasan próbálgassam a Gingert. Összesen három központi város van a Beyond the Crystalban, ezekből nyílik az összesen 15 pálya (plusz 15 egyre nehezedő minikihívás kristálygyűjtögetéssel), egy-egy szint között pedig a központban is van dolgunk. Leginkább a fő kristály helyreállítása, hiszen ez nyitja a további pályákat: a megszerzett minikristályok, illetve a szétszórt alapanyagokból intézhető építkezés segítségével érhetjük el a bűvös 100%-os szintet. Utóbbiakból szerezhetünk egyperces miniküldetések teljesítésével is, ezek azonban fájóan repetitívek, hiszen két-három fajta van csupán belőlük. De legalább így is adnak egy kis plusz változatosságot.
A csalóka open-world jellegű képek ne tévesszenek meg senkit: a Ginger valójában egy igen unalmas, önismétlő és szörnyen alacsony színvonalú platformer, amely mentes bármiféle érdemi mélységtől és kihívástól. Mindezt ráadásul a Switch port borzasztó minősége csak tovább tetézi - ha valamilyen okból mégis kipróbálnád, biztosan ne ezt a verziót válaszd!
***3/10
Drag***
***Ginger: Beyond the Crystal | Platform: Switch
Kiadó: Badland Games | Fejlesztő: Drakhar Studio
Megjelenés: november 17. | Ár: 19.99 euró***
L.A. Noire Xbox One X- Teszt
Senki sem fog meglepődni azon, ha a korábbi generáció 720p-s játékait újra előveszik a készítők a PS4 Pro és az Xbox One X érkezésével. Az ötlet szinte adja is magát: az előző generációs játékoknál csak az egyik platform tud visszafelé kompatibilitást, azt is csak részleges módon. Így logikus lépés lehet egy kicsit feljebb tekert grafikai mutatókkal, és maximált felbontással piacra dobni a korábbbi klasszikusokat. Mi pedig fizetünk ismét, hiszen miért is ne lennénk kíváncsiak egykori kedvencünk makulátlan küllemű kiadására. Nincs igazam?
Ilyen újramelegített klasszikus az LA Noire is, amelyet a maga idejében (hat esztendeje) a cikkíró igen csak nagyra értékelt, olyannyira, hogy az akkori év végi listán is előkelő helyet kapott nála a játék. A sandbox-nyomozósdi pedig vajmi keveset vesztett az értékéből az évek során. Az arcmimika a maga korában is lenyűgöző volt, a város - bár nem hozott olyan pezsgő életet, mint a pályatársak - látványos díszletül szolgált az akciórészeket vezetéssel, nyomozással és vallatással keverő dektektívsztori számára.
A remaszti praktikusan a teljes tartalmi csomagot hozza el, 4K felbontás és néhány finomított effektus ígéretével. A látvány többnyire döbbenetes, a 4K felbontás tényleg kiveri a szemünket egy arra alkalmas televízión, a tesztelt XOX változat pedig még egy sima 1080p TV-n az átlagosnál jóval élesebbnek, kontúrosabbnak hatott. Nagyjából úgy kell ezt az effektust elképzelni, mintha a korábbi bullshotok kelnének életre a tévén. Tudjátok, a marketing anyagokban sokszor túlmintavételezett (nagy felbontásban renderelt, majd visszakicsinyített) képeket mutogatnak, attól tűnik olyan simának minden az előzetes reklám-shotokban. Nos, az LA Noire jelen változata hasonló hatást vált ki, csak mozgásban, lágy képfrissítéssel.
A program fő furcsasága, hogy ezt a simaságot egy relatíve kopottas prezentációval vegíti. Ami 2011-ben előremutató volt, az ma már helyenként csúnyán elnagyolt, máshol pedig korcsos mixtúra érzetet kelt. A remek arcmimika butácska karaktermodellekre van felpakolva, ennyi év után pedig az is jobban átjön, hogy a színészek bizony csúnyán túljátsszák a szerepüket. (Ugyan ezt mi itthon kéjesen szeretjük, nemdebár?) A játékmenet is kicsit lassabbnak tűnik, mint annak idején - szerencsére a sztori és a lebilincselő hangulat most sem kikezdhető, így adja magát, hogy a rajongók, vagy az egykori távolmaradók belevágjanak a felújításba.
A tesztelt XOX változat mellett a PS4 Pro és a Switch változatok is korrektül sikerültek, de az alapgépeken is elketyegnek a játékok - legalábbis a szóbeszéd szerint. Így praktikusan minden adott ahhoz, hogy az LA Noire új könzöséget ismerjen meg. Öcskös, jártál már a Walla Wallában? Hát az L.A. - L.A. Landen? Ha nem, most itt a remek lehetőség!
***mcmacko
L.A. Noire | Platform: PS4, Xbox One, Switch
Kiadó: Rockstar Games | Fejlesztő: Rockstar Games
Megjelenés: 2017. november 14. | Ár: 11.900 Ft
Road Rage - Teszt
Régen nagyon szerettem a Road Rash sorozatot, amit több platformon is toltam még ifjú titánként. Ezért is örültem nagyon amikor megjöttek az első hírek a spirituális folytatásról, ami Road Rage néven lett belengetve. Na, nem árulok el túl nagy zsákbamacskát amikor azt mondom, hogy eddig is tartott az örömöm. Nyilván nem vártam csodákat egy már az ősidőkben is elég egyszerűcske játékmenettel rendelkező cucctól, viszont amit Maximum Games (elég ironikus név, tekintve a játék minőségét) tett, az minden elvárásomat alul- és képzeletemet felülmúlta.
Na de aki még mindig nem tudja, hogy miről van szó, annak csak címszavakban. Van egy nyitott (lol) világ, ami a távoli jövőben játszódik, ahol is mindenféle katasztrófák meg egyéb válságok miatt az emberek nagyobb blokkokba, illetve kerületekbe zsúfolódva élnek és természetesen korrupt rendőrök „vigyáznak” rájuk. Ahogy ilyenkor lenni szokott, rögtön megalakulnak a bandák akik gyorsan fel is osztják egymás közt a területeket és innentől indulhat is az emberek kizsákmányolása.
Na mi ebbe a csodálatos miliőbe csöppenünk bele, mint egy futárszolgálati munkatárs szerűség. A játékmenet alapvetően elég egyszerű, ülünk egy motoron, kezünkben egy fegyver, megyünk ide-oda, küldetéseket teljesítünk és közben pénzt gyűjtünk. A lehetőségekhez képest próbáltak azért mindent beletenni a játékba amit illik. Több fajta motort szerezhetünk, lehet őket cicomázni, tuningolni és a teljesítményét növelni. Van elég sok fegyver is, amik még talán jópofák is tudnának lenni, ha nem lenne ekkora kaki az animáció amivel motorozunk és verekszünk.
Amióta konzolokon játszom (25+ éve) ekkora ipari hulladékot még nem láttam. Egészen döbbenetesen, elképesztően, hihetetlen, hogy ez a játéknak csúfolt szoftver bármilyen minőség ellenőrzésen átment. Komolyan mondom, hogy Steam early ALPHA accessbe is csak pironkodva tenném ki ha én csináltam volna. A grafikai maga rosszabb mint bármelyik f2p MOBIL játék. Az animációk, grafikák, UI, mind - mind annyira csúnya és rossz, hogy azzal sem lehet tisztára mosni, hogy nem volt rá elég pénz. A térkép egy vicc, a világban a legtöbb tereptárgyon egyszerűen ár lehet hajtani. Találtam olyan részt is, ahol a grafikusok nem tettek le ütközőket, ezért simán átszáguldoztam komplett házakon és kerítéseken. Az irányítás botrányos és cserébe idegesítő. Egész egyszerűen a legjobb és igazából az egyetlen jelző amivel illetni lehet a játékot: igénytelen. Soha, semmilyen körülmények között ne adjatok érte pénzt.*
***2/10
Ghz
Road Rage | Platform: PC, PS4 (tesztelt), XO
Kiadó: Maximum Games | Fejlesztő: Team Six
Megjelenés: 2017. november 14. | Ár: 30 EUR (!!)
Singstar Celebration - Teszt
A legutóbbi Singstar játékkal alaposan befürödtem. Szeretek énekelni, sőt az oldalon köztudott, hogy a Guitar Hero féle játék-zenélést is komálom, így minden alkalommal felcsigáz, ha egy új zenés játék bukkan fel a horizonton. Nos, a Singstar Celebration a PlayLink családhoz tartozik, azaz mobilos applikációval köti össze az éneklést. Így nincs szükség drága vezetékes vagy vezeték nélküli mikrofonokra, a minőség pedig nem rosszabb, sőt, még jobb is, mint az ócska dinamikus mikrofonokkal volt tapasztalható annak idején. Mint játék, sajnos a Singstar ünnep ezúttal sem ad túl sokat a formulához.
Fogalmazzunk inkább úgy, hogy az eggyel korábbi cikkem javát át lehetne venni a mostani Singstar kritikájához is. A különbség mindösszesen annyi, hogy a menürendszer kicsit csinosabb, a mobilos csatlakozás és a kamerás megoldás mellett pedig nem is nagyon találunk más lehetőséget a kornyikálásra. A pontrendszer önmagában nem túl motiváló - online ranglisták, versengős lehetőségek pedig ezúttal sem nagyon vannak. Magyarul a "játékosítás" rész továbbra sem fontos a fejlesztőknek, a sokéves Singstar recept eredetijét kapjuk, kicsit modernizált formában. A bolt és a dalválaszték hasonlóan populáris, mint az előző években, szerencsére most is sok extra tartalom vár azokra, akik még a neten keresgélnének extra dalok után. Ugyanitt kicsit furcsa, hogy mondjuk a Singstar felhőben továbbra sincs mondjuk előfizetői lehetőség minden dalhoz való hozzáféréssel, vagy ahhoz hasonló online zenetévé adás, mint amit a Guitar Hero legutóbbi részében láthattunk debütálni.
A jelenlegi szoftveres rutinok és a feladat mögött dolgozó okostelefon hardverek valószínűleg fejlődtek annyit, hogy az előző részben tapasztalt telefonos problémákkal (masszív késleltetés, hangminőség-gondok) ne kelljen szembesülni. Mondhatni ez alap dolog - és sajnos a Singstar továbbra is minden másban az alapot hozza. A játékos részek laposak, a dalkínálat pedig még a letölthető bővítésekkel együtt is lehetne kicsit erőteljesebb. Még egy apróságot érdemes hozzátenni cikkünk tárgyához: a program nagy erőkkel buzdít a PS kamera bekapcsolására, sőt, figyelmeztet arra, hogy a felvett produkciót marketing, vagy más célból felhasználhatják a játék népszerűsítésére. Persze az okostelefonos szoftverekhez hasonlatos módon külön odafigyelést igényel, hogy ezt a lehetőség ne maradjon benn alapértelmezettnek. A nagy testvér szeme kikapcsolható, de kicsit unalmas már a vágy az állandó leskelődésre - mindenképpen obtruzív és erőszakos módja ez a privát szféra feltárásának. Nem is csodálkozunk azon, hogy a főmenüben gatyás, hokimezes, kutyás, zoknis és mindenféle furcsa fazonok próbálják reprodukálni az épp aktuális tehetségkutatók első pár részét.
Ha kedveled a sorozatot, nagy csalódás nem fog érni, mert pontosan tudod, hogy mit várj az új Singstar játéktól. De ha arra lennél kíváncsi, hogy a Sony hogyan építi a saját éneklős platformját, nos, valószínű csalódni fogsz az innováció és a fejlődés hiánya miatt. Ettől többet várni pedig ezesetben nem úri fanyalgás, hanem alapvető gamer elvárás lehet.
*** 5/10
mcmacko
Singstar Celebration | Platform: PS4
Kiadó: SIEE | Fejlesztő: London Studios
Megjelenés: 2017. november 22. | Ár: 20 EUR