Mikrotranzakció, loot láda, DLC, season passVélemény

Manapság egyre több AAA költségvetésű játékban üti fel a fejét a mikrotranzakció, az ördög sokadik eljövetele. Ennek szerepeltetését nézhetjük rögtön két oldalról. Az első viszonylag könnyen adja magát: ez egy újabb módja, hogy a pénzéhes kiadó és/vagy fejlesztő további pénzt csaljon ki a zsebünkből, miközben alig ad valamit cserébe. Aztán árnyalódhat ez a szemlélet egy kicsit, amikor felmerül annak is az esélye, hogy a teljes árú játékokban ezek az extra fizetési opciók egyből előnyt is hoznak magukkal. Ilyenkor tehát pay-to-win (P2W) rendszerről beszélünk. De van egy olyan nézőpont is, ami egy kicsit más megvilágításba helyezi a dolgokat, és amiről sokan hajlamosak megfeledkezni. Az alábbiakban ezt próbálom meg részletesebben körüljárni.

Ehhez azonban kezdésképp egy kicsit át kell kanyarodnom egy másik népszerű témára, a DLC és season pass kérdésére, ugyanis ezek közvetve és közvetlenül is kihatnak a játékokban egyre gyakrabban előkerülő mikrotranzakciókra. Valószínűleg senkinek nem kell bemutatni a DLC intézményét, mely kezdetben vala' lópáncél formájában érkezett először, mintegy az apokalipszis egyik lovasaként előrevetíteni a játékos társadalom pusztulását. Őt követte aztán a sorban a második lovas, a season pass, mely jóval nagyobb fenyegetést jelentett. Itt kell gyorsan megemlíteni egy híres anekdotát, mely szerint egy bizonyos verekedős széria nevezetes darabja azzal korbácsolt elég komoly indulatokat, hogy a premier utánra bejelentett további karakterek már az alapjáték lemezén ott terpeszkedtek.

A fenti ominózus eset aztán rövid úton vezetett oda, hogy ha egy játék még a megjelenés előtt kapott season pass bejelentést is, a játékosok egy része bizony élt a gyanúperrel, miszerint itt megint a már elkészült produktumból ollóztak ki részeket, hogy aztán azokat kemény forintokért adják nekünk. Így végül jóval többet fizethettünk a játékért, mint eredetileg tehettük volna. És bár ezeket a vádakat sosem egyszerű megerősíteni vagy cáfolni, a helyzet odáig fejlődött, hogy manapság már akármelyik játékhoz be is jelenthetnek utólagos tartalmakat és bérleteket. Ezeket azonban célszerű rögtön két kategóriába sorolni. Vannak azok a címek, amik elsősorban a multiplayerre helyezik a hangsúlyt, és ilyen formában a későbbi fejlesztői támogatás egyik formáját jelentik az így kiadott tartalmak. Aztán vannak azok a játékok, amik inkább egy-egy időre csábítanának vissza vagy nyújtanának további játékórákat, de beszerzésük nem feltétlen jelent létszükségletet.

Koncentráljunk jelen esetben a multiplayerekhez érkező bővítgetésekre, ezeknek ugyanis jóval nagyobb szerepe van. Az utóbbi évek tendenciája szerint ma már teljesen bevett szokás, hogy az éppen aktuális év “blockbuster FPS lövöldéi” annak rendje és módja szerint megkapják a maguk season pass lehetőségét, amiben adott számú extra pályacsomag érhető el megfelelő leosztásokban. Ezek mellé persze jöhetnek további opciók is, úgy mint új játékmód, még több fegyver és így tovább. Eddig nagyjából semmi újat nem mondtam, hiszen mindenki tapasztalhatta, hogy így működnek a dolgok. Most vegyük be a képletbe a tavalyi év egyik kakukktojását, és az idei esztendő különcködőjét, a Titanfall 2-t és a Star Wars Battlefront II-t. Mindkét cím esetében bejelentették, hogy a játékhoz érkező későbbi DLC-k ingyenesek lesznek. Aminek persze a játékosok örültek és elismerően bólintottak. De fel kell tennünk a kérdést: valóban jó ez nekünk?

Mielőtt elkezdenétek fenni a vasvillát és építeni a máglyát, gyorsan kifejtem, mire is utalok. Első körben arra a nyilvánvaló tényre, amit sokszor hallani: az elmúlt években a játékok költségvetései eléggé megugrottak. És itt most nem csak a fejlesztési büdzsére kell gondolni, hanem az egyes megjelenéseket megelőző marketingkampányra is. Az ezredforduló óta a videojátékok a mainstream szórakoztatás komoly képviselői lettek, hiszen korábban nem volt feltétlen életképes életvitel, hogy valaki játékok elemzéséből, esetleg streameléséből tartja el magát. A megnövekedett figyelem szélesebb felvevőpiacot is jelent, ami azzal is jár, hogy jóval nagyobb közönségnek kell megfelelni, ez pedig magával hozza az egyes játékokba ölt pénzek egyre feljebb kúszását is. Hiszen amikor egy fél perces Super Bowl reklámért dollármilliókat kell letenni az asztalra, az bizony azt is jelenti, hogy az adott játéknak azért a kasszáknál sem árt jól teljesítenie.

De hogyan is kapcsolódik mindez a korábbiakhoz? A válasz nagyon egyszerű. Létezik a season pass-ekneak egy olyan vetülete is, hogy ezek valóban utólagos tartalmakról szólnak és nem kinyesett részei a játéknak, a bérlettel pedig az ezekhez szükséges anyagi forrást kell megteremteni. Hiszen az alapjáték bevételeinek elsődleges feladata a fejlesztési - és reklámköltségek megtérítése, nem rögtön a DLC-k finanszírozása. És itt kanyarodnék vissza a korábban említett két játékhoz, elsősorban a Titanfall 2-höz. Ha megnézzük az első és a második rész multiplayer lehetőségeit, látjuk, hogy dacára az ingyenesen érkező bővítményeknek, egy ponton túl a második rész kevesebb tartalmat kínált, mint az elődje tette. Ez pedig annak köszönhetően történt így, hogy a nép által örömujjongva fogadott ingyenes DLC-ket valamiből elő kellett teremteni, erre pedig például a különböző Titán skinek szolgáltak. Ezek azonban jóval lassabb mértékben áramoltatják a pénzmagot vagy rosszabb esetben egyáltalán sehogy, így aztán fennáll a lehetősége annak is, hogy a fejlesztők fejébe vett bővítmények egy része sosem készül el. Ennél lényegesen jobb forgatókönyv a season pass-ok bevetése, általuk ugyanis a fejlesztők sokkal átfogóbb képet kaphatnak, hogy mekkora igény van a DLC-kre és a bérletekből származó előrendelések már egyből ezek fejlesztésére irányulhatnak.

Most nézzük a Battlefront II-t, ahol a mikrotranzakciók legújabb vívmánya, a loot ládák kerültek bevetésre. Nem a DICE messzi-messzi galaxisban játszódó lövöldéje az első, amelyik ehhez folyamodott, elég csak a Blizzard népszerű hero shooterére, az Overwatch-ra gondolnunk. Van azonban egy „apró” különbség a két játék megoldása között. Míg az Overwatch esetében a választható karakterek fix képességekkel és fegyverekkel rendelkeznek és a ládákból csak kozmetikai holmikat szerezhetünk és ebből kifolyólag játékbeli előnyünk nem származik belőlük, addig a Battlefront II-nél már más a helyzet. Itt ugyanis nem mehetünk annak a lehetősége mellett, hogy a ládák segítségével tényleges előnyre tehetünk szert. Tehát felmerül a pay-to-win lehetősége, ami azért sok ember zsebében nyitja ki azt a bizonyos bicskát. A DICE persze letette a nagyesküt, hogy ilyenről szó sincs, amikor azonban végignézzük, hogy miket is kaphatunk ezekből a ládákból (mint például fegyverekre rakható kiegészítők vagy képességeket módosító kártyák), és hogy ezeket akár valódi pénzért is megvehetjük, akkor azért valóban más fekvésbe kerül az a bizonyos leányzó.

FORZA 7 ÉS A MIKROTRANZAKCIÓK

A Forza 7 igen speciális esete a mikrotranzakciós kérdéskörnek. Egyrészről a kampány loot doboz szervezése (**[ahogy cikkünkben is írtuk](http://www.gamer365.hu/show-article.php?id=2147&article)**) egyértelmű frissítést hozott az egyjátékos mód szokásos rutinjába. Ez vagy tetszik, vagy nem tetszik a játékosoknak. A loot dobozokat egyelőre csak virtuális pénzért lehet megvásárolni, tényleges zsozsó alapú (tokenes) befizetésről még csak puhatolózás van - a Turn10 vár az első rajongói visszajelzés-hullámra. Harmadrészt a játék végigjátszása utáni "endgame" gyűjtögetés lehet problémás - hiszen a játék magas lépcsőket emel a sok száz autó megnyitására vonatkozó lehetőségeket tekintve. Ez újabb aspektusát vezeti be a rendszernek.

És akkor jönnek a kérdések. Mi van, ha a kampányon végig érhet a játékos plusz befizetés nélkül? Mi van akkor, ha a kampány esetleg nehezedik, ha grindelni kell a végjátékért? Mi van akkor, ha a kampányban lootbox nélkül is grindelni kellene - akkor is füstölögnénk, vagy vennénk a lapot, és kihívásként tekintenénk a dologra? Mi van olyankor, ha esetleg a valós befizetés amúgy egy multi meccsre vonatkoztatott balanszot sem befolyásolja érdemileg?

A kétoldalú kérdések megválaszolása nélkül is tudjuk: az etikusság megkérdőjelezhető, pláne nem egy évek óta létező, és egyre satnyuló VIP rendszer mellett - ha már a Forzáról beszélünk. Viszont még mindig nem látszik, hogy mi  lesz a végleges álláspontja a fejlesztőcsapatnak, így jóslásokba is nehéz bocsátkozni a Forza 7 közepesen távoli jövője kapcsán.

Az utolsó kérdés az, hogy ezt a rendszert hogyan kezeljük? Amíg a ládáknak és a belőlük érkező javaknak nincs például a multiplayerre közvetlen, P2W alapon értelmezett kihatása, addig a jövőbeli baklövést nem lehet a játék számlájára előre felírni. Mint ahogy a jelenlegi hibákat sem lehet elnézni, és a jövőbeli patchekre számítva semmisnek tekinteni.

A közösség pedig azért van, hogy hallassa a hangját - amennyiben nem szeretne fizetős megoldást, úgy a háttérben hallgatózó Turn10 irányába, a Bungie irányába, a Monolith irányába kell állni, és elő kell venni a megafont. Volt már rá példa, hogy kiadók és fejlesztők is visszakoztak a korábbi döntéseik kapcsán, amikor a többség vált hangos elégedetlenné...

A dolgokat tetézi, hogy ezek a ládák minden esetben az RNG (random number generator), azaz véletlenszerű generálás alapján működnek, tehát sosem tudhatjuk, mit kapunk a csomagokból, ennek következtében pedig az is megtörténhet, hogy valaki kisebb-nagyobb vagyonokat öl ezekbe, hogy aztán alig-alig kapjon olyan jutalmat, amit használni is tud majd. A helyzet olyan mértéket öltött, hogy a játékok besorolásáért felelős ESRB-t és PEGI-t kérvényezték rá, hogy ezeket a loot ládákat tekintsék szerencsejátéknak a játékok értékelésénél. A szervezetek azonban elutasították a keresetet és bizonyos tekintetben nem is hibáztathatjuk őket. Amíg a játékok eltérő szisztéma szerint alkalmazzák ezt a mechanikát, és nem minden esetben származhat játékbeli előny belőlük, ami nagyobb mértékben indokolná azt, hogy az emberek minél több pénzt költsenek rájuk, addig nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy szerencsejátéknak minősülnek. Ez persze nem csökkenti a játékokra és játékosokra gyakorolt hatásukat.

A helyzet tehát nem rózsás, viszont nem is eredendően rossz. Nem szabad elfelejteni, hogy jelentős különbségek vannak a mikrotranzakciók különböző szerepeltetésében. Egyfelől a free to play játékok esetében ez az egyik, ha nem a legjobb módja annak, hogy a fejlesztőt akár kisebb, akár nagyobb összeggel támogassák a játékosok, miközben esetlegesen a saját játékukat is megkönnyíthetik. Kicsivel másabb az összkép, ha a F2P címeknél másképp nem lehet "nyerni," vagy az is problémás, ha már egy teljes árú játékokról van szó. A, azonban itt is figyelembe kell vennünk, hogy valójában mekkora pluszt is adnak az ilyen jutalmak, amennyiben egyáltalán adnak. Az Overwatch szisztémája jó, ahogy például a Destiny 2-é is, még ha kicsit furcsán is hangzik ez. Utóbbi esetében ez azért lehetséges, mert bár a loot ládák valóban tartalmazhatnak olyan modokat, amik kihatnak a karakter tulajdonságaira, maguk a modok olyan elenyésző mértékben befolyásolnak bármit is a nagy képben, hogy nemes egyszerűséggel elenyésző a pozitív hozadékuk, így szinte nem jelent semmilyen szinten sem effektív előnyt, ha valaki nagyobb összegeket áldoz rájuk.

Egészen érdekes ötletek is szárba szökkenhetnek azonban a mikrotranzakciók kapcsán, amikor is a kiadó új mechanikák bevezetésével kezd kísérletezni, mint ahogy azt nemrég az Activision háza tája felől hallottuk. És talán ez az a pont, ahol valóban vétót kell kiáltani, hiszen míg a korábban említett játékok és megvalósítások esetén többé-kevésbé el lehet lőni a "tiszta játék" és csak "apró behatás" aduászokat, addig itt már valóban egy olyan mértékű mesterséges befolyásolásról és irányításról (talán a kényszerítés sem lenne túlzó kijelentés) van szó, ami tényleg alapjaiban van hatással a teljes játékra, ráadásul nem csak egy-egy embert érintve.

*Hosszasan lehetne még folytatni, hiszen a téma önmagában is tartalmas, ahogy máshoz is erősen kapcsolódik. Az állásfoglalás sem feltétlenül egyszerű, hiszen amint azt szemléltetni szerettem volna, az értékelés itt sem csak fekete vagy fehér, sok minden befolyásolhatja a megítélést. Tagadhatatlan, hogy a mikrotranzakció egyre erősebben képviselteti magát, azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a fizetős-ingyenes DLC kérdéséhez hasonlóan, itt is van beleszólásuk a játékosoknak. Azt azonban még csak megjósolni is nehéz, hogy egy bármilyen újabb változás milyen irányba viszi majd el az ipart.

A témát pedig akkor folytassuk a kommentszekcióban, hiszen a ti véleményetekre is kíváncsiak vagyunk!*