Marvel vs Capcom InfiniteTeszt

Ejj, Capcom. Drága édes Capcomom, én az egyik legnagyobb rajongód vagyok (voltam?), hát nem dobsz valami cafatot elém néha? És te, Marvel. Te. A te X-Men képregényeiden nőttem fel, a történetek és a mondanivalóik örökre beleégtek a gondolkodásomba, szinte többet tanítva az előitéletekről, mint bármelyik kötelező olvasmány. És persze imádom a Marvel vs Capcom szériát. És akkor ledobjátok elém ezt a játékot? X-Men karakterek nélkül? Olyan grafikával, mintha a képregényes világot dobva egyből, közvetlenül, pofátlanul fejest ugranánk a second-hand Marvel mozifigurák világába?

Schrödinger játéktesztelője vagyok. Nem tudom eldönteni, hogy a Marvel vs Capcom Infinite hibáit a Capcom vagy a Marvel számlájára írjam-e: utólag úgyis kiderülne, hogy tévedtem. Abban azonban biztos vagyok, hogy valaki hibás azért, hogy ennyi büdzsével, ilyen vizualitással, ennyire szerencsétlenül vanília (tehát: nem túl egzotikus, a merészséget és a bátorságot teljesen nélkülöző) karakterfelhozatallal jelentessenek meg verekedős játékot 2017-ben. Nem fogadtam volna abban, hogy én ezt a játékot akár egy picit is kedvelni fogom. Ilyen kezdéssel? Ilyen külcsínnyel? Ezekkel a karakterekkel? És lám.

Lám: a Marvel vs Capcom Infinite - magam is megdöbbenek, ahogy ezeket a karaktereket gépelem - nem egy rossz játék. Sőt: ahogy azt nálam sokkal, sokkal ügyesebb, okosabb, tapasztalatabb streamerek is mondják: játékmenet és online szempontjából talán az idei év lazán legjobb verekedős játéka. Talán még annál is több: akárhogy agyalok, nem tudnék olyan bunyós címet mondani a Capcomtól, aminek jobb netkódja volna, vagy aminek a menürendszerét úgy készítették volna el, hogy azt tényleg használni is lehessen valamire (gondolok itt a pályaválasztó-karakterváltó-meccs utáni visszatérés tranzícióira, töltési időkre, ilyesmikre). És akkor a konkrét gameplayről még nem is beszéltem.

Pedig lehetne beszélni róla, ugyanis suttyomban abszolút forradalmat alkottak: úgy sikerült leszakítani a hardcore Ultimate Marvel vs Capcom 3-vázat, hogy közben a játék őrült mivolta nem szűnt meg létezni. Csak éppen hétköznapi emberek számára is emészthetővé vált. Emészthetőbbé, ha úgy tetszik. A Street Fighter V-el ellentétben ez nem jelenti azt, hogy minden kombót megcsinálhatnak a kezdők is, vagy hogy olyan mértékű input lagot dobunk a játékosokra, hogy bizonyos játékstílusok teljesen életképtelenné váljanak. Nem, itt az elérhető legmagasabb szint valószínűleg továbbra is a legprofibbak exkluzív terepe lesz - de ami alatta van, az is roppant érdekes!

Adott ugyanis a 2v2 játékmenet, amiben egy gombnyomással bármikor (értsd: BÁRMIKOR, ha épp nem zajlik valami kamerát is befordító cinematic hyper támadás) behívhatod a társadat, hogy ő folytassa a kombót - de a karaktered a képernyőn marad még egy ideig. Így tehát, míg régen kiválasztottad az assistot, hogy a társad behívva előkészítse a "főkaraktered" kombóját, addig most a főkaraktereddel előkészíted a terepet a behívott számára - vagy épp oda-vissza hívogatjátok egymást, ha egy sikeres, begyakorolt kombóról van szó. Ez több szempontból is átláthaóbb, mint régen. Miért? Mert nem kell plusz támadások mechanikájával foglalkozni, hiszen a behívott karakter pontosan azt tudja, amit eddig tudott. Ha egy karakterrel megtanulsz játszani, akkor természetes módon építed közben ki magadban a potenciális új támadási módokat, cseleket.

Az ellenfeleknek sem kell külön betanulni a csapdákat: egyszerűen vagy ismered az ellenfeled mozdulatait, vagy nem - nincs különbség a behívott karakterek és az aktív karakterek tárháza között. Az előző rész X-Factor speckója meg ment a levesbe: az eddigi legdurvább "comeback" mechanika volt, helyét az infinity kövek (mit kövek, tojások) vették át - kiszámíthatóbb, kezelhetőbb, kevésbé vad képességek, illeszkednek az Infinite tematikájába.

Ez a rendszer pedig, pont mint az előző rész: maximálisan potens táptalaja a kisérletezésnek, a saját magad által felfedezett kombóknak (tudom, a profik jobban csinálják, előbb kitalálják, és többet is sebeznek. Na és?), és a menet közben kialakított ad-hoc stratégiáknak. Úgy, hogy valahogy mégis emészthetőbb marad az egész, mint eddig bármikor. Szóval minden király!

Vagy mégsem. Nagyon naív, sőt: megtévesztő lenne, ha én most azt mondanám: itt van ez a baromi szórakoztató játék, hajrá, rohanj a boltokba, mielőtt elkapkodják! Ne maradj le róla! De ez nem így megy. Egy verekedős játék több, mint a mechanikáinak az összessége. Főleg akkor, ha elnézek jobbra, és ott a Tekken 7, ahol szintén rendben van a netkód, de a karakterek jól néznek ki, a látvány két kategóriával erősebb, és a karakterfelhozatalban sem kellett kompromisszumokat kötni. Tudom, verekedős játékokat nem hasonlítunk egymáshoz ilyen közvetlenül. De valamihez mégis fogom tudni hasonlítani az MvC Infinite című játékot: mondjuk a jövő tavaszi önmagához. Egyértelmű, hogy a Marvel minden rajongók által követelt karaktert (X-Men karakterek? Hahó....) csak fizetős DLC-ként tud elképzelni, ahogy a Capcom nagy kedvenceinek visszatérését sem kétlem - pénzért. És mivel a játék anyagi bukás az eddigiek alapján, az is biztos, hogy ha a jelenlegi DLC-körök, a "szezon 1" kifut, és közben csinosítgatják tovább a jelenlegi karaktereket, és javítják a hibákat, fél vagy háromnegyed év múlva elő fognak állni egy jobb ajánlattal. Egy olyan ajánlattal, amire már én is azt fogom tudni mondani, hogy igen: "EZ kötelező vétel". A jelenlegi MVC:I azonban nem az. Akkor sem, ha még negyven percnyi sírva röhögős (de inkább sírós) sztorimód-átvezetőt gyártanak hozzá.

Rosszul nem jársz a Marvel Vs Capcom Infinite-el, ez kétségtelen: döbbenetesen szórakoztató és változatos az a valami, ami a felszín alatt van - ha találsz magadnak szimpatikus karaktert, és túlteszed magad a felszínen.De hogy mindezt lehetett volna sokkal jobban, sokkal profibban, sokkal nagylelkűbben tálalni, az is biztos. Na és ezért haragszom a Capcomra és a Marvelre különösen.

A Marvel vs Capcom Infinite két bivalyerős elemmel rendelkezik: makulátlanul működő online kóddal, és hibátlanul összerakott játékmenettel. Mindezt nyakon öntötték azonban felejthető zenével, sok részletében kifejezetten gáz (és low-budget) grafikával, és egyelőre elfelejthetjük az izgalmasabb, érdekesebb karaktereket is. A végeredmény persze nem rossz, de mind a Marvel, mind a Capcom tudna ennél jobbat is kínálni.