Az őszi szezont kukoricán térdepléssel kezdjük, révén itt a zseniálisan elvont Maize, ami egy kukoricás kellős közepébe invitálja a humorra fogékony kalandjátékosokat. Aztán golfozunk egy jót az Infinite Minigolf és az Everybody's Golf segedelmével - természetesen mindkét játéknak megvannak a maga szépségei és különleges aspektusai. A szerepjátékosok a Pillars of Eternity Complete Edition-nek örülhetnek, pláne, hogy konzolon még csak most éledezik az Infinity-jellegű RPG-k műfaja. A kalandorok pedig a Trackless-el bóklászhatnak egy pár kört. A Fig felületet megjárt program a régisulis gamerek számára is tartogat bőven meglepetést!

Nincs más hátra, mint hogy jó olvasgatást kívánjunk a kapszulákhoz!

Everybody's Golf - Teszt

Kijelenthetjük, hogy vannak olyan sorozatok, amivel a Sony nem szeret kapkodni. A már-már viccbe illő fejlesztési idővel rendelkező Gran Turismo sorozat mellett, idén végre egy szintén régóta pihenő pályára küldött belső fejlesztés (illetve ez esetben inkább kiadás) tér vissza az Everybody's Golf személyében. Akiknek valamiért nem lenne ismerős a (immáron 20(!!) éves múltra visszatekintő) sorozat , azoknak is árulkodó lehet a cím, igen ez egy Golf játék, ami meglepő módon minden korosztálynak szól. Igazi családi, erőszaktól és mindenféle negatív dologtól mentes öröm golfozás ez, amit szinte minden korosztály nagyon hamar eltud sajátítani és igazi családi banzájokat lehet belőle kerekíteni.

Az idei rész a sorozat legnagyobb újítását hozta magával, a manapság oly divatos nyitott világú online játszóteret. A gyors de meglepően mély (és elképesztően remek UX felülettel összerakott) karaktergenerálás után, bele is ugorhatunk a fantázia sziget (nem túl fantáziadúsan "Golf sziget") örömeibe. Fontos megjegyezni, hogy a karakterünk, szintén az új trendeknek hála, tapasztalati pontokat gyűjt és szintet lép, amit viszont egy rendszerként kezel a játék az egy és a többszemélyes módok között. Azaz érdemesebb magunkat egy kicsit „feltápolni”, hogy könnyebben megfeleljünk az online kihívásainak, Amikből aztán van bőven, az 1v1 párharcok mellett, vannak mindenféle bajnokságok, lyukfoglalós játékmódok, sőt golf kocsi verseny is. A sziget amúgy pazarul néz ki és szinte teljesen szabadon mozoghatunk rajta, amit érdemes is megtenni, mert mindenféle vicces mini játékot fedezhetünk fel a különböző pontjain. De ha arra támad kedvünk, egyszerűen csak leheveredhetünk a tengerpartra és számolhatjuk a felhőket.

A játék nekem vizuálisan nagyon tetszett, nem váltja meg a világot, főleg egy PRO-n de maga a stílus és a megvalósítás magas színvonalába nem lehet belekötni. Üdvözlendő és sajnos elég ritkán használatos lehetőségként, tudunk választani fix 30fps/4k vagy fix60fps/fullHD módok között, ami hasznos lehet azoknak, akik a magasabb FPS-re esküsznek.

Megvalósítás és tartalom szempontjából hosszú-hosszú időre letud kötni a játék, és ami a legfontosabb, simán tud vele felváltva játszani az egész család egy borongósabb vasárnap délután. Mivel nem is teljes áron kapható a storeban és csak ajánlani tudom a beszerzését, nem lehet benne csalódni.

regisorozatnemvensorozat

***8/10

Ghz

Everybody's Golf | Platform: Playstation 4 (tesztelt)

Kiadó: SIEA | Fejlesztő: Clap Hanz

Megjelenés: 2017. augusztus 30. | Ár: 11.900 Ft (PSN)

Infinite Minigolf - teszt

A Zen Studios szinte minden friss megjelenésével bizonyítja, hogy a flipperek mély tisztelete mellett más műfajokhoz is kellő alázattal, kreativitással és igényességgel tudnak hozzányúlni. Az Infinite Minigolf is egy olyan produktum, ami a fenti pontoknak megfelel, egyben ismét egy új arcát mutatja a hazai szoftverháznak.

A program tehát minigolf-feldolgozás, ahol két fundamentumra építkezik a játékmenet. Első körben ott a Physix által támogatott motor, amely a labda kezeléséért felel. Mint azt sejteni lehet, a laszti terelgetése egész komoly fizikai háttérrel van kidolgozva, így külön móka végigpróbálgatni, hogy a különböző trükkös pályaelemek és power-upok miként hatnak a golyszli útjára. A másik oldalról pedig ott van a Popcap-iskolában tanult kampányszervezés. Cuki karakterek kísérnek minket utunkon, ahol gyémántokat, fokozatosan megnyíló-nehezedő fokozatokat és bónuszokat zsebelhetünk be. Így állandó a jutalomérzet, és mindig van miért előrébb haladni. Persze a pályák is érdekesek, ráadásul meglepően sok is van belőlük. Az elsőre kissé komplexnek tűnő, és szokást igénylő editor révén magunk is alkothatunk, sőt, a neten is számolatlan felhasználói pálya érhető el, alig másfél hónappal a megjelenés után! Prezentációs oldalról sincs miért szégyenkezni. A pályák látványosak, a tényleges minigolf-terep játékmechanikailag is nagyon jól elkülönül a hangulatért felelős hátterektől. A figurák hozzák a kissé gyerekes, de a Popcaptől is megszokott kedves stílust, és a zenék is kellemesen andalítanak. Egyetlen komolyabb kritizálni való az analóg karos irányításnál keresendő: még alacsony érzékenységgel is túlságosan hirtelen lehet húzni az ütés erejét - bár szokható a dolog, ezen lett volna még mit finomítani.

A játék fokozódó nehézségével képes fokozatosan feltekerni a kihívást, az Infinite Minigolf ezzel együtt mégis egy jópofa zen-játék, a szó szoros értelmében. Kikapcsol, szórakoztat, ellazít - és árához képest tartalmas, családbarát szórakozást kínál. Bátran vágjatok bele, ha szeretitek az ilyesmi szórakozást!

popzen #guritasi

***8/10

mcmacko

Infinite Minigolf | Platform: PC, PS4, XO (tesztelt), Switch

Kiadó: Zen Studios | Fejlesztő: Zen Studios

Megjelenés: 2017. július 25. | Ár: 15 EUR ***

Maize - teszt

A hónap WTF-pillanata az volt, amikor megpillantottam a Maize antropomorf kukoricaszárait - először röhögtem, aztán valami furcsa félelem fogott el a karaktereket jobban szemügyre véve. A Finish Line Games játéka a gameplay közben is pontosan ilyen érzelmi húrokat pendít. A Maize már tavaly megjelent PC-re, a konzolos verziókra viszont egészen mostanáig kellett várni.

Kapszulatesztünk tárgya messziről nézve sétálószimulátor, viszont sokkal-sokkal több kalandelemet tartalmaz, mint társai, így akár FPS alapú kalandnak is bátran lehet hívni. Hősünk öntudatlanul ébred a kukoricás közepén, ahol hamar kiderül, hogy valami nagyon nincs rendben. A Farmház és környéke felderítésével csak a felszínt kapargatjuk. Hamarosan feltárjuk a kutatóbázist, és a furcsaságok eredőjeként szolgáló történetet. A kezdeti horrorisztikus hangulat hamar átcsap egyfajta abszurd bohózattá. Megjelenik Vlady a Commodore 64 AI-val felszerelt, beszélő Mása Mackó (!), összehaverkodunk a kukoricákkal, feltárjuk a kutatóbázis két rivalizáló tudósának a háttértörténetét (mintha csak a Portal sztorijában tovább csavarnánk a szarkasztikus elemeket) és… többet nem is spoilerezek. Bő három, szűk négy órába tart feltárni a titkokat, közben pedig őrültebbnél őrültebb helyzetekbe, hatalmas dumákba, és olykor nyomasztó környezetbe botlunk majd. A Maize kalandjátékként nem túl komplex, narratív buliként viszont a humorának is köszönheti a pozitív értékelést. SOKKAL több jól megírt, vicces játékra lenne szükségünk - és az ilyesfajta igényünk pont akkor kerül fókuszba, amikor egy játék okosan, intelligensen értelmezi a humort, mit szórakoztató eszközt.

Kicsit drágább, mint az átlag (mondjuk XO-n kellemes 4000 Ft-os árral pörög a cím kis hazánkban), kalandjátéknak picikét kevés - de minden szempontból emlékezetes darab, amelyet az FPS-kalandoroknak bátran ajánlunk. Ha kedveled a viccjátékokat, és többre vágysz, mint pl. az Adult Swim vonatkozó próbálkozásai, akkor ne habozz beszerezni a programot.

garmonbozia

***7/10

mcmacko

Maize | Platform: Playstation 4 (tesztelt), XO, PC

Kiadó: Finish Line Games | Fejlesztő: Finish Line Games

Megjelenés: 2017. szeptember 12. | Ár: 3990-20 EUR (MS Store-Steam)***

A Pillars of Eternity óriási pezsgődurranásokkal hozta vissza a köztudatba az Infinity-RPG-k alműfaját, amelynek a legnagyobb óriásai anno Baldur Kapujának környékén hódítottak.

A mostani „teljes kiadás” emeli a tétet - a konzolon durrantó változat az alapjáték mellett tartalmazza a White March kiegészítők első és második részeit, az összes PC-s patchet, amivel a játék mechanikái csak finomodtak az évek során, és ránk zuhant néhány új nehézségi szintet is. Az UI is finomhangoláson esett keresztül, végül magunk sem gondoltuk, hogy ennyire jól fog működni a konzolosítás. Az irányítás leginkább a konzolon látott ARPG-ket másolja, persze pause, és egyéb nyalánkságok kíséretében. Minden logikus, minden kézreáll, sőt, a kamerakezelés is áramvonalasan működik és még egy gyorsított módot is kapunk, aminek köszönhetően pörgősebb lehet az élmény. A feliratok korrekt méretűek, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 42'-es TV-men már kicsit közelebb kellett ülni, hogy minden részlet átjöjjön.

Két gond van a játékkal. Az egyik, hogy ezzel a konzolosítással korábban is előrukkolhattak volna. Persze jobb későn, mint soha - viszont így az a varázs, ami az első megjelenéskor beharsogta a játékos tudatát, legfeljebb csak azok számára lesz átélhető, akik azóta sem csaptak bele semmilyen hasonszőrű kalandozásba (pl. Torment). A másik pedig, hogy olykor nagy belassulásokat tud produkálni, a tesztelt XO változat legalábbis csinált ilyesmi furcsaságokat. Éppen ezért egy picit szigorúbbak vagyunk a kelleténél, legalábbis a konverziót illetően (az alapok továbbra is tízpontosak.)

ramegyazeleted #infinityforever

***8/10

mcmacko

Pillars of Eternity Complete Edition | Platform: Xbox One (tesztelt), Playstation 4

Kiadó: Paradox Interactive | Fejlesztő: Obsidian, Paradox Arctic

Megjelenés: 2017. augusztus 29. | Ár: 15.990 Ft (MS Store)***

Trackless - Teszt

A közösségi finanszírozás, mint például a Kickstarter, vagy - a jelen esetben érintett - Fig nagy előnye, hogy olyan projektek is zöld utat kaphatnak, amik amúgy szinte egészen biztosan eltűnnének valami nagy kiadó fiókjában, ha egyáltalán eljutnak odáig. A Trackless pont ilyen - jellegzetesen indie projekt, láthatóan nincs mögötte se nagy pénz, se többszáz (de még tiz se) fős fejlesztőcsapat.

A játék a távoli jövőben játszódik, hősünk pedig A Tárgyat keresi, és sajnos ennél többet nem is nagyon mondhatok anélkül, hogy spoilerveszélyes területre merészkednék. Az irányítás - belsőnézetes játékhoz méltón - a szokásos WASD-egér kombóval történik, azonban ne szedegessük ki a többi gombot a billentyúzetből, mert szükség lesz rájuk: minden interakció - legyen az tárgyakkal, helyszínekkel, vagy más emberekkel - begépelt igék segítségével történik, felidézve kicsit a régi King's Quest-es hagyományokat, bár annál jóval egyszerűbb formában. Minden egyéb funkciót a játékbeli mobiltelefonunk segítségével érhetünk el, de ezt tényleg olyan szinten kell elképzelni, hogy még a felbontásváltáshoz szükséges billentyűkombinációkat is a telefon megfelelő lapjáról leshetjük el.

A játék - szerintem - legkomolyabb problémája, hogy kicsit gyorsan kiismerhető: helyszín körbeszaladgálása, dolgok megnyomkodása, igék beírása, köv helyszín. Később azért szerencsére nem ilyen egyszerű a dolog, a telefont is fel lehet pimpelni néhány kiegészítővel (szükség is lesz rá, hiszen az egyetlen segítségünk a feladatok megoldásában), illetve akad néhány oldschool elakadós rész is.

Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki nem riad meg a kicsit egyszerűbb kivitelezéstől, és kedveli a furcsa hangulatú, enyhén szürreális, de még emészthető stílusú világokban játszódó klasszikus kalandjátékokat.

bladerunner #dune #myst

***reptile

Trackless | Platform: PC

Kiadó: 12 East Games | Fejlesztő: 12 East Games

Megjelenés: 2017. szeptember 12. | Ár: 10 EUR***